Néha eljön a pillanat, amikor az ember azt hiszi nincs lejjebb. Tegnap este rájöttem, hogy mégis van. Nem akarta lejátszani a DVD-m a P.S. I love you-t. Persze nem adom fel a harcot. :D
Az egyik volt osztálytársnőm terhes. Annyira furcsa. Egy általános iskolai osztálytársamnak már van babája. Most egy középiskolás osztálytársnőmről derült ki. Ráadásul már nagy pocakja van, és október végére várható a baba. Bár az utóbbi időben nem ápoltuk a legjobb viszonyt, nem igazán kerestük egymást, de nagyon szurkolok neki, hogy minden rendben menjen majd a szülésnél, és egészséges kisbabája legyen.
Azért ilyenkor mikor látom, hogy valaki elindul a nagybetűs élet felé, nem csak úgy teng-leng a világban, mint én, végiggondolom, vajon az életem hova tart. A többiek azt hiszem már régen szülői értekezletre fognak járni, amikor én még mindig csak várok majd a csodára. Majd úgyis minden alakul úgy, ahogyan kell. :)
Amúgy már meggyógyultam. Tegnap megdicsértek a kolléganőim is, hogy már jól nézek ki. Mondtam, hogy három nap után végre ettem. Annyira aranyosak voltak, igyekeztek kímélni, szórakoztatni, na meg evésre bírni.
Amúgy nagyon büszke vagyok magamra, hogy egyáltalán nem dőltem ágynak, bármennyire is rosszul voltam. Nagy mártír tudok lenni, ez igaz, pont ezért csodálkozom saját magamon.
A legjobb pedig: Kilőttem a fülem! Rájöttem, hogy sokkal jobb, ha mindkét fülemben két lyuk van, mert eddig 1:2 volt az arány, és így nem volt szimmetrikus. Nagyon ügyes kolléganőim vannak, de tudom, hogy én vagyok a legjobb, meg aztán vonzott az hogy merem vagy nem merem. Meg anyu is azt mondta, hogy ha menő vagyok, akkor magamnak csinálom. Nem mondom, hogy nem fájt, de most dagadok a büszkeségtől:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése