A minap hallgattam egy dalt. A címe pedig: Sweet home Alabama, amit csak jobban megfűszerezett a videó készítője azzal, hogy közben a Forrest Gump című film jól ismert képsorai élénkültek meg. Arra gondoltam, vajon miért van annyi világszerte ismert zene az amerikai hazaszeretetről? Miért annyira meggyőzőek ezek a zenék, hogy már majdnem én is elhiszem, hogy Alabama az otthonom. Tehát, ott van Sweet home Alabama, Nekünk van egy Balassink: Édes Hazám, te jó Magyarország! Ott pedig az üvölt: Born in the USA! Nálunk pedig: Magyarnak születtem!
Diósdon voltam Kárpátia koncerten. Ismerem minden számukat, a többségüket fejből tudom. Mind egytől egyik a hazaszeretetről, a magyarságról, a történelemről szólnak. Egyikben sincsenek olyan jelzők, mint amivel a zenekart szokás illetni. Az persze, hogy koncerten két szám között mi hangzik el, az más kérdés. Nem tudom, hogy miért van az, hogy ha valaki szereti a hazáját, esetleg egy magyar jelképet visel az öltözékén, akkor egyből megdobáljuk mindenféle náci, antiszemita, rasszista, homofób jelzőkkel. Nem akarok ebbe belemenni, nagyon szeretem a Kárpátia együttes zenéjét és koncertjeit, már bújom is a weboldalt, hogy hol lesz legközelebb elérhető helyen koncert. Mivel egész évben minden hétvégén koncerteznek szerte Nagy-Magyarországon, így talán akad még. :)
Kiemelek néhány dalt, amik a kedvenceim:
(Nem mintha lenne olyan, amit nem lehet szeretni)
http://www.youtube.com/watch?v=6IZqh6OrgEY
http://www.youtube.com/watch?v=i24u2ZDFu08
http://www.youtube.com/watch?v=TCBz5FANs6Y
http://www.youtube.com/watch?v=VajMxQVFYbQ
http://www.youtube.com/watch?v=GKR5PcFtkw0
Nem, ez rossz ötlet volt. Legalább 50 számot kitennék ide kapásból. Gyönyörűek. Rengeteg katonadalt is feldolgoztak. Nálunk is a családban mindenkinek megvan a kedvence. Egyébként még mindig ledöbbent, hogy milyen vegyes a koncerten a közönség. Nyilván vannak olyan bőrfejűek is, mint az öcsém, és mint amilyet az ember elképzel az ilyen koncerteken. Mind korosztályban, mind stílusban rettentő vegyes. Gyerekektől az idősekig, csinos nőktől az egész nagy rockerekig.
Amikor pedig nem zenét hallgatok, két dologgal töltöm a szabadidőm. Az egyik a filmek és a színház. Nemrégiben elkezdték játszani a mozik A nyomorultak legújabb adaptációját. A tetszésemet iszonyatosan elnyerte, imádtam! Nem emlékeztem már a történetre, mert gyerekként láttam csak mesében. A legtöbb filmet 3 mondatban el tudom mesélni, hogy miről szólt. Na de ezt a történetet, nem is lehet, és nem is érdemes. Ha akad olyan jelentkező, aki szívesen megnézné, de nincs kivel, én megnézném még egyszer! Vagy még tízszer. Amúgy is szívesen nézek klasszikusokat, azt hiszem A nyomorultak az alapműveltség része, és nagyon sajnálom, hogy eddig nem ismertem, és nem is láttam színházban. EDDIG! Úgyhogy most színházi előadás formájában is levadászom.
Egy kis ízelítő:
http://www.youtube.com/watch?v=z6Xi4xoXQU4
http://www.youtube.com/watch?v=xnQmYBbdCFc
http://www.youtube.com/watch?v=k6YwuqWFTbc
http://www.youtube.com/watch?v=h8J0va2w5fY
A másik pedig könyvek. Újra rákaptam az olvasásra, rengeteg könyvet olvasok, ennek pedig nagyon örülök! Boldoggá tesz, és az utóbbi időben olvasottakból, majd kicsit később fogok is írni egy ajánlót. Hátha valaki ihletet talál benne.
Tehát szóltam egy kicsit Amerikáról, egy kicsit Magyarországról, megemlékeztem a francia forradalomról is "britül". A napokban értesültem róla, hogy nemrégiben a Luxemburgi Nagyhercegség trónörököse, Vilmos herceg is megnősült. A rossz hír hölgyeim, hogy lassan elfogynak a leendő államfők, nem nagyon leszünk már koronás királynők és nagyhercegnők. A jó hír azonban, hogy rengeteg koronázatlan herceg szaladgál még akár Budapest utcán is, és csak fel kell ismerni, hogy ki kinek lesz a hercege.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése