Pénteken ünnepélyes keretek között (mackónaciban ágyban fekve, laptopot ölbe véve) elkezdtem írni a szakdolgozatomat. Még csak a bevezető rész van kész, és keresem a mottót hozzá. Hiába még csak 3 oldalnál járok, máris sokkal jobb érzés, hiszen már nagyon idegesített, hogy el kell kezdenem. Na nem mintha annyira a nyakamon lenne a novemberi leadási határidő, de szeretném nyár elején befejezni. Szerencsére iszonyatos motivációm van hozzá, ugyanis akkor végre minden a helyére kerül. :)
Hihetetlen kincs, hogy minden hétvégém szabad. Nem mintha nem érnék rá, de egyszerűen most tűnik fel, hogy mennyire pihentető két (és fél) napokat egybefüggően szabadnak lenni. Főleg, hogy a legtöbb ember hétvégén ér rá, a család is akkor tud együtt lenni.
Újra előkaptam Elisabeth Gilbert Ízek, imák, szerelmek című könyvét. A római rész után leálltam, mondván, hogy nem tetszik, ahogy ír. Még mindig nem egy lerakhatatlan iromány, de nem szeretek könyveket félbehagyni, így időre előkapom azokat, amikhez nem volt türelmem, hogy haladjak velük. Ilyen például Galgóczi Dóra Megszülethettél volna című könyve. Továbbra sem ajánlom, soha senkinek, semmilyen körülmények között az olvasását. Még azoknak sem, akik hasonló problémával néznek szemben életük során.
Közben persze olvasok mást is. Most Balogh Boglárka Love Commando c. regényét olvasom, ami az indiai szerelemházasságokról, és az azt követő bosszúhadjáratokról szól.
