Bevallom őszintén, a Kékfényen kívül sajnos ritkán figyelem a híreket. Csak a nagyobb, fontosabb dolgok érnek el hozzám.
Mindig azt mondtam magamnak repülés előtt, hogy ugyan, Európában nem zuhannak le gépek. Azonban ez megtörtént mégis! Az ember európaiként mégiscsak jobban együtt érez. A diákok pedig... Sokszor visszasírom a diákcseréket. Szó szerint mindig könnyes búcsút vett egymástól a két csapat, azonban ezek a diákok nem csak könnyes, de örök búcsút is... A szülők, akik talán már úton voltak, vagy készülődtek a reptérre, de a gyerekük nem tér már haza.
Néha egy egy szomorú hír teljesen a hatalmába tud keríteni, talán túlságosan is beleélem magam. A legszörnyűbb pedig az, hogy ilyen nem csak másokkal történhet. Életünk minden egyes perce lehet az utolsó, ugyanúgy, ahogy teljesen hétköznapi is. Mindig a kiszámíthatatlan a legszörnyűbb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése