Készülődés, mert jövőhét vasárnap ünnepeljük nagyszüleim 50. házassági évfordulóját. Összegyűlik az egész család, mindenki ott lesz. Mindez persze meglepetés, kíváncsi leszek nagyon, hogy mit szólnak majd. Elgondolkodtam, hogy vajon hány manapság házasulandó éli majd meg az aranylakodalmát. Annyira szép, hogy két ember le tud élni egymás mellett ennyi sok időt. Főleg a tragédiák után, hogy a három gyermekük közül, csak 1 él már...Ott lesznek a testvérek, a gyerekük, a vejeik, unokák, dédunokák, unokaöcs és unokahúgok serege. Bár anyukám szüleiről van szó, de természetesen meghívtuk apu maroknyi családját is. Tehát egy kisebbfajta esküvőt tartunk. (Én azért még papából megpróbálok kialkudni egy templomi esküvőt!)
Szerelem, mert mindjárt itt a Valentin-nap. Nem sok olyan Valentin-nap volt, amikor volt barátom, de nem is erre emlékszem vissza legszívesebben. Az eddigi legjobb Bálint-nap az volt, mikor Gergő útnak indult, hogy meglássa a napvilágot. Végül február 15-én született meg. Úgyhogy őt senki nem tudja überelni. A legszebb, legboldogabb, legizgalmasabb Valentin egész életemben.
Január közepén egy 80 fele járó bácsi jött be az üzletbe, és azt mondta, hogy már most elkezd körülnézni, hogy mivel is lepje meg a feleségét. Erre mondtam azt, hogy végülis miért lázad annyi ember? Nem újkeletű ünnep, nagyon is európai, és nagyon is katolikus. Ha úgy vesszük a szerelem az élet alapja. Jár neki az ünneplés!
A volt általános iskolámban pedig beindult a farsangi készülődés. Aki Gádoros volt, az tudja, hogy ez a tanév legfontosabb napja. A kislány, akit németből felzárkóztatok is lelkesen készül, egész nap nem tudtam elérni a telefonján. Megtörtént a szokásos bálkirály és bálkirálynő választás is. Ezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy van nekünk beöltözős ünnepünk, szerencsére tőlem eddig sem várta senki, hogy vámpírnak öltözzek, és ezután sem fogok. Rémisztő volt, mikor Halloweenkor az én kis édes Gergőm hazajött művérrel befestett fejjel. Hogy a jelmezzel gonosz szellemeket űznék-e el vagy a telet? Nos, a tél elég valóságosnak tűnik, és tényleg elég bosszantó, én rá szavazok. Hess! Meg azért még van egy érvem a farsang mellett: ilyenkor szerencsére nálunk fánkot szokás enni, nem pedig "halott baba ujját". Remélem nagymamáim már izzítják is a konyhát a fánksütéshez. Jó kis házi barackbefőttel...Isteni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése