Hírnév és meggyőződés

Bár ez a pár sor a www.wikipedia.hu-ról származik, azért mégiscsak elgondolkodtató. 

Morgan Freeman ellenzője a Black History Month-nak („Fekete Történelmi Hónap”), s nem vesz részt semmilyen ehhez kapcsolódó eseményen. Úgy nyilatkozott, „Nem akarok fekete történelmi hónapot. A fekete történelem az amerikai történelem.” Szerinte az egyetlen módja a rasszizmus megállításának, ha nem beszélnek róla többet, s megjegyzi, hogy nincs „fehér történelmi hónap.”

Richard Gere Jelentős összegekkel támogatja a Survival International nevű szervezetet, amely az eredeti környezetükben élő őserdei törzsek kultúrájának megőrzéséért küzd. Húsz éve buddhista, a dalai láma jó barátja, és a tibetiek ügyének szószólója. Egy ideig ki volt tiltva az Oscar-díj-gálákról, miután egyszer díjátadóként arra használta a színpadot, hogy Kína emberjogi politikáját kritizálja nyilvánosan.

Sean Penn 2005. június 10-én látogatást tett Iránban. Megrendezték a kaliforniai Sacramentóban a háborúellenes Out of Irak Forumot, hogy vessenek véget az Iraki háborúnak. 2008-ban Penn elutazott Kubába, ahol találkozott és interjút adott az elnöknek, Raúl Castronak.

Emellett Penn egy 56 000 dolláros hirdetést adott fel a Washington Postban, ami felszólalt George W. Bush ellen, amiért nem vet véget az Iraki háborúnak.

LMBT Polgári Jogok érdekében főszerepet vállalt a Milk című filmben, amiért Oscar-díjat kapott.

Mindenképpen tiszteletreméltó, ha valaki a hírnevét olyan célokra fordítja, amivel jót tehet a világnak. 

Öt legenda

Máté szülinapja alkalmából hármasban Gergővel kiegészülve megnéztük az Öt legendát. Nagyon jól éreztük magunkat, és a fiúknak nagyon tetszett a történet. Nem tudom, hogy kinél mi a szokás, de nálunk sosem jött el a Fogtündér, valahogy ez a legenda kimaradt a gyerekkorunkból. Aztán tegnap este Máténak kiesett egy foga, és ilyen huncutul kacsintott lefekvés előtt anyára, jelezve, hogy a párna alá tette a fogát. Hozzáteszem Máté már nagyfiú az ilyesmikhez, de azért gondolta, kipróbálja. Reggelre anyu kiszedte a fogat a párna alól, és csokit rakott a helyére. Reggel persze nagy műcsodálkozással mondta az éppen ébredező Gergőnek, hogy nála járt a Fogtündér. Ő meg csak ennyit mondott: "Tudtam, hogy létezik!"

Iker-érzés

Mostanában olvastam erről a sokkal inkább elterjedt jelenségről, mint ahogy azt én gondoltam. Eszerint, körülbelül minden 8-10. terhesség ikernek indul, de az esetek döntő többségében az egyik baba nem fejlődik ki. A tanulmány szerint azok az emberek, akik ilyen ikerterhesség után születnek egyedül, sokkal inkább hajlamosabbak a depresszióra, a folytonos magány érzésére, illetve arra, hogy mindig valami szűnni nem akaró hiányérzet legyen mellette. Sosem bírnak egyedül maradni, mindig szükségük van a társaságra.
Engem világ életemben nagyon érdekeltek az ikrek, amióta az eszemet tudom, mindig is ikerkislányokat képzeltem el magamnak. Életem legnagyobb sikere lenne, ha ez meg is valósulna. Azonban erre az iker-érzésre nagyon kíváncsi vagyok. Amikor a legkisebb öcsém nagyobbacska lesz, biztos meg tudja majd mondani, hogy érez-e ilyesmit, ugyanis ő bizonyítottan ikernek indult, azonban a testvére nem tudott fejlődni, és feladta....
A kérdés pedig, hogy én ikernek indultam-e? A válasz az, hogy biztos vagyok benne, hogy nem. :)

