A legszebb időszak

Nem fogok hazudni, csodaszép az esküvőre is készülni. Kicsi korom óta azt a napot vártam, és imádtam. Hihetetlenül jól éreztem magam, a legboldogabb nap volt egész eddigi életemben.

Azonban az összeköltözésünk 2. és az eljegyzésünk 1. évfordulóján újabb csoda történt. Megtudtuk, hogy BABÁT VÁRUNK!!!

Nagy meglepetés volt, de végtelen az örömünk! Mivel még nem tudjuk a nemét, vásárolni pedig babonából nem merek egyelőre, így csak a nevelésében fontos kérdésekben hozunk komoly döntéseket:

- Jár majd hozzá Fogtündér? (Igen)
- A Mikulásnak az ablakba kell kiraknia majd a csizmáját, vagy elég a szobájában? (Ablak)
- Együtt díszítjük majd a karácsonyfát, vagy Jézuska hozza? (Jézuska)
- Fogunk tököt faragni halloweenkor? (Csak ha igényli)
- Tartjuk a locsolkodást? (Igen)

Egyébként attól, hogy nem vásárolok, még nézelődni elkezdtem :) Valamint fejben már komoly terveink vannak arra vonatkozóan, hogy miképpen fogjuk a lakásunkat átrendezni, bababaráttá tenni. :)

Az idei karácsonyt pedig összekötjük a gender reveal partyval. Persze ez nem lesz akkora durranás, mint némelyik youtube videóban, és blődségeket sem fogunk kitalálni, de azt gondolom, a nagy dobozból előbukkanó héliumos lufik bele kell, hogy férjenek :)

Két gyűrű mind felett

Éppen ma 2 hónapja házasodtunk össze Életem Szerelmével. Nehéz ezt szavakba önteni....

Két gyűrűt hordok már csak, és remélem, ez a kettő lesz rajtam életem végéig. Ráadásul az egyik közülük olyan, aminek tökéletes mása ott van Ádám ujján, összetartozásunkat szimbolizálva.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire jóleső érzés lesz hordani őket. Egyszerűen imádom, hogy az ujjamon vannak, és emlékeztetnek rá, hogy az életem pont ott tart, ahol mindig is akartam!

Ééés kötőjeles lettem. Még mindig felesleges hagyománynak - vagyis a mai világban értelmét vesztett szokásnak - tartom a névváltoztatást, de büszkén viselem. Büszke vagyok apukámra és a testvéreimre egyaránt, és büszkén hordom a nevük előtt a férjem és leendő gyerekeik nevét. Összeköt, ez a legszebb kifejezési formája a szülők, testvérek iránti tisztelet és szeretetnek, valamint a férjemmel való összetartozásunknak. Pillanatok alatt megszerettem az új nevemet.

Írok majd az esküvőről is, de még mindig feldolgozatlan az emlék, és legfőképpen az érzés...

Az esküvő-szervezés legszebb részei

Bár tény és való, hogy nem kicsit stresszes, és nem mindenki könnyíti meg az ember dolgát, de azért vannak csodálatos részei is.

Templomi szertartás:
Kicsit meg van bonyolítva, mert egy óbudai pap ad minket össze Budafokon, úgy, hogy a jegyesoktatáson Szigetszentmiklóson veszünk részt. Amikor először odamentünk a helyi atyához, hogy szeretnénk jönni oktatásra, mondta, hogy rendben, majd x hónap múlva indulnak a kurzusuk, addig is szeretne minket látni a miséken. Mondanom sem kell, leizzadtam, most van az a pont, amikor Ádám majd biztos azt mondja, hogy ilyen áron nem kell templomi esküvő, ő biztos nem fog misére járni. Azonban nem így tett. A lehető legnagyszerűbb módon vette a "megpróbáltatásokat". Aztán persze idővel rájöttünk, hogy Béla atya nem is mond hülyeséget a házasságról, és csomó hasznos dolgot fűz bele a misébe, amit szeretnénk majd elsajátítani. :) Hihetetlenül jó érzés az, hogy amikor vasárnap felkelünk korán, hogy odaérjünk a 9-es misére, akkor mindig a házasságunkért is teszünk.

Meghívók szerkesztése:
Volt egy megálmodott meghívónk, és valahogy sehol sem találtunk olyat, ami tetszene. Így jött az ötlet, hogy szerkesszük meg saját magunknak. A kész munka végül nagyon tetszett nekünk, teljesen a szívünkhöz nőtt.

Internetes rendelés:
Manapság a leginkább költségkímélő megoldás az interneten, nevezzük nevén, Kínából rendelt mindenféle tucattermék. Az esküvőnek rengeteg olyan eleme van, amit egyszer használ fel az ember, így nem akar rá sokat költeni. Amikor a csomagok érkeztek, természetesen egyesével, kicsit mindig olyan volt, mintha ajándékot kaptam volna, és nagyon izgalmas volt a bontogatás.

