Ezen a héten több lelkileg megterhelő dolgon mentem át. Kettőt én választottam. Szerdán ellátogattam a Reménysugár Habilitációs Intézetbe. Ez egy bentlakásos intézmény Budatétényben, ahol fogyatékos emberek élnek. Súlyosan fogyatékos emberek, akik egyáltalán nem képesek önálló életet élni. Mostanában több téren kerültem kapcsolatba a fogyatékossággal.
Elkezdtem olvasni egy könyvet. Inkább szakirodalom, de mivel klinikai szociális munkás is hozzászól a témához, így úgy gondoltam, többet is megtudhatok erről a területről. A könyvben olyan kismamák mesélnek, akiknek a terhességük alatt kiderült, hogy beteg kisbabát várnak. Hozzászól orvos, szülésznő, genetikus, és egy szociális munkás. Annyira más papírlapon olvasni erről, hogy ki hogy döntene, megtartja, vagy megszakítja terhességét. Az az igazság, hogy volt egy-két anyuka, akivel legszívesebben leálltam volna üvöltözni, hogy te mégis mi a fenét képzelsz magadról, és volt, akiért megszakadt a szívem. Még nem tartok a végén, de merem ajánlani bárkinek, akit érdekel a téma. Singer Magdolna - Áldatlan állapot.
Visszatérve az otthonra. Igazából ez a félév egyik tárgyának feladata. Intézménylátogatás és előadás. Nagyon nehéz elindulni. Kiválasztani, hogy mégis mire kíváncsi az ember. Nálam a hely közelsége győzött. Néha a legjobb döntés nem nagyon strapálni magunkat, és fantasztikus eredményei lehetnek. A lustaságomon kívül mindig is izgatott, hogy abban az épületben vajon mi lehet. Tudtam, persze, hogy fogyatékosok vannak, de mást nem nagyon.
A bejutásomat egy két hetes telefonálgatás előzte meg. Fogalmam sincs hány ember kapcsolt ide-oda, adott másik telefonszámot, mire elértem egy hölgyet, akivel időpontot tudtam egyeztetni. Amikor végül bejutottam, egyből egy csoportfoglalkozásra vezettek, ahol feltehettem a kérdéseimet. Belépve az ajtón rémület fogott el. Ott találtam magam szemben az otthon 8 legsúlyosabb lakójával. Letaglóztam, folyamatosan csak Melindára, a foglalkozás vezetőjére tudtam nézni. Aztán ahogy teltek a percek (legalább fél óra) kezdtem körülnézni, kezdtem megnézni őket. Nem gondoltam, hogy az értelmi fogyatékon kívül ilyen torzult testeket fogok látni. Aztán volt, hogy pár pillanatra ott hagytak a csoportban, míg Melinda kivitte egyiküket a mosdóba. Attól féltem, nehogy egyik szökni próbáljon, vagy az autista fiú bizalmatlanságában megpofozzon (mert bizony előfordul). A csoport után körbevezettek a lakóegységekben. Ott is láttam mindenféle embert. Férfiak és nők. Volt olyan, aki odajött hozzám, és nyújtotta a kezét, hogy fogjam meg. Megtettem, persze vigyázva, hiszen rendkívül törékenyek a csontjaik. Aztán volt, akit konkrétan lefogtak, mert mindenképpen oda akart jönni hozzám, de félő volt, hogy agresszívvé válik. Egy vízfejű lány is bemutatkozott meg kezet fogott velem - ő egyébként egész épp volt szellemileg - majd mondta, hogy menjek oda hozzájuk dolgozni, és nagyon várnak vissza. Azért nem mindenki volt ám ilyen! Többségében voltak a fekvő, magatehetetlen, torz emberek. Volt, akit egyáltalán nem érdekelt, hogy én ott vagyok-e vagy sem. Akkor féltem igazán, amikor az egyik elkezdett követni, és csak jött utánam, bár előtte elmondták neki, hogy hagyjon békén. Egyébként, akikkel kezet fogtam, és tudtak beszélni, mindig mondták, hogy jöjjek még vissza közéjük. Úgyhogy jövő szerdán még egy foglalkozást megnézek, ezúttal kevésbé súlyos állapotúak kézműves foglalkozását láthatom. Nem is nagyon szeretnék sokkal többet mesélni, hiszen tudom, hogy ez nem olyan téma, amit bárki el tud viselni, sokan megijednek, ha ilyen embert látnak. Én azonban azt láttam, hogy jól érzik ők magukat a maguk módján. Ahogy az intézmény neve is mondja: Reménysugár...
"A szerelmet tudni kell viselni, ez az egyetlen márka, ami sosem megy ki a divatból." (SATC)
2012. november 23., péntek
2012. november 11., vasárnap
Fireproof - Szerelempróba
"Parazita lehet mindaz, ami elválaszt a társadalomtól és elszívja az életedet a kapcsolatodtól. Ezek általában káros szokások formájában jelentkeznek, mint a szerencsejáték, drog és a pornográfia. Boldogságot, örömet ígérnek, de eluralkodnak rajtad, mint a kórokozók, és egyre jobban lekötik a gondolataidat, az idődet és a pénzedet. Egyre távolabb űznek a hűségtől és azoktól, akiket szeretsz. Ritka az a kapcsolat, amely át tudja vészelni a paraziták jelenlétét. Ha szereted a párodat, pusztítsd el a káros szokásokat, amelyek lekötik a szívedet. Ha ezt nem teszed, azok fognak téged elpusztítani."
Már írtam erről a filmről, de nekem úgy tetszik. Hamarosan megnézem újra:)
2012. november 5., hétfő
Új szemek :)
Múlt hét hétfőn végre elérkezett az, amire már nagyon hosszú ideje vártam. Végre minden összejött ahhoz, hogy megműtsék a szemem. Bár maga a műtét elég kellemetlen, és az utána való nap is egy kínszenvedés volt számomra, mégis ez a látásélesség megérte!!! Végre minden "korrekció" nélkül látok:) Annyira utáltam a szemüveget, hogy az hihetetlen, mindig éreztem, hogy nem tartozik hozzám, mégis valahogy furcsa lesz nélküle közlekedni. Nem kell levenni fényképezés előtt, vagy buliban vakoskodni. Nem lesz rajtam két szemüveg a moziban, és még napszemüveget is tudok hordani! Fantasztikus érzés újra látni:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)