Reménysugár

Ezen a héten több lelkileg megterhelő dolgon mentem át. Kettőt én választottam. Szerdán ellátogattam a Reménysugár Habilitációs Intézetbe. Ez egy bentlakásos intézmény Budatétényben, ahol fogyatékos emberek élnek. Súlyosan fogyatékos emberek, akik egyáltalán nem képesek önálló életet élni. Mostanában több téren kerültem kapcsolatba a fogyatékossággal.
Elkezdtem olvasni egy könyvet. Inkább szakirodalom, de mivel klinikai szociális munkás is hozzászól a témához, így úgy gondoltam, többet is megtudhatok erről a területről. A könyvben olyan kismamák mesélnek, akiknek a terhességük alatt kiderült, hogy beteg kisbabát várnak. Hozzászól orvos, szülésznő, genetikus, és egy szociális munkás. Annyira más papírlapon olvasni erről, hogy ki hogy döntene, megtartja, vagy megszakítja terhességét. Az az igazság, hogy volt egy-két anyuka, akivel legszívesebben leálltam volna üvöltözni, hogy te mégis mi a fenét képzelsz magadról, és volt, akiért megszakadt a szívem. Még nem tartok a végén, de merem ajánlani bárkinek, akit érdekel a téma. Singer Magdolna - Áldatlan állapot.
Visszatérve az otthonra. Igazából ez a félév egyik tárgyának feladata. Intézménylátogatás és előadás. Nagyon nehéz elindulni. Kiválasztani, hogy mégis mire kíváncsi az ember. Nálam a hely közelsége győzött. Néha a legjobb döntés nem nagyon strapálni magunkat, és fantasztikus eredményei lehetnek. A lustaságomon kívül mindig is izgatott, hogy abban az épületben vajon mi lehet. Tudtam, persze, hogy fogyatékosok vannak, de mást nem nagyon.
A bejutásomat egy két hetes telefonálgatás előzte meg. Fogalmam sincs hány ember kapcsolt ide-oda, adott másik telefonszámot, mire elértem egy hölgyet, akivel időpontot tudtam egyeztetni. Amikor végül bejutottam, egyből egy csoportfoglalkozásra vezettek, ahol feltehettem a kérdéseimet. Belépve az ajtón rémület fogott el. Ott találtam magam szemben az otthon 8 legsúlyosabb lakójával. Letaglóztam, folyamatosan csak Melindára, a foglalkozás vezetőjére tudtam  nézni. Aztán ahogy teltek a percek (legalább fél óra) kezdtem körülnézni, kezdtem megnézni őket. Nem gondoltam, hogy az értelmi fogyatékon kívül ilyen torzult testeket fogok látni. Aztán volt, hogy pár pillanatra ott hagytak a csoportban, míg Melinda kivitte egyiküket a mosdóba. Attól féltem, nehogy egyik szökni próbáljon, vagy az autista fiú bizalmatlanságában megpofozzon (mert bizony előfordul). A csoport után körbevezettek a lakóegységekben. Ott is láttam mindenféle embert. Férfiak és nők. Volt olyan, aki odajött hozzám, és nyújtotta a kezét, hogy fogjam meg. Megtettem, persze vigyázva, hiszen rendkívül törékenyek a csontjaik. Aztán volt, akit konkrétan lefogtak, mert mindenképpen oda akart jönni hozzám, de félő volt, hogy agresszívvé válik. Egy vízfejű lány is bemutatkozott meg kezet fogott velem - ő egyébként egész épp volt szellemileg - majd mondta, hogy menjek oda hozzájuk dolgozni, és nagyon várnak vissza. Azért nem mindenki volt ám ilyen! Többségében voltak a fekvő, magatehetetlen, torz emberek. Volt, akit egyáltalán nem érdekelt, hogy én ott vagyok-e vagy sem. Akkor féltem igazán, amikor az egyik elkezdett követni, és csak jött utánam, bár előtte elmondták neki, hogy hagyjon békén. Egyébként, akikkel kezet fogtam, és tudtak beszélni, mindig mondták, hogy jöjjek még vissza közéjük. Úgyhogy jövő szerdán még egy foglalkozást megnézek, ezúttal kevésbé súlyos állapotúak kézműves foglalkozását láthatom. Nem is nagyon szeretnék sokkal többet mesélni, hiszen tudom, hogy ez nem olyan téma, amit bárki el tud viselni, sokan megijednek, ha ilyen embert látnak. Én azonban azt láttam, hogy jól érzik ők magukat a maguk módján. Ahogy az intézmény neve is mondja: Reménysugár...

