Phillips kapitány

Mostanában sokszor voltam moziban, és sokszor belefutottam a Phillips kapitány előzetesébe. Annyira izgalmasnak tűnt, hogy már ez alatt a pár perces bemutató alatt beleragadtam az ülésbe.
Úgyhogy ma fogtuk magunkat anyuval és az öcsémmel, és meg is néztük. Ha eddig azt gondoltam, hogy egy jó film, akkor nagyot tévedtem. A legjobb!! Nem is tudom, nem is akarom elmesélni a cselekményt, én nem csak könnyeztem, de már sírtam az izgalomtól, a meghatódottságtól, a félelemtől. Ennek ellenére nem egy hatásvadász film, hanem ahogy Tom Hankstől megszokott, a történet a fontos. Nem szabad spórolni a mozijegyen, ezt a filmet nagyban kell látni, amikor semmi nem vonja el a figyelmünket! Mindenkinek ajánlom!

(Tudom, hogy elfogult vagyok Tom Hanks-szel, de ezek után csak még inkább az leszek!)

Csodás álmok jönnek

Gondolom nem csak az én életemben vannak olyan szakaszok, amikor nem történik semmi jó, de rossz sem. Ilyet élek most is. Esténként elalvás előtt pedig azon epekedem, hogy legalább az álmomban történjen valami izgalmas, valami, amit nem élhetek meg a jelenben....

Mindennapos bűneink

Érdekes lenne összeszámolni, hogy mondjuk egy nap alatt hányszor szegjük meg a törvényeket. Gondoljunk csak például a közlekedésre. Átszaladunk a piros lámpán, mert úgysem jön semmi, baj meg nem érhet. Vagy amikor az öcsém előre ül az autóban, mert hogy elég magas, de még nincs 12. Vagy amikor éppen tegnap járt le a bérletünk, de még leérünk a legközelebbi árusító helyhez, szem-rebbenéstelen tekintettel felmutatva a sofőrnek a lejárt szelvényt.

Bűn az is, amikor tudjuk, hogy ártunk magunknak, de mégis megtesszük. Például amikor megsózzuk a paradicsomot és a paprikát a vacsorához. Tudjuk nagyon jól, hogy kimarja a vitamint, tehát semmi értelme, hogy zöldséget eszünk, mégis mennyivel finomabb úgy...
Vagy amikor mi lányok buliból hazaérve, ahol amúgy is alkohollal pusztítottuk az agysejtjeinket, a jó hírünket, és ezáltal az önbecsülésünket, már képtelenek vagyunk lemosva a sminket, hiába tudjuk, hogy hamarabb leszünk ráncosak, valahogy már mégsem megy.

Na meg amikor a nézettséget adjuk azokhoz a műsorokhoz, amikről az a véleményünk, hogy egy ócskaság. Bele-bele lesnek az emberek például az Éjjel-nappal Budapestbe, ahogy én is olykor teszem. Nem azért, mert különösebben érdekel, hanem csupán azért, mert ez megy a tv-ben, FŐMŰSOR IDŐBEN. Tudom, hogy rosszat teszek azzal, hogy növelem a nézettséget, mert akkor soha nem hagyják abba a vetítését, mégis néha meglesem, és örülök annak, hogy én nem így élek.
Másik tipikus példa, hogy nézzük ezeket a tehetségkutató műsorokat. Régen jó volt. Mondjuk az első 3 Megasztár, és mondjuk az első 2 X-faktor. Na de mindannyian érezzük, hogy valami nagyon nincs jól, ha már a zsűriben is "korábbi felfedezett tehetségek" foglalnak helyet, és ha már a mezőny is tele van "korábban felfedezett tehetségekkel". Vajon idén már annyira nem találnak senkit, hogy kénytelenek mindig egy-egy régi/új arcot előkapni, és őket énekeltetni, csak hogy legyen valami nézettség? Ja meg a kedvencem, ahogy olvasom a pletykaoldalakat, már az X-et is feldobták pornóscsajjal. Jajj a régi jó öreg trükk. Derüljön ki valakiről, hogy pornózott, és akkor már csak kíváncsiságból is belenéznek a műsorba, és az újságíróknak is lesz miről írni--->reklám.

Végezetül pedig egy vélemény egy nőtől, akiről valaki valamikor valahol azt mondta nekem, hogy rendkívül intelligens. (Csak abból nem lenne fizetése, nem úgy, mint a naptárakból):
"Rossz lenne, ha bárki azt gondolná, hogy a pornófilmezés az egyedüli megoldás az anyagi problémákra, utána pedig következmények nélkül tovább lehet lépni. A mai világ eltorzult értékrendje szerint a drog, a cigaretta, az alkohol, az elkötelezettség és érzelem nélküli szex már amúgy is szerepel a kamaszok szótárában. Sajnos úgy látom, hogy napjainkban nem érték a tisztesség. Romantikus és érzelmes vagyok, szeretem, ha udvarolnak a férfiak. Én szerelem nélkül el sem tudom képzelni a testi kapcsolatot" (K. T.)