Amikor rossz napom van...

- Te szereted a magányt?
- Nem, azt hiszem, a magány szeret engem.
(Az arc nélküli ember)


"Részeg vagyok. És magányos. Súlyos hiba. Soha ne legyen az ember a kettő egyszerre. Legyen vagy magányos, vagy részeg, de a kettő egyszerre soha. Súlyos hiba."
(Daniel Glattauer)


‎"Haragba lettem a világgal
A világ észre se vette."
(Bálint Lea Ráchel)

"Felesleges időtöltés azon rágódnod, vajon hová vezet az út. Neked csupán az a feladatod, hogy megtedd az első lépést. A többi úgyis jön magától."
(Elif Safak)

Határaim...

Mindenkit bekorlátoznak a határai. Mindig tudjuk, hogy meddig mehetünk el. Régebben sokkal szigorúbb határokat szabtam magamnak, amik egy része mára már felborult. Van olyan, ami azért, mert egyszerűen máshogy alakult az élet. Van olyan, amiben pedig rájöttem, hogy nem kell annyira szigorúnak lennem magamhoz. Mégis mindenben van saját magammal szemben, és másokkal szemben is egy bizonyos tűréshatár. Nem szeretem feszegetni ezeket a határokat, mert a legrosszabbat hozza ki belőlem: vagy hisztizni kezdek, vagy ami sokkal rosszabb, amikor érdektelenné válok bizonyos dolgok iránt. Ez akkor jön el, amikor már nem érdekel. Kereteket illetve korlátokat kell szabnunk magunknak, de nem szabad elfelejtenünk, hogy másoknak máshol van a tűréshatár. Lehet, hogy nekünk valami belefér, másiknak nem. Ilyenkor lehet kompromisszumot kötni vajon? Vagy csak némi empátia is elég ahhoz, hogy az ember belássa, mi is az igazán fontos az életében.


"Egyik pillanatban úgy örülök neked, hogy valósággal fáj, a másik pillanatban meg jajgatnom kellene a félelemtől, hogy hátha még ez a pillanat se igaz, és a holnap még ennyire se lesz igaz... Ha bezárhatnálak egy nagy hegy tetején egy toronyba, hogy senki se jusson hozzád, csak én legyek neked a világ... de talán még akkor is félnék." (Sz. L.)