Fireproof - Szerelempróba

"Parazita lehet mindaz, ami elválaszt a társadalomtól és elszívja az életedet a kapcsolatodtól. Ezek általában káros szokások formájában jelentkeznek, mint a szerencsejáték, drog és a pornográfia. Boldogságot, örömet ígérnek, de eluralkodnak rajtad, mint a kórokozók, és egyre jobban lekötik a gondolataidat, az idődet és a pénzedet. Egyre távolabb űznek a hűségtől és azoktól, akiket szeretsz. Ritka az a kapcsolat, amely át tudja vészelni a paraziták jelenlétét. Ha szereted a párodat, pusztítsd el a káros szokásokat, amelyek lekötik a szívedet. Ha ezt nem teszed, azok fognak téged elpusztítani."

Már írtam erről a filmről, de nekem úgy tetszik. Hamarosan megnézem újra:)

Új szemek :)

Múlt hét hétfőn végre elérkezett az, amire már nagyon hosszú ideje vártam. Végre minden összejött ahhoz, hogy megműtsék a szemem. Bár maga a műtét elég kellemetlen, és az utána való nap is egy kínszenvedés volt számomra, mégis ez a látásélesség megérte!!! Végre minden "korrekció" nélkül látok:) Annyira utáltam a szemüveget, hogy az hihetetlen, mindig éreztem, hogy nem tartozik hozzám, mégis valahogy furcsa lesz nélküle közlekedni. Nem kell levenni fényképezés előtt, vagy buliban vakoskodni. Nem lesz rajtam két szemüveg a moziban, és még napszemüveget is tudok hordani! Fantasztikus érzés újra látni:)

Amiken mostanában bosszankodtam

Miért vagyunk manapság olyan hálapénz ellenesek? Elszomorító, hogy mennyire sajnáljuk a pénzt az orvostól, mondván, hogy ő is csak a munkáját végzi, miközben az éttermi pincérnek, meg a bármixernek nem győzzük dobálni a borravalót....Ez hogy fair?

Ma nagyon felhúztam magamat azon, hogy a vendéglátásban mennyit képesek lopni az emberek. Igen, szó szerint. Nem is írom le, mert megint csak felmegy az ideg bennem, inkább csak el kell gondolkodni magunk körül. Ugye, hogy nem is a cigányok szedik ki a legtöbb pénzt a zsebünkből???

Bejelenteni valóm van!!!
Heteroszexuális vagyok. Igen, ez úgy gondolom, hogy mindenki számára nagyon fontos, hogy ezt tudja rólam. Végülis teljesen a közre tartozik, hogy én hogyan szeretem a szexet, vagy milyen nemű emberbe szeretek bele. Annyira örülök, hogy végre nem kell titkolnom a szexuális irányultságomat, és tudom, hogy erre mindenki kíváncsi, ezért úgy gondolom, hogy ország-világnak ezt tudnia kell!!! Heteroszexuális vagyok. Lány létemre a fiúkat szeretem. Most már sokkal könnyebb a lelkem, hogy ezt elmondhattam.
(Egy kis görbetükör, hogy az ilyen bejelenteni valók heteroszexuálisoktól és homoszexuálisoktól is számomra teljesen feleslegesek, hiszen a szerelem és a szex egy ember legbelsőbb magánügye kellene, hogy legyen)

