Kedden interjúztatni voltam a XXII. kerületi Szociális Szolgálatnál. Amikor a kiégésről kérdeztem a vezetőt, azt mondta, hogy aki régóta a szakmában van, az általában nyugdíjig marad. A fiatalok, akik frissen érkeznek általában 2 éven belül elhagyják vagy a területet, vagy az országot is.
Ezek után én abszolút nem tudom, hogy mit érek azzal, hogy szerzek egy szociális munkás diplomát. Eddig is tudtam, hogy nem fogunk sokat keresni, de valahogy csak mostanában esett le igazán, hogy mennyire is kevés az a kevés. A tanároktól mást sem hallani, mint önkéntesség, önkéntesség. Mondván, hogy abban nem a pénz motivál, hanem a segítés. Na de ezt egy életen át?? Úgyhogy kedd óta gondolkozom a B verzión. Mármint, az már megvan, hogy mi lesz/lenne a hivatásom, de az is fontos, hogy miből fogok megélni??
Egyik nap kitöltöttem egyik csoporttársam kérdőívét. Az utolsó kérdés az volt, hogy mi kell egy tartós kapcsolathoz? Milyen érdekes, hogy mennyit változott a véleményem. Például kihagytam a hűséget. Egyszerűen nem volt benne a top5-ben. (Ettől még elvárom és megadom!) Valahogy most fontosabbnak tűnt az őszinteség, tisztelet, bizalom, jó szex, valamint a sok sok mély beszélgetés. Igen, azt hiszem a többi már csak ráadás. Amikor kislány voltam azt hittem, hogy elsőre megtalálom az igazit, és minden tökéletes lesz. Milyen sokáig hittem, már nem is voltam annyira kislány. Na jó, itt még nem múltak el az illúzióim, tudom, hogy lesz majd, aki ha nem is tökéletes, de tökéletesen illik hozzám.
Annyira utálom magamban, hogy borzasztó rendetlen vagyok. Itt ülök egy hatalmas kupi kellős közepén, és egyszerűen nincs rá ingerem, hogy megcsináljam. Már pár hete halasztgatom, és már borzalmas, ami itt van. Úgyhogy holnap tartok egy nagytakarítást. Nem csak a szobámban, de magam körül is rendet kell raknom. Főleg a fejemben, hogy akkor most mit akarok, hova tartok, és mi lesz velem???
