A tereptanárommal, aki már a kollégám, arról beszélgettünk ebéd közben, hogy az ember valahogy mindig visszasodródik az eredeti terveihez, méghozzá akarata ellenére.
Nemrég felvettem a kapcsolatot egy régi ismerősömmel, akivel egy középiskolába jártunk, de aztán a kapcsolat megszakadt. Az érettségi óta eltelt pár év. Csomó dolog történt mind a kettőnkkel. Aztán amikor elmeséltem, hogy mi minden történt velem, visszakérdezett, hogy ugye tisztában vagy vele, hogy mekkora szerencséd van??
Világéletemben két dolog érdekelt: az esküvőszervezés és a bűnügyek. Utóbbi mindig ingázott a büntetés-végrehajtás és a jog között. Úgyhogy érettségi után végül a jogi karra jelentkeztem, ahova nem vettek fel, de a krimi továbbra is nagy szerelem maradt. Oda persze nem vettek fel, úgyhogy protokoll ügyintéző OKJ-ra mentem, amit nem tudtam, hogy micsoda, de gondoltam 1 évig jó lesz. Hát nem kiderült, hogy rendezvényszervezés? Rendezvényszervező lettem, pedig nem is akartam! Aztán szociális munkára kerültem, de gyakorlatra a Pest Megyei Kormányhivatal Igazságügyi Szolgálatához mentem, ahol a pártfogó felügyeletnél voltam. Azonban mégsem oda vettek fel, hanem a jogi osztályra! Na ez mi, ha nem a sors kereke? Tényleg szerencsés vagyok. Egyrészt azért, mert mások évekig keresnek munkát. Én meg úgy álltam neki a gyakorlatnak, hogy na gyorsan lezavarom, aztán keresek egy rendes munkát. Erre felvettek, mert meg voltak velem elégedve. Úgyhogy a lagzik, a bűnügyek és a jog ott forog az életemben, és uralkodik.
Azonban teljes tündérmesék nincsenek, és mint ahogy lenni szokott, az ember életének valamely oldala kész katasztrófa, és ez sajnos így van velem is. Ahogy a Bridget Jones-ban is mondja a főszereplő: "Általánosan elfogadott tény, hogy abban a pillanatban, mihelyt az életed egyik területe helyreáll, egy másik látványosan ízekre hullik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése