Bizalom

Vajon kinek van jobb élete, annak aki mindig hazudik, és ezt feltételezi a többiekről, ezért bizalmatlan mindenkivel, vagy pedig annak, akinek nem szokása hazudozni, és ezért feltételezi mindenki másról, hogy ugyanezt teszi, és igen, néha csalódik az emberekben.

Egyesek miért lelik abban örömüket, hogy hazudnak annak, akik a legközelebb állnak hozzájuk. Sokszor olyan dolgokban is, amikor az igazság sem fájdalmas vagy bántó, egyszerűen csak hozzászoktak. Egyes emberek hozzászoknak ahhoz, hogy az embereket az orruknál fogva lehet vezetni. Tehát a naiv emberek, mint amilyen én is voltam. Lehet, hogy életünk folyamán mindenkit összehoz a sors egy-két hazudós, áruló baráttal, vagy szerelemmel, hogy tisztában legyünk vele, hogy a bizalom is csak az első hazugságig tart, és nem tovább. Ami pedig egyszer tönkremegy, az sosem jön már helyre. Történnek ugyan csodák, de mint ahogy már írtam, az ember nem változik.

Ma megkaptam életem legjobb homlokpusziját. Állítólag akitől homlokpuszit kap az ember, az hűséges hozzá. Persze nem kell mindent elhinni. Viszont elaludtam egy pléden a kertben délután, és Barneyka odajött, és megnyalta a homlokom. Kicsit nyálasabb volt, mint az eddigi homlokpuszijaim, de ez legalább tényleg a hűségéről árulkodik. Gyanúsan jó kutya.:)