Valamit ketten

Kedves öcsém éppen ma ünnepli a 13. születésnapját. Szóval tegnap felhívtam, hogy mit szeretne, mit vegyek, erre a válasza az volt: "Inkább menjünk el valahova ketten." Azt hiszem a felnőtté válás első jelei, mikor az embernek lelki szükségletei támadnak. (Természetesen tudom, hogy olyan helyre fogunk menni, ahol aztán vásárolhatok is neki valamit, de akkor is:)

Másik öcsémet pedig megtanítottam "gumizni". Aki nem emlékszik, 3 ember kell hozzá, kettőnek a lábán van a gumi, a harmadik pedig ugrál. Nem nagyon emlékeztem semmire, de összehoztunk egy koreográfiát, na kb. 4 napja folyamatosan ugrálnom kell vele. :)

A szerelmes számok leg-leg-leg-legje

Black Friday

Szóval ahogy ma mentem a Szoborparktól Százhalombattáig, délelőtt 9 óra fele, egyszerűen fel nem foghattam, de akkora forgalom volt, amekkora nem szokott. Mondom mi a fene, hát én kifelé megyek, a csúcsforgalommal ellentétesen. Aztán a diósdi Spar parkolójában eszembe jutott, jajj istenem, mindent ma kell megvenni, hogyne. Ezt megerősítette az érdi Tesco és környéke, valamint Százhalombattán hasonlóan. Nem értem, az a baj az emberekkel, hogy nem számolnak utána. Átböngésztem az emag.hu oldalt, és voltak nagyon csábító akciók, de aztán rájöttem, hogy jaaa, 32.000 helyett csak 29.000??? Hát mondom igen, azért a 3000 forintért tényleg megéri agyontaposni egymást, és a hó végi megmaradt pénzekért új tv-t venni. Az említett oldalon csomó tv elfogyott. Durva, én azt hittem, hogy manapság a tv egy leáldozó technika, egyre kevesebben használják, már csak a műsorok rendkívül gyenge minősége miatt is. Megnyugodtam, mert van igény Aurélióra és társaira. Azt is megértem, hogy a nagy magyar átlagfogyasztó kivesz szabadságot (vagy csak én dolgozom péntek délelőtt?) és megindul. Apjuk, anyjuk, be a kocsiba, megyünk tv-t venni. Tényleg pont ma, pont most van igény minden egyes háztartásban új technológiára? Ha pedig igen, akkor kik azok, akik még szegények Magyarországon?
Na mindegy, nem vagyok szent, én is beugrottam a Camponába. Meglepődtem, mert egészen jól lehetett parkolni, és bent is lehetett még mozdulni. Szóval láttam néhány szép dolgot, ami még a 20%-os akcióval is drága volt. Valamint láttam egy pulcsit, ami tényleg nagyon tetszett, régóta keresek hasonlót, de az elején arany betűkkel felirat, természetesen angolul, mert ugyebár sejtelmes lányok vesznek hasonlót: "Szép a mosolyom, de semmit sem érthetsz abból, ami mögötte meghúzódik". Na mondom egyem azt a drága gondterhes lelkedet, ennek a pulcsinak is csak a háta volt szép, úgyhogy otthagytam. Szóval vettem magamnak ásványvizet, meg a nyuszimnak répát. Ennyi jutott nekem a nagy akciókból, és még csak le sem volt értékelve...

(Amikor még eladó voltam, és jöttek a Glamour és Joy napok, felfoghatatlan volt, hogy az emberek mennyi pénzt képesek elkölteni számukra felesleges, és haszontalan termékekre, csak mert olcsóbb)

Szóval ránézésre, mondjuk átlag emberek, hónap végén, egy 100-assal a zsebükben:
http://kaposvarmost.hu/hirek/bulvar/2015/11/27/black-friday-egymast-tapostak-az-emberek-a-tescoban.html

Törött minden...

Az elmúlt napok törött darabjai:
- egy fa
- egy kipufogó
- egy kedvenc hajcsatt
- egy másik hajcsatt
- egy parfüm
- egy borotva
- egy szemfesték
- egy nyaklánc
- egy fülbevaló
és egy szív.

https://www.youtube.com/watch?v=v8x5uFEX0Zg

Vasárnapok

Van valami azokban a vasárnapokban, amiket az ember egyedül, otthon tölt. Fekszem az ágyamban, hallgatom a rádiót, olvasok egy könyvet, néha ránézek az internetre. Mostam, pakoltam. Elfoglaltam magam, valahogy mégis ezek a vasárnapok mégis olyan magányosak...

Könyvek

A könyvespolcomon rossz nézni azokat a könyveket, amikből kilóg az "ittartoképpen" cetli. Így megfogadtam, hogy még idén megpróbálom befejezni őket. Először kicsit csaltam, mert gyorsan elkezdtem olvasni, egy olyat, amit ugyan nem hagytam félbe, de már régóta akartam rá időt szánni. Mivel amúgy sincs mit csinálnom mostanában, így hát nekiláttam.

Charity Norman: A lányunk férje
Ez a könyv egy családi veszekedés során gyilkossá vált apáról szól. Letölti a börtönbüntetést, és csak egy célja marad: visszakapni a gyerekeit. Ez már önmagában is meghökkentő gondolat. Hihetetlen fordulatos, és titokzatos történet bontakozik ki, melyet három szereplő mesél el: az apa, a legnagyobb gyerek, és a nagymama. A végkifejlet végülis az lett, aminek szurkoltam, de mégsem töltött el elégedettséggel, hiszen az emberben ott marad, hogy valahogy mégsem jó ez így....Szóval egy abszolút olyan könyv, ami még napok és hetek múlva is ott motoszkál az ember fejében.

Galgóczi Dóra: Megszülethettél volna
Amikor a rendellenességgel fejlődő magzatokról olvastam, ezt a könyvet ajánlották mellé, és elég olcsó volt. Amikor úgy kb. 2-3 éve elkezdtem olvasni, tudtam, hogy ez a világ legrosszabb könyve. Lényegében egy nő nyávog 287 oldalon keresztül, és elmondja, hogy mikor miért nem akar gyereket. Közben pedig betegesen bizonyítva, hogy ő márpedig mennyire szeretne. Először utazás, aztán külföldi kiküldetés, aztán kapcsolatok jönnek-mennek, megijed az oltár előtt, aztán építkezés, aztán a "jajj beteg lesz" és a "jajjj elhízok" hisztéria. Semmi bajom nincs azzal, ha valaki nem gyerekkel képzeli el az életét, tényleg. Csak ne írjon belőle egy majdnem 300 oldalas regényt. Mondjuk minek is vettem meg, csak azt gondoltam, hogy valódi érzésekről és fájdalmakról olvashatok, mondjuk meddőségről vagy valami "önhibán" kívüli dologról. A címe alapján többet és mást vártam volna

Félbehagytam még az Ízek, imák, szerelmeket, csak a Róma fejezetet sikerült elolvasnom. A filmet imádtam, de az írónő stílusa nem jön be annyira, mert unalmas, apró részleteket magyaráz túl.
Valamint Az igazság a Harry Quebert ügyben c. krimi is terítéken van. Az sem igazán tetszett anno, mert az író túl beképzelt, a történet pedig nem életszerű.

Kinevezés

Végre vannak saját elítéltjeim, akiknek én vagyok a pártfogó felügyelőjük.

Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évához

Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évának

Évának, Amerikába
1975. július

Merre csavaroghatsz drágám, és vajon gondolsz-e ránk, akik nagyon egyedül vagyunk, Bagóval egymásra utaltak, tehetetlen. Álmunk a géped maga után húzta, délutáni kék égen fehér csík.

Egyedül vagyok.

Akárhogy is történt és történik: Hozzád tartozom. Azt hiszem, ez el van végezve. Elvégeztetett.

Szemes a régi. Az emberek idegenek.

Nincs nyaralás. Az emlékek miatt, amik most befednek és ellepnek, a múlás miatt, amit percnyi pontossággal mérek fel és nyugtázok. Múlunk, és nem mulatunk. Az idő múlatja kedvét rajtunk.

Nincs nyaralás Bagó miatt. Ebben a kis fekete testben egy ősi lélek lakhat, annyira követi az ember ritmusait, kedvét, mozdulatait. Nem vitorlázom nyugodtan, ha nem tudom, mi van vele. És tudom is: vár rám. Gondolataiban biztos megakad, merre lehetsz, de Te az utóbbi időben keveset látogattad őt. Engem szokott meg hétköznapnak, Te voltál az ünnep.

Nyaralás nincs. alvás is csak altatóval. nincs nyugalom. Én is várok. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Elvégeztetett. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is így akarhatja.

Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Újraszüljük magunkat. Te is akard. Hogy együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen.

Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, mert egyedül olyan iszonyatos. Olyan nehéz. Ha nem buggyan fel úgy, mint régen a vágy, élesztgessük. Nem lehet másolni a voltot, mert már mások vagyunk. Tizenöt év. Most vetkőztük le másodszor a bőrünk. levedlettük régi magunk kétszer. Most jó hét év következik. Ha akarjuk. Ha csináljuk.

Naponta húzom fel a múlt kútjából az emlékvödröket. Vödörnyi szépet, csigát, kacskaringót, kéket, sárgát, hajnalt, alkonyt, a régi szelet és a régi színeket. A régi szíveink.

Régi szíveinket lemeszelték a kápolna falán. De belerajzolva, téglába vésve most már ott marad, tizenöt év dobogó szíve.

Úszom a vízben: a múlt fájdalmas simogatása. Kék könnyek tava. Benne a mi szerelmünk, a mi könnyeink is. Benne a régi szép sudár árbocok, a régi vitorlák tükörképe. Kagylók a nyakadról. A víz csillogása szíved csillogása. A szél hártyája a vízen: kezed nyoma. Lúdbőrzik a víz, mint a bőr. Mindenütt a mi tükörképünk. Mint a lidérc kóvályog a vízben, víz felett, a balatoni égen. A móló köveiben. Az utakon. A nádzizegésben. Szerelmünk itt jár, itt kísért, itt időz, igéz. Hordja ki a homokra a hullám szerelmünk szikrázó kavicsait. Nyomunk kereszt alakban a homokban.

Ha a múltamra emlékszem, Te is öleled az életemet, belefonódtál, rám szőtted életed hálóját, beleszőtted a hitbe a szerelem fonalát!

Merre vagy? Hiányzol. Rettenetesen hiányzol.

Már régóta hiányzunk egymásnak. És mégsem a szokás, a betegség éltetett tovább. A szenvedés újraszüli a szép lehetetlent. Kell, hogy kelljünk egymásnak. Hát kicsit kellessük magunk egymásnak.

Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba.

Fáj a hiányod.

Úgy hiszem, szárny verdesve, topogva, ágaskodva, szeretlek. Ha még vagy. Ha neked ez elég. Ha Te is így akarod.

Ha van még idő.

Zoltán

Repülőgép szerencsétlenség

Bevallom őszintén, a Kékfényen kívül sajnos ritkán figyelem a híreket. Csak a nagyobb, fontosabb dolgok érnek el hozzám.
Mindig azt mondtam magamnak repülés előtt, hogy ugyan, Európában nem zuhannak le gépek. Azonban ez megtörtént mégis! Az ember európaiként mégiscsak jobban együtt érez. A diákok pedig... Sokszor visszasírom a diákcseréket. Szó szerint mindig könnyes búcsút vett egymástól a két csapat, azonban ezek a diákok nem csak könnyes, de örök búcsút is... A szülők, akik talán már úton voltak, vagy készülődtek a reptérre, de a gyerekük nem tér már haza.
Néha egy egy szomorú hír teljesen a hatalmába tud keríteni, talán túlságosan is beleélem magam. A legszörnyűbb pedig az, hogy ilyen nem csak másokkal történhet. Életünk minden egyes perce lehet az utolsó, ugyanúgy, ahogy teljesen hétköznapi is. Mindig a kiszámíthatatlan a legszörnyűbb.

Jó dolgok

Bizony, nem csak olyan dolgok történnek, amik dühítenek!

Holnap leszünk fél évesek a párommal!

Bízom benne, hogy a barátnőimmel visszatalálunk egymáshoz!

Hivatalosan is a kezemben a diploma! (vagyis a polcon, a többi hasonlóval)

Hamarosan kineveznek!

Nemsokára utazunk!

Bőnek érzem a 38-as nadrágot! (Amit azért vettem, hogy ne legyen szűk, legalább egy)

Dühítő

Dühítő, hogy egyik napról a másikra kirúghatnak, de ha kinevezést kell módosítani, az hónapokig elhúzódik.....Elvégre kinek hiányzik a két fizetés különbözete, na meg a munkakör, amiért tanult. Hiszen te nem munkavállaló vagy, aki bérből és fizetésből él, hanem közszolga.

Dühítő, hogy 2 éve műtötték a szemem, és már azon gondolkodom, hogy szemüveg kéne. Persze megvizsgálnak, ahol műtöttek, 5000 Ft, ami ugye nem fér bele a majdnem 300.000 Ft-ba. Bizony, ennyi az ára annak, hogy közöljék, nem tudják miért, de őket felelősség nem terheli. Igen, FocusMed, kösz szépen.

Dühítő, hogy egyeseket dühít a boltbezárás vasárnap. Ennek egyetlen hátulütője van, mégpedig az, ha bárkit is emiatt elbocsátanak. (Ez viszont óriási probléma, mindenki csak azért aggódik, hogy mi lesz ha nem lesz friss kenyér....valakinek meg egyáltalán nem lesz) Minden más csak kifogás. Szóval szerintem nyissanak ki szenteste is az üzletek, sőt, karácsony alatt is végig, hátha valakinek eszébe jut farmert venni (vagy lopni).

Dühítő, hogy mennyi mindent befolyásol a pénz. Nem tehet róla senki, és mégis ez van. Sajnos az életünk minden területére kihat, ha nincs. Mit keresek még itt? Ez dühít legjobban.

Dühítő, hogy mióta elsőajtós felszállás van a 150-esen, milyen szellősen vagyunk, előtte meg fel sem fértünk. Eddig csak én fizettem???

Dühítő, hogy megint kijött az asztmám. Ez egy lelki betegség, ami testi formát ölt.

Dühítő, hogy "a világon minden a szexről szól, kivéve a szexet, mert az minden másról...."

Dühítő, hogy az ember sosem lehet elég jó.

Fütyülős nap

Múlt pénteken haladok Cegléd felé. Ahogy sietek Kelenföldön a metró felé, egy férfi magában fütyürészett. Annyira ismerős volt a dallam, ő pedig egyre hangosabban fütyült. Végül a google-t hívtam segítségül, mert csak az előadó és egyetlen szó jutott eszembe a dalból, ami a következő: Kováts Kriszta előadásában a Greensleeves! Ez egy angol népdal, de volt egy kazettánk, amit anyukám egész gyermekkorunkban hallgatott. 1993-as kiadású!
 Aztán a Nyugati pályaudvaron pedig egy ellenőr fütyülte a Süsü a sárkányt! :)

https://www.youtube.com/watch?v=WH7IhiTdhuw

https://www.youtube.com/watch?v=QbYSI_i_Xik

Egy korszak vége

Megszereztem a diplomámat! 5-öst kaptam az államvizsgán, így a diplomámba végül 4,78-as átlag került. Sajnálom, hogy erre nem gondoltam az utolsó félévben, ahol már csak az volt a cél, hogy "görbüljön." Pedig lehetett volna még szebb, de nem lett. :)

Eltelt három és fél év az életemből. Nagyon érdekes belegondolni, hogy hol tartott az életem 2011. szeptemberében, és hol tart most. Pont a beiratkozás napján lettem 21 éves, és aznap csináltattam a tetoválásomat. Úgyhogy most menetelés van az új tervek irányába, új célok vannak előttem. Aztán reméljük a legjobbakat.