Katalin hercegnő melleit ábrázoló képeken felháborodtak a britek...A hírek tanulsága szerint a britek sajnálják a hercegnőt és férjét, hogy sehol sem lehet magánéletük. Az én véleményem azonban az, hogy ha valaki hozzámegy egy herceghez, egy ország ingyen eltartja, miközben a legjobb cuccokban mászkál, és legjobb helyekre megy nyaralni, szerintem nem egy teljesíthetetlen dolog, hogy akkor a pucérkodós napozást ki kell hagyni. Ő egy hercegnő, nem engedheti meg magának. Tudja jól, hogy fotósok lesik minden lépésüket, talán a hatalmas vagyon pótolja majd őket a bikini viselése miatt. Egyébként szimpatikusak, semmi bajom velük, csak tudni kell viselkedni.

VV Cristofel száma a 2012. nyári Artisjus-YouTube magyar 30-as toplistán a 4. Vagyis a "Kubai ritmus" a 4. legnépszerűbb magyar szám...Erre azt nyilatkozta (másolom, mert muszáj):  "A Kubai ritmus a 4. az országban!  Addig csinálom még nem kerül a Vivába  és küzdök!!!  és senki sem állít meg!!!!!!!! :):) Én vagyok a legjobb és történelmet fogok írni a maival !! Készülj ország! " - Ehhez annyi hozzáfűzni valóm akad: Milyen színvonala lehet manapság egy olyan "dalnak", ami még a Viva TV amúgy is elég alacsony színvonalát SEM üti meg???


Szeretnék azonban valami szépet is belevinni. Tehát, ha nem lennének melegek a világban, kevesebbek lennénk ezzel a csodával:

http://www.youtube.com/watch?v=13GD78Bmo8s

Aki nem keres, az nem is talál...

"Van valami, amit jó, ha nem felejtünk el, mikor a feje tetejére fordul a világ. Eljő a reggel és az élet megy tovább. Összeszedjük magunkat és elmegyünk vásárolni, újrakezdjük szerelmi életünket, vagy visszamegyünk dolgozni. Ne felejtsük el, hogy mindig minden jóra fordul."

Annyira okosak vagyunk mi lányok ebben a témában. Nagyon jól tudjuk, hogy csak az nem talál, aki nem is keres. Mégis mindig keresünk. Azt hisszük, hogy nem fogunk semmit sem találni, minden rózsaszín és minden rendben van. Ez azonban nem így van, úgyis addig fogunk keresni, amíg meg nem bizonyosodunk róla, hogy valami nem jó. Viszont amikor ehhez elég kettőt kattintanunk, akkor rájövünk, hogy minden annyira nyilvánvaló, az igazság még csak elrejtve sincs, ott van a szemünk előtt. Na de innen hogyan tovább? Mármint a megoldatlan helyzetekkel mit lehet csinálni? Kivárni amíg tönkretesszük magunkat miatta, vagy továbblépni? Továbblépni, és utána is továbblépni, mert a tökéleteset keressük, de nem tűnik fel, hogy soha nem találjuk meg....

Eszembe jutott az egyik rész a Szex és New Yorkból. Az epizódban Carrie minden pasiban egyből a hibát keresi, az úgymond "selejtjét". A filmben nem tudom, hogy említi, én hívom selejtnek a pasikban azt, ami annyira idegesít bennük, hogy végül véget vet a kapcsolatnak. Tehát találkozik egy új férfival. Addig kutat a pasi selejtje után, hogy a végén ő fog selejtesnek tűnni a férfi szemében.

