Pár éve Siófok felé utaztam vonattal. Székesfehérváron egy férfi szállt fel. Ha nem kezdtünk volna beszélgetésbe, akkor is megmondtam volna, hogy Texasból jött. Olyan igazi farmer a Dallasból. Amikor már szálltam le, átadta a névjegykártyáját, és meglepődtem, hogy az e-mail címe egy magyar szó: boldog@. Vissza is kérdeztem, hogy tudja-e, hogy ez egy magyar szó, és tudja-e a jelentését. Ő pedig elmesélte, hogy a feleségével kb. 30 éve már jártak Magyarországon. Akkor ismerték meg a happy szó magyar változatát, és nagyon megtetszett nekik, mert akkoriban éppen egy buldog fajtájú kutyájuk volt, és tetszett nekik a hasonlóság. Majd hozzátette, hogy és nem utolsó sorban, ezen az utazáson nagyon boldogok voltak. A felesége találkozásunk előtt halt meg.
Ahogy az lenni szokott, én leszálltam, ő ment tovább Keszthelyre. Elmondta, hogy bebarangolja a helyeket, ahol anno a feleségével jártak. Nagyon meghatódtam a jelenettől, hogy ez a picike magyar szócska így megmaradt egy férfiben, és amikor az ember mindenféle érzelem nélkül létrehoz egy e-mail fiókot, ő a feleségére gondolt, és arra, hogy boldogok voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése