A mások karácsonya...

Van abban valami egészen szomorú, hogy mennyire nem érdekel minket már ez az ünnep. Miközben az üzlet zsúfolásig telve emberrel, egyedül vagyok, a kártyás terminál összeomlik a túlterheltségtől, összevesznek velem, hogy miért nem figyelek az ő kérdésére, órából szedek ki szemet, nyakláncot javítok csak úgy kedvességből, akkor jön még egy, akit leginkább az érdekel, hogy az ünnepek ALATT, hogy leszünk nyitva. Ilyenkor nem mondhatom azt, hogy persze, majd felállok a karácsonyfa alól, és bejövök, hogy tudjál nézelődni, te paraszt. Elég csúnya dolog, hogy amikor megtudják, hogy 24-én még nyitva vagyunk, akkor olyan örömmámor lesz az arcokon, hogy legszívesebben bemosnék egyet. Vagy hogy két ünnep között és szilveszterkor is nyitva vagyunk. Emlékszem régen mi két ünnep között is jártuk a családot, és karácsonyoztunk. Ma már kénytelenek vagyunk beleférni a három napba, mert sok szánalmas és magányos ember él a világban. Elhiszem, hogy nincs mindenkinek akkora családja, mint nekem, de akkor sem értem, hogy miért nem lehet 3 napig otthon ülni a fenekükön, és békén hagyni a kereskedelmi dolgozókat. Legalább abban a 3 napban!!!
Tudom, most ez a trendi, hogy mindenki az utolsó pillanatban akar mindent megvenni, mert jó nevetni azon, hogy "jajj nekem még semmi nincs meg". Igazán nagyon laza lesz mindenki ettől a hozzáállástól. Csak abba nem gondolnak bele, hogy a mi üzletünk is már félig üres, alig tudunk mit ajánlani, nincs választék az utolsó napokban. Persze ezért is az eladó a hülye...
Ez most csak azért fakadt ki belőlem, mert este csak két és fél órát voltam egyedül, de akkora tömeg volt, hogy sírhatnékom támadt, főleg mikor a kártya-rendszer feladta a harcot, és mindenki kártyázni akart.
Majd jön a második fele, az ünnep után, amikor jönnek cserélni, és mint tudjuk, a vásárlónak csak jogai vannak, kötelességei nincsenek. (Gondolok itt olyanra, hogy blokkot kell hozni a cseréhez)