És üdvözöllek Kevin :)

Tűzijáték

Egy kicsit felháborodtam, mikor a Facebookomat nézegettem. Mármint azt nem értem, hogy egyeseket miért háborít fel az, hogy augusztus 20-án tűzijáték van?? Egyáltalán nem értem. Hivatkoznak a válságra, meg arra, hogy az országnak semmire nincs pénze, de tűzijátékra igen. Hát bocsi, de elvileg ez Magyarország születésnapja, ezért választunk év tortáját, és ezért áll vagy egy millió ember a rakparton este. Ha egész egyszerűre vesszük a történetet, bármennyire is le leszek égve életem során, a szülinapomon mindig lesz tortám, és mindig meg fogom ünnepelni. Az az én napom. Úgy nem lehet élni, hogy megfeledkezünk a fontos dolgokról, csak azért, mert nincs rá pénz. A másik kérdésem az, hogy ez a sok háborgó ember vajon mit szólna, ha O. V. bejelentené, hogy idén nincs tűzijáték? Hát nem hiszem, hogy vállon lenne veregetve, dicsérő szavak közepette. Vagy képzeljük el, hogy a szokásosnál olcsóbb, rövidebb, és színvonaltalanabb tűzijáték volt. Látom magam előtt ugyanezeket az embereket, ahogy háborogva indulnak haza, és az országot méltatják, hogy még egy rendes tűzijátékra sem telik?? Lehetne minősíteni, hogy mekkora sz*r. Mint úgy általában bármi, ami ebben az országban történik. Annyira vicces. Idézzük csak Gy. F.-et: "El lehet innen menni kérem szépen!" Jajjj milyen igaza volt!

Ja és még valami: Annyira csábító ez a mákos-almás torta, hogy ha hazamentem, valaki nem szeretne meglepni vele? Mondjuk Sz. F. mit szólnál hozzá?? Igen, Fanni, rád gondoltam :D

Az olimpiai játékok

Végre valahára elkezdődött az olimpia. Kicsit fáj is a szívem, hogy miért most??? Már a foci-EB-t is nehezen  viseltem, hiszen otthon ilyenkor rátapadunk a tv-re, és megszűnik a világ. Idén ez máshogy lesz. Igenis a szívem szakad meg, hogy nem tudok a képernyő előtt izgulni a sportolóinkért, és hallgatni a kommentátort, és tombolni, ha nyerünk. Itt azonban még egyszer sem hallottam az olimpia szóhoz hasonló kifejezést. Senkit nem érdekel. De még ha érdekelne is, nem hiszem, hogy itt a magyar résztvevős futamokat nyomnák. Úgy izgulok a srácokért, hogy el sem tudom mondani. Főleg a vízilabdás fiúkért. Olyan szép lenne, ha sikerülne nekik negyedszer is megnyerni. Tudom, hogy kevés az esély, de néha még jó hinni a csodákban.

Meg persze, megint az érzés, hogy ha otthon lennék, akkor nézhetném. Most viszont várnom kell 4 évet. Igen, ha otthon lennék. Igazságtalan, hogy mennyi mindenből kimaradok azzal, hogy itt vagyok. Nyilván valamit valamiért. Az egyik barátnőm, aki Angliában él, ő is panaszkodott. Múlthéten született meg az unokaöccse, és ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy mennyire utálja, hogy kimarad a családja életéből, csupán azért, mert kiment külföldre, hogy meg tudjon élni. Persze ez nem csak Magyarországra igaz. Ez most elég sok országban így van sajnos, hogy az emberek kénytelenek nyugatabbra menni egy jobb életminőség érdekében. Bár én is elég régóta gondolkozom ilyesmiben, de most, hogy itt vagyok kint, nem lehetne valahogy fogni a családomat, a barátaimat, és természetesen az állataimat és magammal vinni???

A barátaim idén is, mint minden évben mennek Szigligetre. Ezt a várost egyszerre imádom és gyűlölöm. Imádom, mert mindig jól éreztük magunkat ott, és sok szép emlékünk van. Viszont eszembe jut, hogy mennyi butaságot is műveltem. Azt hiszem a botrányokban én vagyok a rekorder. Kicsit sajnálom is, hogy nem tartok velük, de azt hiszem idén még nem lennék képes elmenni oda. Kell 1 év kényszerpihenő. Remélem jól fogják magukat érezni. :)

Na jó, azért néha már van egy kis honvágyam. Igaz, egyenlőre nem kibírhatatlan, de hiányoznak azok az emberek, akiket szeretek. Meg azok a helyek, ahol sokszor járok. Viszont élvezem, hogy spanyolul tanulgatok, és ha kimondok egy új szót, úgy örülnek a kollégák, mint amikor egy baba az első szavait próbálgatja. Biztos nagyon cuki lehetek :)

Július eleje

Megnyerték a spanyolok az EB-t. Jó, ezzel nem mondok senkinek újat. Még sosem voltam olyan országban, amelyiknek a csapata éppen megnyer egy ilyen meccset. Nagyobb népünnepély volt, mint nálunk a szilveszter. Amikor lefújták a meccset már az utcán voltam, és mindenki tombolt, üvöltött, zászlót lengetett, a kocsikban úgy nyomták a dudát, hogy el sem engedték. Még az emeletes transzferbusz is nyomta neki. Mindenki haver volt mindenkinek, jó volt látni, hogy milyen boldoggá tudja tenni a csapat az egész országot. Porto Colom pedig egy kisváros egy szigeten, mi lehetett Barcelonában?? A kollégáink az első napsugarakig buliztak. Még másnap is ha meglátták egymást a hotel folyosóin, táncolni és énekelni kezdtek. Itt mindenki énekel egyfolytában, meg táncol, pedig válság van. Nem mondom azt, hogy "bezzeg otthon", mert Magyarország még mindig sok sok mindenben jobb, mint Spanyolország. Majd egyszer írok arról is, hogy miért jobb egyik, mint a másik:)

Kérdések és képek

Két kérdés jár folyamatosan a fejemben az otthoniakkal kapcsolatban:

1) Vajon hogy van Máté és Gergő?

2) Vajon mi van a kutyámmal, a cicámmal, és a halammal?

Talán kevesen értik, hogy miért szeretem őket ennyire. Teljesen odáig meg vissza vagyok a két fiúért. Nálam valahogy úgy történt, hogy amikor leszoktam a babázásról, akkor megszületettek ők, és kezdhettem elölről, csak egy igazi babán a gyakorlást. Na persze nem állítom, hogy profi voltam, mert Dávid meg Norbi mindig valahogy jobban tudta őket pelenkázni. Ez az egy nem ment. Viszont a "két kicsi" imád engem, és én is őket. Ők nekem a legfontosabbak a világon:) Meg természetesen ők a legszebbek, legokosabbak, legjobbak, legédesebbek, és olykor legrosszabbak a Földön:)

Az állatkertem meg azért, mert ugye az az enyém. Az első nem közös kutya, az első nem közös macska, az első nem közös hal. Tehát csak az ENYÉM. És persze a legszebb kutya, legszebb cica, és legszebb hal az egész világon. Leginkább a halamért aggódom. A kutyám mindig kap enni, mert őt szeretik. A macska olyan állat, aki a jég hátán is megél, igaz, ki kell állnia Dávid gyűlöletét. Na de a halam?? Remélem Anya gondját viseli.

Nem szokásom mindenhol közzétenni, hogy új képeim vannak a facebookon, de ez most egy különleges helyzet. Legalábbis ez az első hosszabb tartózkodásom külföldön, és még csak másfél hét telt el, tehát elég izgalmas ez számomra. Állítólag sokat fogytam is, mióta itt vagyunk. Ami egyáltalán nem lep meg, mert amilyen kemény a munka, tuti, hogy megerősödök, mire vége lesz.

Elégedett vagy önmagaddal?

Tegnap találkoztam egyik barátnőmmel. Mivel sikerült magamat kissé félreinformálni, így 1 órával előbb odaértem a Kelenföldi pályaudvarra. Miközben vártam, volt időm megfigyelni az embereket. Tucatemberek, tucatarcok. Aztán egyszer csak feltűnt egy korántsem átlagos kinézetű fiú. Torz arca volt. Nem tudom leírni a látványt, mivel még sosem láttam ilyesmit, csak néha egy-két képet az interneten. Középiskolás fiú lehetett, és a nagy meleg ellenére a sapkája az arcába volt húzva. Szörnyű látvány volt. Elgondolkodtam, hogy az emberek milyen elégedetlenek önmagukkal. Utálom magamon ezt, utálom magamon azt. Mégis mi lenne akkor, ha az embernek olyan arca lenne, amire senki nem mer ránézni, az emberek, a kulturált emberek gyorsan elfordítják a fejüket. A kulturált emberek. Mit élhet át ez a srác, amikor nem kulturált emberrel találkozik. Kinevetik, leköpködik. Bizony, ilyenek is szaladgálnak közöttünk. Ilyen férgek...
Elmeséltem itthon is, hogy mit láttam. Aztán kiderült, hogy az egyik öcsém amikor született, anyu egyszerre szült egy másik nővel, akinek torz babája született, és ők érdiek voltak. Kor alapján, és a busz alapján, amire felszállt, gondolom őt láttam. Legalábbis remélem, hogy minimális ilyen arc szaladgál, hiszen csak gondoljunk bele, bármit el lehet rejteni, na de az arcunkat???

Amikor minden változik...

Itt a nyár és azon kapom magamat, hogy nem várom. Kiléptem a munkahelyemről, amit ma, az utolsó napom után nagyon is bánok. Főleg, ha azt nézem, hogy én még egyáltalán nem akartam elutazni, csak nem akartam, hogy a kapcsolatom megszakadjon. Na lányok, ilyet soha, hogy egy pasiért bármi biztosat feladtok, főleg, amit szeretettek! Úgysem értékelik...Mindig azzal vigasztalom magam, hogy amikor már eljött a "nagy utazás" nem fogom megbánni, és az lesz az eddigi legnagyobb kaland. Biztos jól sül majd el, feltéve, ha összejön...

 Azon gondolkodtam, hogy hogyan lehetünk mi emberek ennyire érzéketlenek?? Annyira kevés emberrel találkozom, akiben látok empátiát a párja iránt. Sok embertől hallom: "jelentéktelen dolgokon tudunk összeveszni". Tök vicces mondat. Igazából nem is értem, hogy miért nem kérdeztem soha vissza, hogy ha olyan rohadtul jelentéktelen, akkor talán változtatni is lehet rajta, nem?? Nem, nem lehet. Mindig azok nem akarnak változást, akiknek "jelentéktelen". Ha jelentéktelen, miért nem veszíti el teljesen az értékét, miért jobb jelentéktelen dolgokba kapaszkodni, mint egy szakadék szélén kapaszkodó ember?? Miért nem vesszük észre, hogy ezzel valakit megbántunk, aki fontos lehetne. Miért a másik küzdjön, amikor számára szenvedést okozunk. Miért tűrjük el, hogy a kapcsolatunkból kialudjon a tűz, és a másik teljesen másodlagosnak érezze magát a "jelentéktelen" dolgaink mellett? Egyáltalán miért bántjuk egymást, amikor szerethetnénk is? Mi lenne akkor, ha mindenki azzal alakítana ki kapcsolatot, akit igazán szeret, akire vágyik, akinek a rabja, és a többi szerencsétlen, akik ezen kívül esnek, talán csalódnak, de esélyük nyílik megtalálni azt, aki vele fekszik, vele ébred, és a többi romantikus közhely, amit egy ilyen felsorolásba illik belerakni.

Annyi minden foglalkoztat, de leginkább az, hogy mi lesz velem, ha nyáron nem lesz se suli, se munka...Belehalok a semmittevésbe, vagy hogyan lesz??? Én nem vagyok az a típus, aki elviseli azt, hogy semmi dolga nincsen. Kezdek becsavarodni. Egy dal címe jut eszembe: Barátom, mondd merre vagy?? Igen, hol vannak a barátaim, és mikor fordult ilyen irányba az életem, hogy szombat este van, és én mit keresek itthon egyedül?? Ez régen nem így volt, nem is volt olyan szombat este, hogy itthon ültem volna. Én lettem teljesen antiszociális, vagy engem hagyott el mindenki??

