Iker-érzés

Mostanában olvastam erről a sokkal inkább elterjedt jelenségről, mint ahogy azt én gondoltam. Eszerint, körülbelül minden 8-10. terhesség ikernek indul, de az esetek döntő többségében az egyik baba nem fejlődik ki. A tanulmány szerint azok az emberek, akik ilyen ikerterhesség után születnek egyedül, sokkal inkább hajlamosabbak a depresszióra, a folytonos magány érzésére, illetve arra, hogy mindig valami szűnni nem akaró hiányérzet legyen mellette. Sosem bírnak egyedül maradni, mindig szükségük van a társaságra.
Engem világ életemben nagyon érdekeltek az ikrek, amióta az eszemet tudom, mindig is ikerkislányokat képzeltem el magamnak. Életem legnagyobb sikere lenne, ha ez meg is valósulna. Azonban erre az iker-érzésre nagyon kíváncsi vagyok. Amikor a legkisebb öcsém nagyobbacska lesz, biztos meg tudja majd mondani, hogy érez-e ilyesmit, ugyanis ő bizonyítottan ikernek indult, azonban a testvére nem tudott fejlődni, és feladta....
A kérdés pedig, hogy én ikernek indultam-e? A válasz az, hogy biztos vagyok benne, hogy nem. :)