Pár gondolat az autizmusról

Nézzétek meg ezt a videót, az előadó igencsak megfogja a lényeget :)

http://www.ted.com/talks/lang/hu/faith_jegede_what_i_ve_learned_from_my_autistic_brothers.html

Sajnálom, hogy csak a linket tudtam berakni, nem pedig a videót megosztani, de szerintem érdemes sokat olvasni erről a dologról, hiszem világunkban egyre gyakoribb, és az okok egyenlőre ismeretlenek.

Lagzi 50 év után

Mint már említettem, lázasan készülődtünk mamámék 50. házassági évfordulójára. Végül 45 ember jött össze. Mama és Papa az étterembe lépve először fel sem ismerték a tömeget, mama már éppen kezdett háborogni, hogy ha itt rendezvény van, vajon mi hova fogunk ülni. Aztán a zenész elkezdte játszani a Lakodalom van a mi utcánkban c. dalt, és ekkor a vendégsereg megindult feléjük. Nemhogy mama, de még papa is elsírta magát. Minden nagyon jól sikerült, volt menyasszonyi torta és menyasszony tánc is. Később elmondták, hogy nekik annak idején nem is volt lagzijuk. Egy átlagos pár életében a szertartást egyből a lakodalom követi, esetükben azonban eltelt 50 év. Papa pedig kiadta a feladatot, hogy intézzük el a templomi esküvőt. Ugyanis anno ez sem volt. Úgyhogy unokatesómmal összefogva, most ez a programunk :) Reméljük nemsokára esküvő lesz Budafokon!

Milyen szomorú, hogy sokan közülünk nemhogy az 50. házassági évfordulót, de még az esküvőnket sem éljük meg, ugyanis sosem jön el a nagy nap...

Amúgy olyan jó érzés, hogy egyáltalán akad valaki, aki elolvassa ezt a blogot. Jó, nem sokan, de épp elegen. Azért van egy kis hiányérzetem, jó lenne, ha néha az is elolvasná, akinek leginkább érdeklődnie kéne a dolgaim iránt...

Készülődés a szerelemre

Készülődés, mert jövőhét vasárnap ünnepeljük nagyszüleim 50. házassági évfordulóját. Összegyűlik az egész család, mindenki ott lesz. Mindez persze meglepetés, kíváncsi leszek nagyon, hogy mit szólnak majd. Elgondolkodtam, hogy vajon hány manapság házasulandó éli majd meg az aranylakodalmát. Annyira szép, hogy két ember le tud élni egymás mellett ennyi sok időt. Főleg a tragédiák után, hogy a három gyermekük közül, csak 1 él már...Ott lesznek a testvérek, a gyerekük, a vejeik, unokák, dédunokák, unokaöcs és unokahúgok serege. Bár anyukám szüleiről van szó, de természetesen meghívtuk apu maroknyi családját is. Tehát egy kisebbfajta esküvőt tartunk. (Én azért még papából megpróbálok kialkudni egy templomi esküvőt!)
Szerelem, mert mindjárt itt a Valentin-nap. Nem sok olyan Valentin-nap volt, amikor volt barátom, de nem is erre emlékszem vissza legszívesebben. Az eddigi legjobb Bálint-nap az volt, mikor Gergő útnak indult, hogy meglássa a napvilágot. Végül február 15-én született meg. Úgyhogy őt senki nem tudja überelni. A legszebb, legboldogabb, legizgalmasabb Valentin egész életemben.
Január közepén egy 80 fele járó bácsi jött be az üzletbe, és azt mondta, hogy már most elkezd körülnézni, hogy mivel is lepje meg a feleségét. Erre mondtam azt, hogy végülis miért lázad annyi ember? Nem újkeletű ünnep, nagyon is európai, és nagyon is katolikus. Ha úgy vesszük a szerelem az élet alapja. Jár neki az ünneplés!
A volt általános iskolámban pedig beindult a farsangi készülődés. Aki Gádoros volt, az tudja, hogy ez a tanév legfontosabb napja. A kislány, akit németből felzárkóztatok is lelkesen készül, egész nap nem tudtam elérni a telefonján. Megtörtént a szokásos bálkirály és bálkirálynő választás is. Ezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy van nekünk beöltözős ünnepünk, szerencsére tőlem eddig sem várta senki, hogy vámpírnak öltözzek, és ezután sem fogok. Rémisztő volt, mikor Halloweenkor az én kis édes Gergőm hazajött művérrel befestett fejjel. Hogy a jelmezzel gonosz szellemeket űznék-e el vagy a telet? Nos, a tél elég valóságosnak tűnik, és tényleg elég bosszantó, én rá szavazok. Hess! Meg azért még van egy érvem a farsang mellett: ilyenkor szerencsére nálunk fánkot szokás enni, nem pedig "halott baba ujját". Remélem nagymamáim már izzítják is a konyhát a fánksütéshez. Jó kis házi barackbefőttel...Isteni!