Ma eltűnt egy kis időre a macskám. Nagyon megijedtem, mert ő egy elég kiszámítható állat, és soha nem szokott ilyet csinálni. Kerestem mindenhol a környéken, a kertben és a lakásban. Aztán így mentem el dolgozni. Csak estére került elő. Szerencsém volt, hiszen egyetlen napot sem kellett nélküle kibírnom. Úgyhogy mindenki boldog volt, hogy a tékozló fiú hazatért. Szegény Barney, aki a lakásba nem jöhet be, és az utcára is csak pórázon mehet ki, vajon mit gondolhat? Mennyivel több van megengedve a macskának. Nem akarok ennyire az állataim bűvöletében élni, de hatalmas álmom volt, hogy legyen egy vörös cicám, és egy labradorom. Végre sikerült. Na meg azok az emberek, akik ennyire imádják a házi kedvencüket, általában az állatoktól kapják vissza, amit az emberektől nem. Legalábbis régen ezt gondoltam, amíg nem voltak nekem, most már tudom, hogy ez igaz. Megijedtem, hogy már megint valamelyik szomszédnak szúrta a szemét, mint az eddigiek. Akar még valaki valamit elvenni tőlem? Lassan kifogyok a fontosakból.
Hétfőn érkezik hozzánk egy egyetemista lány. Ukrajnából jön, és ha minden igaz, 2 hetet marad nálunk. Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy hogy fogok az angollal boldogulni. Azért ez izgalmas is, de nagy kihívás is. Nem bízom magamban megmondom őszintén. Majd elővesszük a hatalmas romantikus film gyűjteményemet, és végignézzük őket angolul.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése