Boldog buldog

Pár éve Siófok felé utaztam vonattal. Székesfehérváron egy férfi szállt fel. Ha nem kezdtünk volna beszélgetésbe, akkor is megmondtam volna, hogy Texasból jött. Olyan igazi farmer a Dallasból. Amikor már szálltam le, átadta a névjegykártyáját, és meglepődtem, hogy az e-mail címe egy magyar szó: boldog@. Vissza is kérdeztem, hogy tudja-e, hogy ez egy magyar szó, és tudja-e a jelentését. Ő pedig elmesélte, hogy a feleségével kb. 30 éve már jártak Magyarországon. Akkor ismerték meg a happy szó magyar változatát, és nagyon megtetszett nekik, mert akkoriban éppen egy buldog fajtájú kutyájuk volt, és tetszett nekik a hasonlóság. Majd hozzátette, hogy és nem utolsó sorban, ezen az utazáson nagyon boldogok voltak. A felesége találkozásunk előtt halt meg.
Ahogy az lenni szokott, én leszálltam, ő ment tovább Keszthelyre. Elmondta, hogy bebarangolja a helyeket, ahol anno a feleségével jártak. Nagyon meghatódtam a jelenettől, hogy ez a picike magyar szócska így megmaradt egy férfiben, és amikor az ember mindenféle érzelem nélkül létrehoz egy e-mail fiókot, ő a feleségére gondolt, és arra, hogy boldogok voltak.

Coming out

Úgy látszik, most azt a korszakot éljük, amikor menő lett előhozakodni szexuális bűncselekményekkel. Ami igazán felháborító, hogy természetesen csak elévülés után. Egyházi személy, sportedző, politikus. A társadalom pedig nem tör pálcát, nem azt mondja, hogy micsoda egy alak, hogy lehet ilyet tenni, hanem elkezdjük felmenteni. "Micsoda bátorság, hogy felvállalta, már olyan régen volt". Hát az agyam eldobom. Nem azt vállalta fel, hogy meleg (amivel semmi baj nincs), hanem azt vállalta fel, hogy gyerekek vagy magatehetetlen nők ellen követtek el erőszakot. Ezért nem taps és elismerés, hanem megvetés jár.
Komolyan bárki is azt gondolja, hogy egy nő csoportos megerőszakolásáért 20 hónap a börtönben az egy büntetés? Az nem büntetés, az egy vicc. Hatalmas baj, hogy a büntetés mértéke nincs összhangban azzal, amilyen törést okoznak egy molesztált gyereknek vagy egy nőnek. Nem vizsgálják megfelelően a lelki betegek, depressziósok, promiszkuitásba menekülőket, vagy rosszabb esetben öngyilkosokat. Leginkább pedig azon nem gondolkodunk el soha, hogy hogy fognak ezek a gyerekek és nők normális, működő párkapcsolatot kialakítani? Egy egész életre rányomja a bélyegét, ha valakivel ez az erőszak megtörténik. Ahhoz képest ez a 2-3 év, amiket mostanában osztogatnak, egy jutalom.

Minden zárva

Elgondolkodtató, hogy miért nincs nyitva vasárnap a bank, az okmányiroda, a patika. Még a kórházakban is csak ügyelet van. Ja, hogy a hétvége pihenőnap? Nem érdekel, én márpedig akkor akarok intézni mindent. Úgyhogy szerintem gyűjtsünk aláírást, hogy mindezek legyenek nyitva, legalább reggel 7-től este 8-ig. De talán tovább. Nem is tudom, legyen inkább minden non-stop. Úgyse érdekel más, csak a saját kényelmem.

Belegondoltunk már abba, hogy azért, mert a fél órás bevásárlását valaki mindenféleképpen vasárnap akarja lebonyolítani, ahhoz rengeteg embernek 8 órát (alaphangon és jó esetben) dolgoznia kell? Végülis mondhatjuk, magyarázhatjuk magunknak, hogy hát kereskedelmi dolgozó, vállalta. Dehogy vállalta...Rengeteg embert ismerek, aki kereskedelemben dolgozik, és biztosan állíthatom, hogy egyiknek sem ez volt az álma, hogy pénztáros legyen. Egyszerűen így hozta a szükség. A SZÜKSÉG. Nem látok az emberek fejébe. Az egyik ember munkakörülményei miatt, meg hogy csak 22 órát töltsön a VÁLASZTOTT melójával egy héten, azért képesek kockás ingbe bújni, míg a másikat simán arcátlanul beküldenénk vasárnap is dolgozni. Negyed annyi pénzért. Persze, mondhatnánk magunknak, hogy hát miért nem tanult, volt rá lehetősége. Honnan tudjuk, hogy tényleg volt? Ha mindenki agysebésznek tanulna, akkor a társadalom nagyon rövid időn belül kihalna. Amikor kereskedelemben dolgoztam, 15 órás voltam (suli melletti munka). Aztán elkerültem a hivatalhoz, heti 40 óra, hétfőtől péntekig, reggel 8-tól 16:30-ig. Egyszerűen úgy éreztem, hogy nem bírok mit kezdeni a sok szabadidőmmel. Aki soha életében nem dolgozott kereskedelemben, az el sem tudja képzelni, hogy mennyire leszívja az embert, hogy gyakorlatilag soha nincs két egybefüggő napja (törvény ide vagy oda). A karácsonyi 40 órás munkahétről ne is beszéljünk, mert egyszerűen az volt az érzésem, hogy decemberben ki sem jöttem az üzletből. Pedig hát biztos kijöttem, mert 5 napot dolgoztam, de 1 szabadnap arra sem elég, hogy az agyad kikattanjon a helyéről. Egyik ismerősöm elmondta, hogy amikor még vasárnap nyitva volt az Auchan, a férjével volt, hogy hetekig nem látták egymást, szinte csak a szabadság alatt. Náluk még az sincs, hogy hazaérnek 5-kor és nagyon örülnek egymásnak. Viszont most látja a férjét, tudja, hogy van egy nap fixen a héten, amikor tervezhet, unokázhat. Azért a hipermarketek reggel 6-tól este 10-ig nyitva vannak, hétfőtől szombatig, tehát 96 órát egy héten. Itt nem arról van szó, hogy valami hipernagy hatalom (amit jelenleg kormánynak hívnak) úgy döntött, hogy bekorlátozza az emberek szabadidejét, hanem arról van szó, hogy egy óriási rétegnek, mert igen, nagyon sokan dolgoznak a kereskedelemben, VÉGRE VALAHÁRA kicsit javítottak a munkafeltételein. Arról nem is beszélve, hogy 100-ból 98 ember vasárnap csak szájat tátani megy oda. Szenvedtem, de nekem ott volt a vigasz, hogy én pénzért vagyok ott vasárnap, ő ingyen. De nem volt az a pénz (kereskedelemben meg nincs is), amiért megérje ott állni vasárnap. Rengeteg ember vásárlóként átmegy tajparasztba. Hiszen ő annyira menő már, végülis kitartott nő lett belőle (micsoda érdem), hogy megteheti, hogy szó szerint csicskáztatja az eladót. Nemhogy nem köszön, ha belép, de még csak vissza sem köszön. Alig volt ember, aki úgy szólított meg, hogy "elnézést, segítséget szeretnék kérni", felejtsd el. Minden köszönés nélkül odalép: "én egy kék láncot keresnék." Most képzeljétek el, ha mondtam volna, hogy rendben, sok sikert. Vagy amikor már nagyon kellett mosdóba mennem, és végre zárom be az üzletet, erre beugrik valaki a félig csukott ajtón és azt mondja: "haha, már bent vagyok", aztán képes volt 47 percig nézelődni, és semmit sem vásárolni. Én közben a kínok kínját éltem át. Értem én, hogy ne korlátozzák be a szabadidőt, de nem robotok ülnek a pénztárakban, nem robotok pakolnak utánunk, és nem robotok takarítanak. A fenti intézmények sincsenek nyitva, mégis megoldjuk, és soha eszünkbe sem jutott vasárnap személyit készíttetni.
Ja igen, és ne felejtsük el, hogy vasárnapi pótlékot nem kötelező adni. Nem túl kellemes felállni a vasárnapi ebéd mellől és elindulni dolgozni. Vagy reggel, amikor az egész családod otthon van, te meg indulsz a jófélék közé. Az a legnagyobb probléma, hogy olyan emberek fognak dönteni a boltzárról, akik nyilvánvalóan nem dolgoznak, vagy soha nem is dolgoztak vasárnap. Esetleg ha mégis, akkor megfelelő fizetésért.

A legnagyobb tanulság pedig az elmúlt 1 év vasárnapi zárvatartásából, hogy bár zárva voltak, senki sem halt éhen. Mindenki meg tudott venni mindent, amit csak akart.
Csak egy pillanatra mérlegeljünk annyit, hogy a kényelem valóban felül írja-e más, rendkívül szégyenteljesen fizetett emberek munkakörülményeit. Akarunk-e még rosszabb feltételeket a kereskedelmi dolgozóknak.

U.i.: Rám is sokszor rámtör a vásárolhatnék vasárnap, de csak amióta nem lehet. Addig eszembe sem jutott. Szerintem ezzel nem én vagyok az egyetlen.