Kit hívnál fel?

Mindig kutyasétáltatás közben jönnek a nagy gondolatok. Elképzeltem egy olyan helyzetet, hogy lerobbanok vagy elakadok a kocsimmal, és kit hívnék fel? Rájöttem, hogy normális esetben a páromat kéne. Azonban sosem jártam még olyan emberrel, akit előbb hívnék fel ilyen helyzetben, mint apát. Nem azért, mert annyira apás vagyok, hanem azért, mert eddig elképzelhetetlen, hogy más jobban "meg tudna menteni". Nemrég két barátnőmet is megkérdeztem, akik komoly kapcsolatban élnek. Vázoltam a helyzetet, és megkérdeztem, kit hívnának fel. Mind a ketten az apukájukat hívnák.

Esküvők hava

Be sem számoltam még Eszter és Dani esküvőjéről. Mit is mondhatnék, hiszen már úgyis mindenkinek elmeséltem, hogy milyen fantasztikusan éreztem magam. Gyönyörű szép esküvőjük volt, ritkán látni ennyire boldog és összeszokott párost. Szép díszítés, jó hangulat, belevaló társaság. Még a csokrot is elkaptam!! Na  de hogy én milyen boldog voltam ettől... Ki is van szárítva a koszorúslány csokrommal együtt. A ruhámat is csak a nyaralás miatt akasztottam be a szekrénybe, mert olyan jó volt nézni az ágyamból.
Rajtuk kívül még 3 ismerősömnek volt esküvője augusztusban. Igaz, az övéket csak a facebookon követettem, de nekik is sok boldogságot kívánok!
Szandi és Balázs esküvője pedig átcsúszott szeptemberre, de már nagyon várom, és biztos ott is minden rendben lesz! :)

Menni vagy maradni? Annyira szörnyű, és biztos, nagyon sok ember fejében megfordul akár napi szinten. Végre fantasztikus munkám van, amit imádok. Azonban lassan mindenki itthagy, ilyenkor mi a jó? Tényleg megérné elmenni a magasabb életszínvonalért? Imádom a pénzt elkölteni, tehát nyilván igen. De ott az öcsém nem ugrik reggelente a nyakamba, vagy amikor hazajövök. Nem rakhatom át az egész családomat és az összes barátomat egy jobb helyre? Vagy még jobb, nem szüntethetnénk meg itthon a problémákat?

Na de evezzünk vissza a vidámabb témákra. Újabb Szigligeten vagyunk túl. Igaz, sajnos nem nagyon volt strandidőnk, de összességében mégis jól éreztük magunkat. Valahogy Szigliget mindig egész évre nyomot hagy az emberben. Sokszor még az után is. Jó kis visítva röhögős estéken vagyunk túl, és legalább mindannyiunknak sikerült valamit összeszedni vagy egy torokfájást vagy egy kis náthát.

Kegyelemdöfés

Sok sok kicsi idegesítő, bosszantó, fájdalmas dolog összejött. Nem tudom, hogy melyik a fő fájdalmam, vagy hogy éppen a világhoz való negatív hozzáállásommal vonzom-e be, vagy csak egyszerűen az élet böki belém a kést állandóan. Mindenesetre megadhatná már a kegyelemdöfést, bár tudom, hogy mindig van lejjebb, és mindig jön rosszabb, de valahogy kezdek nem megbirkózni ezzel a helyzettel.