Templomi szertartás:
Kicsit meg van bonyolítva, mert egy óbudai pap ad minket össze Budafokon, úgy, hogy a jegyesoktatáson Szigetszentmiklóson veszünk részt. Amikor először odamentünk a helyi atyához, hogy szeretnénk jönni oktatásra, mondta, hogy rendben, majd x hónap múlva indulnak a kurzusuk, addig is szeretne minket látni a miséken. Mondanom sem kell, leizzadtam, most van az a pont, amikor Ádám majd biztos azt mondja, hogy ilyen áron nem kell templomi esküvő, ő biztos nem fog misére járni. Azonban nem így tett. A lehető legnagyszerűbb módon vette a "megpróbáltatásokat". Aztán persze idővel rájöttünk, hogy Béla atya nem is mond hülyeséget a házasságról, és csomó hasznos dolgot fűz bele a misébe, amit szeretnénk majd elsajátítani. :) Hihetetlenül jó érzés az, hogy amikor vasárnap felkelünk korán, hogy odaérjünk a 9-es misére, akkor mindig a házasságunkért is teszünk.
Meghívók szerkesztése:
Volt egy megálmodott meghívónk, és valahogy sehol sem találtunk olyat, ami tetszene. Így jött az ötlet, hogy szerkesszük meg saját magunknak. A kész munka végül nagyon tetszett nekünk, teljesen a szívünkhöz nőtt.
Internetes rendelés:
Manapság a leginkább költségkímélő megoldás az interneten, nevezzük nevén, Kínából rendelt mindenféle tucattermék. Az esküvőnek rengeteg olyan eleme van, amit egyszer használ fel az ember, így nem akar rá sokat költeni. Amikor a csomagok érkeztek, természetesen egyesével, kicsit mindig olyan volt, mintha ajándékot kaptam volna, és nagyon izgalmas volt a bontogatás.
DIY:
Őszintén szólva, nem hiszem, hogy ezzel bármennyit is megspóroltunk volna, de a dekorációnk annál személyesebb lesz. Ugyanakkor ez veszélyes terep, könnyű túllőni a célon.
Gyűrűk ♥:
Jajj, hát ez nagyon izgalmas volt. Szerettem volna klasszikus sárga arany karikagyűrűt, hiszen az a tiszta, végtelen, tökéletes egészet szimbolizálja. Az azonban biztos volt, hogy egyforma gyűrűket szerettem volna, anyagában, színében, kivitelezésben, hiszen ez az összetartozásunk jelképe. Több gyűrűt is felpróbáltunk, mert párom először nem ilyet akart. Aztán ahol vettük, a párom szeretett bele, és én bizonytalanodtam el, végül azonban mégis bekerült a fa alá. :) Döntő érv volt, hogy a sok évet megélt házasok ujján mindig ilyet lát az ember :) Most arra kell csak figyelnem, hogy már annyiszor felpróbáltam, hogy mostmár tudatosan zártam el, hogy az esküvőnk napjára is izgalmas maradjon.
Zeneválogatás:
Nincs mit írnom, mindig sírok ♥
Minden egyes rohangálás:
Bármikor, amikor ügyet kellett intézni; paphoz adategyeztetésre, anyakönyvvezetőhöz jegyzőkönyvre, meghívóhoz papírért és a nyomdába, torta után szaladgálás, helyszínnel egyeztetés, nem is tudom felsorolni, de az összes ilyen napot nagyon élveztük. Ugyan ment rá szabadságunk is, de ilyenkor minden egyes alkalommal boldogan értünk haza: a házasságunkért tettünk.