DIY:
Őszintén szólva, nem hiszem, hogy ezzel bármennyit is megspóroltunk volna, de a dekorációnk annál személyesebb lesz. Ugyanakkor ez veszélyes terep, könnyű túllőni a célon.

Gyűrűk ♥:
Jajj, hát ez nagyon izgalmas volt. Szerettem volna klasszikus sárga arany karikagyűrűt, hiszen az a tiszta, végtelen, tökéletes egészet szimbolizálja. Az azonban biztos volt, hogy egyforma gyűrűket szerettem volna, anyagában, színében, kivitelezésben, hiszen ez az összetartozásunk jelképe. Több gyűrűt is felpróbáltunk, mert párom először nem ilyet akart. Aztán ahol vettük, a párom szeretett bele, és én bizonytalanodtam el, végül azonban mégis bekerült a fa alá. :) Döntő érv volt, hogy a sok évet megélt házasok ujján mindig ilyet lát az ember :) Most arra kell csak figyelnem, hogy már annyiszor felpróbáltam, hogy mostmár tudatosan zártam el, hogy az esküvőnk napjára is izgalmas maradjon.

Zeneválogatás:
Nincs mit írnom, mindig sírok ♥

Minden egyes rohangálás:
Bármikor, amikor ügyet kellett intézni; paphoz adategyeztetésre, anyakönyvvezetőhöz jegyzőkönyvre, meghívóhoz papírért és a nyomdába, torta után szaladgálás, helyszínnel egyeztetés, nem is tudom felsorolni, de az összes ilyen napot nagyon élveztük. Ugyan ment rá szabadságunk is, de ilyenkor minden egyes alkalommal boldogan értünk haza: a házasságunkért tettünk.

Kinek is az esküvője??

Hihetetlenül meglepődtem, mert azt hittem, hogy az égvilágon semmi gond nem lesz az esküvőszervezésnél, hiszen az eljegyzésnek mindenki úgy örült...
Aztán kiderült, hogy ez nem így működik. Nincs olyan, hogy mindenki ott van és veled örül.

Olyan, hogy bárki segítene azok közül, akik felajánlották? Felejtsd el!
Az eljegyzéskor nagyon sokan megígérték, hogy majd segítenek a szervezésben. Hát az ígérgetők közül, senki, azaz SENKI sem kérdezte még meg, hogy segíthet-e valamiben. Azt gondoltam, hogy a dekorációkat nem egyedül, magányomban fogom összerakni, meg azt is gondoltam, hogy majd kibeszélhetem valakinek magamból az esküvővel kapcsolatos örömeimet, bánataimat. Hát ez bizony nem így működik. Egyetlen jó dolog, amit ebből tanultam: Ádám velem van. Mindenben. :)

Olyan, hogy csak azok jöjjenek, akiket TI szeretnétek? Felejtsd el!
Csak azért vettünk szép borítékot a meghívónak, hogy legyen mire felsorolni, hogy kikre vonatkozik a meghívás. ÁÁÁ, a kutyát nem érdekli! "Ugye nem gond, ha jön velem XY?" Hangzik a kérdés. Sose láttuk még, de mit számít...

Olyan, hogy a koszorúslányok körül minden rendben legyen? Felejtsd el!
Esküszöm, csak és kizárólag 12 évesnél fiatalabb kislányokat érdemes felkérni koszorúslánynak. Érdekes, ők imádják a ruhát, amit választottam nekik, és illegnek, billegnek benne. Nem pampognak azon, hogy hova fogja tudni felvenni utána. Hát sehova, ilyen egyszerű. Az én szekrényemben is lóg három ruha, imádom őket nézegetni.

Hogy végre kitaláljam, hogy mi is lesz a nevem? Legyen-e egyáltalán új nevem? ÁÁÁ, a saját agyamra megyek.
Legyek kötőjeles nevű? Vagy maradjon minden a régi? Vezetéknév-csere vagy NÉ szóba sem jöhet. Na de komolyan, a mai világban van még létjogosultsága ennek? Tételezzük fel, hogy felveszem kötőjellel Ádám nevét. Ezt nem lehet csettintésre úgy, hogy mindenhol minden átírásra kerül, muszáj az a sok papírozás meg utánajárás??

Amikor belecsaptunk a szervezésbe, mindenkitől megkaptuk azt, hogy hát ha ők újra kezdenék, tuti, hogy inkább elutaznának a világ másik felére, és ott házasodnának. Nos. A következő nekem is így lesz! Természetesen, bízva és remélve abban, hogy az is Ádámmal! :)

MEGJEGYZÉS: NEM CSAK ROSSZ ÉS NEHÉZ DOLOG AZ ESKÜVŐSZERVEZÉS! :)  Következő alkalommal leírom azt is, hogy ez idő alatt mit tanultunk meg egymásról, mi az, ami boldoggá tett benne minket :)