"A szerelmet tudni kell viselni, ez az egyetlen márka, ami sosem megy ki a divatból." (SATC)

2012. június 21., csütörtök

Kérdések és képek

Két kérdés jár folyamatosan a fejemben az otthoniakkal kapcsolatban:
1) Vajon hogy van Máté és Gergő?
2) Vajon mi van a kutyámmal, a cicámmal, és a halammal?

Talán kevesen értik, hogy miért szeretem őket ennyire. Teljesen odáig meg vissza vagyok a két fiúért. Nálam valahogy úgy történt, hogy amikor leszoktam a babázásról, akkor megszületettek ők, és kezdhettem elölről, csak egy igazi babán a gyakorlást. Na persze nem állítom, hogy profi voltam, mert Dávid meg Norbi mindig valahogy jobban tudta őket pelenkázni. Ez az egy nem ment. Viszont a "két kicsi" imád engem, és én is őket. Ők nekem a legfontosabbak a világon:) Meg természetesen ők a legszebbek, legokosabbak, legjobbak, legédesebbek, és olykor legrosszabbak a Földön:)
Az állatkertem meg azért, mert ugye az az enyém. Az első nem közös kutya, az első nem közös macska, az első nem közös hal. Tehát csak az ENYÉM. És persze a legszebb kutya, legszebb cica, és legszebb hal az egész világon. Leginkább a halamért aggódom. A kutyám mindig kap enni, mert őt szeretik. A macska olyan állat, aki a jég hátán is megél, igaz, ki kell állnia Dávid gyűlöletét. Na de a halam?? Remélem Anya gondját viseli.

Nem szokásom mindenhol közzétenni, hogy új képeim vannak a facebookon, de ez most egy különleges helyzet. Legalábbis ez az első hosszabb tartózkodásom külföldön, és még csak másfél hét telt el, tehát elég izgalmas ez számomra. Állítólag sokat fogytam is, mióta itt vagyunk. Ami egyáltalán nem lep meg, mert amilyen kemény a munka, tuti, hogy megerősödök, mire vége lesz.

2012. június 1., péntek

Elégedett vagy önmagaddal?

Tegnap találkoztam egyik barátnőmmel. Mivel sikerült magamat kissé félreinformálni, így 1 órával előbb odaértem a Kelenföldi pályaudvarra. Miközben vártam, volt időm megfigyelni az embereket. Tucatemberek, tucatarcok. Aztán egyszer csak feltűnt egy korántsem átlagos kinézetű fiú. Torz arca volt. Nem tudom leírni a látványt, mivel még sosem láttam ilyesmit, csak néha egy-két képet az interneten. Középiskolás fiú lehetett, és a nagy meleg ellenére a sapkája az arcába volt húzva. Szörnyű látvány volt. Elgondolkodtam, hogy az emberek milyen elégedetlenek önmagukkal. Utálom magamon ezt, utálom magamon azt. Mégis mi lenne akkor, ha az embernek olyan arca lenne, amire senki nem mer ránézni, az emberek, a kulturált emberek gyorsan elfordítják a fejüket. A kulturált emberek. Mit élhet át ez a srác, amikor nem kulturált emberrel találkozik. Kinevetik, leköpködik. Bizony, ilyenek is szaladgálnak közöttünk. Ilyen férgek...
Elmeséltem itthon is, hogy mit láttam. Aztán kiderült, hogy az egyik öcsém amikor született, anyu egyszerre szült egy másik nővel, akinek torz babája született, és ők érdiek voltak. Kor alapján, és a busz alapján, amire felszállt, gondolom őt láttam. Legalábbis remélem, hogy minimális ilyen arc szaladgál, hiszen csak gondoljunk bele, bármit el lehet rejteni, na de az arcunkat???