Éppen ma 2 hónapja házasodtunk össze Életem Szerelmével. Nehéz ezt szavakba önteni....
Két gyűrűt hordok már csak, és remélem, ez a kettő lesz rajtam életem végéig. Ráadásul az egyik közülük olyan, aminek tökéletes mása ott van Ádám ujján, összetartozásunkat szimbolizálva.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire jóleső érzés lesz hordani őket. Egyszerűen imádom, hogy az ujjamon vannak, és emlékeztetnek rá, hogy az életem pont ott tart, ahol mindig is akartam!
Ééés kötőjeles lettem. Még mindig felesleges hagyománynak - vagyis a mai világban értelmét vesztett szokásnak - tartom a névváltoztatást, de büszkén viselem. Büszke vagyok apukámra és a testvéreimre egyaránt, és büszkén hordom a nevük előtt a férjem és leendő gyerekeik nevét. Összeköt, ez a legszebb kifejezési formája a szülők, testvérek iránti tisztelet és szeretetnek, valamint a férjemmel való összetartozásunknak. Pillanatok alatt megszerettem az új nevemet.
Írok majd az esküvőről is, de még mindig feldolgozatlan az emlék, és legfőképpen az érzés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése