Csodás álmok jönnek...

Anyu szerint nagyon elvont film. Tény, hogy nem egyszerű, de annál elgondolkodtatóbb a története. Vajon ha meghalunk milyen Mennyországot képzelünk el? Hol szeretnénk élni? Milyen testben? Nagyon sok éve már, hogy először láttam ezt a tényleg csodás filmet, és azóta sem tudtam rájönni, vajon hol van az én Mennyországom. Nem írom le a film történetét, mert mindenkinek csak ajánlani tudom...

Rengeteg olyan film van biztos mindenki életében, amire azt mondja, hogy majd egyszer feltétlenül megnézi. Elhatároztam, hogy írok egy listát ezekről a filmekről, és abban az időben, amit egyébként a Facebook előtt töltenék megnézem őket. Ebben a világban, amikor azt hisszük, hogy semmire nincs időnk, és a filmeket nem kerül időbe betölteni, vétek kihagyni őket. Különben is arra van időnk, amire akarjuk, hogy időnk legyen...

A listámon általában olyan alapművek szerepelnek, amik eddig kimaradtak az életemből, vagy olyan drámák, amiket azt gondolom látnom kell. Ma mégis egy romantikus filmmel kezdek, a címe: Ház a tónál.

Az a bizonyos legszebb...

"Tudod, ahogy az ember megy az úton, sokszor találkozik a legszebbel. A legszebb tájjal, a legszebb virággal, a legszebb szerelemmel. Ahogy halad a vonat, elmaradnak a legszebbnek hitt tájak, virágok, szerelmek, amiknek az ember csak külső szemlélője lehetett, vagy mint vendég örülhetett. De mert az ember úton van, folytonosan úton van, mindig új meg új legszebbel találkozik. Legszebb tájjal, legszebb virággal, legszebb szerelemmel, ami feledteti azt a régit. Mindegyiket megsiratja, azután az úton találkozik új virággal, új tájjal, új szerelemmel. Sokszor a legszebbel. Legszebbel, de a máséval. Nem a sajátjával. Azzal csak egyszer. Ami talán nem is a legszebb, de mert a Sajátja, neki az a Legszebb. Abban különbözik, hogy ez megváltoztathatatlanul hozzá tartozik. Belesimul. Akkor leszáll a vonatról. És nem keres tovább..."

"Azt hiszem, senki sem kerülheti el, hogy tanúja legyen annak, ahogy a számára legfontosabb dolgok egyik pillanatról a másikra eltûnnek az életébõl. És itt most nemcsak emberekre gondolok, hanem az eszményeinkre és az álmainkra is: talán bírjuk egy napig, egy hétig, vagy akár néhány évig is, de végül mégis elveszítjük a harcot, mert eleve vesztésre vagyunk ítélve." (Paulo Coelho)

Ingyen Ölelés

Minden évben megrendezi a sulink az Ingyen Ölelés Napot. Először iszonyatosan nem akartam részt venni, de ez a főiskolán nem érdekel senkit. Nem kötelező, de megcsinálod, hiszen ha mindenki megy, akkor te is. Ez így van. Amikor csináltam a plakátot, még azt a 100 Ft-ot is sajnáltam, amit a kartonra költöttem. Aztán kidíszítettem, és megérkeztem a Deák Ferenc térre. Az első fél óra nagyon görcsösen telt, nem jöttek az emberek ölelgetni, hideg is volt, és bevallom zavarban is voltam egy "INGYEN ÖLELÉS" táblával a kezemben. Aztán Évivel és Henivel lementünk az aluljáróba. Ott megindult az élet, és elkezdtek ölelgetni minket.
Nagy meglepetésemre többségében nők jöttek oda, korosztálytól függetlenül. Sok fiatal mondta, hogy már annyiszor láttak ilyen videót, de még sosem találkoztak velünk. Egy nő könnyes szemmel köszönte meg, hogy ez most nagyon kellett neki. Egy idős hölgy azt kifogásolta, hogy az emberek sosem ölelik meg egymást, és ez milyen jó dolog. Meg aztán a sok lelkes külföldi nagyon cuki volt. Volt egy fiatal srác, aki hármunkat ölelt egyszerre, majd kiabált a haverjának: "gyere már ingyen van!!!" Még a metróból is kijöttek az ellenőrök, hogy megöleljenek minket. Incidens is csak egyetlen részeg férfivel támadt, aki odajött ölelni, aztán ment három kört egyből. Ráadásul kiszemelt magának, hogy én egy "tündérlány" vagyok, és pont ilyen barátnőt szeretne. Ezt a biztonság kedvéért vagy 20x elmondta. Veszekedett velem, hogy rosszul ölelem, és tegyek úgy mintha szívből ölelném. (Mintha olyan egyszerű lenne szívből ölelni...) Egyszercsak megfogta az arcom, és meg akart csókolni. Mondanom sem kell, hogy kiabálva ugrottam arrébb, persze jött utánam, hogy ne féljek. Aztán jött egy srác a barátnőjével, és mondtam a srácnak, hogy ne engedjen el, amíg ez itt van. Rendes volt, mert megvárta. Ez egy kicsit rányomta a pecsétet. Már nevetek rajta, de ott akkor felidegesített. Meg persze az, hogy a sok velem egyidős fiú miért nem ölelt meg? Anyu szerint a férfiakban van egy olyan tisztesség, hogy nem fognak idegen nőket ölelgetni...Pfff(látszik, hogy 18 évesen ment férjhez)
Ez a nap egy olyan emlék marad számomra, amit sosem fogok elfelejteni, hiszen adtam, és bevallom, kaptam is. Azt hittem, hogy ez csak azoknak lesz jó, akiket megölelünk, de nekem is ugyanolyan boldog pillanatokat szerzett. Aki teheti, az vegyen részt egyszer egy ilyen Ingyen Ölelésen.