A könyvespolcomon rossz nézni azokat a könyveket, amikből kilóg az "ittartoképpen" cetli. Így megfogadtam, hogy még idén megpróbálom befejezni őket. Először kicsit csaltam, mert gyorsan elkezdtem olvasni, egy olyat, amit ugyan nem hagytam félbe, de már régóta akartam rá időt szánni. Mivel amúgy sincs mit csinálnom mostanában, így hát nekiláttam.
Charity Norman: A lányunk férje
Ez a könyv egy családi veszekedés során gyilkossá vált apáról szól. Letölti a börtönbüntetést, és csak egy célja marad: visszakapni a gyerekeit. Ez már önmagában is meghökkentő gondolat. Hihetetlen fordulatos, és titokzatos történet bontakozik ki, melyet három szereplő mesél el: az apa, a legnagyobb gyerek, és a nagymama. A végkifejlet végülis az lett, aminek szurkoltam, de mégsem töltött el elégedettséggel, hiszen az emberben ott marad, hogy valahogy mégsem jó ez így....Szóval egy abszolút olyan könyv, ami még napok és hetek múlva is ott motoszkál az ember fejében.
Galgóczi Dóra: Megszülethettél volna
Amikor a rendellenességgel fejlődő magzatokról olvastam, ezt a könyvet ajánlották mellé, és elég olcsó volt. Amikor úgy kb. 2-3 éve elkezdtem olvasni, tudtam, hogy ez a világ legrosszabb könyve. Lényegében egy nő nyávog 287 oldalon keresztül, és elmondja, hogy mikor miért nem akar gyereket. Közben pedig betegesen bizonyítva, hogy ő márpedig mennyire szeretne. Először utazás, aztán külföldi kiküldetés, aztán kapcsolatok jönnek-mennek, megijed az oltár előtt, aztán építkezés, aztán a "jajj beteg lesz" és a "jajjj elhízok" hisztéria. Semmi bajom nincs azzal, ha valaki nem gyerekkel képzeli el az életét, tényleg. Csak ne írjon belőle egy majdnem 300 oldalas regényt. Mondjuk minek is vettem meg, csak azt gondoltam, hogy valódi érzésekről és fájdalmakról olvashatok, mondjuk meddőségről vagy valami "önhibán" kívüli dologról. A címe alapján többet és mást vártam volna
Félbehagytam még az Ízek, imák, szerelmeket, csak a Róma fejezetet sikerült elolvasnom. A filmet imádtam, de az írónő stílusa nem jön be annyira, mert unalmas, apró részleteket magyaráz túl.
Valamint Az igazság a Harry Quebert ügyben c. krimi is terítéken van. Az sem igazán tetszett anno, mert az író túl beképzelt, a történet pedig nem életszerű.