Nem egy panaszáradatot terveztem írni, de így sikerült. Most ezek után írjam azt, hogy amúgy teljesen boldog vagyok?? Mert az lennék, csak történjen már valami...

Közben nézem az Eurovíziós dalfesztivált. Miért van ennyi lassú szám??? Ezt nem bírom... Esküszöm eddig az orosz nénik voltak a legjobbak. Természetesen a magyar srácok után :)

Mi a legviccesebb az emberben?

"Egy férfi egyszer azt kérdezte Jaime Cohen barátomtól:
- Azt szeretném megtudni, hogy mi a legviccesebb az emberekben.
Cohen azt felelte:
- Mindig fordítva gondolkodnak: gyorsan fel akarnak nőni, hogy aztán az elveszett gyermekkor után sóhajtozzanak. Feláldozzák az egészségüket, hogy pénzt keressenek, aztán meg odaadják minden pénzüket, hogy egészségesek legyenek. Annyira sóvárognak a jövő után, hogy nem törődnek a jelennel, így aztán sem a jelent, sem a jövőt nem élik meg. Úgy élnek, mintha soha nem halnának meg, és úgy halnak meg, mintha soha nem éltek volna."

Mint az áradó folyó

Kinek kell egy húszdolláros?

"Kasszan Szaid Amer mesélte ezt a történetet egy előadóról, aki úgy kezdte az előadását, hogy fölmutatott egy húszdollárost, és megkérdezte:
- Ki kéri ezt a húszdollárost?
Kezek emelkedtek a magasba, de az előadó hozzátette:
- Mielőtt odaadom, tennem kell valamit.
Dühösen összegyűrte, aztán újra föltette a kérdést:
- Ki kéri még ezt a pénzt?
A kezek újra a levegőbe emelkedtek.
-És ha ezt csinálom?
A falhoz vágta, hagyta, hogy leessen a földre, szidalmazta, megtaposta, majd ismét felmutatta. Megismételte a kérdést, és a kezek megint a magasba lendültek.
-Hát akkor soha ne felejtsék el ezt a jelenetet. - mondta a hallgatóságnak. - Nem számít, mit csinálok ezzel a pénzzel, mindig ugyanaz a húszdolláros marad. Sokszor minket is összegyűrnek, megtipornak, bántanak, sértegetnek, de az értékünk nem változik."

Mint az áradó folyó

Amikor rossz napom van...

- Te szereted a magányt?
- Nem, azt hiszem, a magány szeret engem.
(Az arc nélküli ember)


"Részeg vagyok. És magányos. Súlyos hiba. Soha ne legyen az ember a kettő egyszerre. Legyen vagy magányos, vagy részeg, de a kettő egyszerre soha. Súlyos hiba."
(Daniel Glattauer)


‎"Haragba lettem a világgal
A világ észre se vette."
(Bálint Lea Ráchel)

"Felesleges időtöltés azon rágódnod, vajon hová vezet az út. Neked csupán az a feladatod, hogy megtedd az első lépést. A többi úgyis jön magától."
(Elif Safak)

Határaim...

Mindenkit bekorlátoznak a határai. Mindig tudjuk, hogy meddig mehetünk el. Régebben sokkal szigorúbb határokat szabtam magamnak, amik egy része mára már felborult. Van olyan, ami azért, mert egyszerűen máshogy alakult az élet. Van olyan, amiben pedig rájöttem, hogy nem kell annyira szigorúnak lennem magamhoz. Mégis mindenben van saját magammal szemben, és másokkal szemben is egy bizonyos tűréshatár. Nem szeretem feszegetni ezeket a határokat, mert a legrosszabbat hozza ki belőlem: vagy hisztizni kezdek, vagy ami sokkal rosszabb, amikor érdektelenné válok bizonyos dolgok iránt. Ez akkor jön el, amikor már nem érdekel. Kereteket illetve korlátokat kell szabnunk magunknak, de nem szabad elfelejtenünk, hogy másoknak máshol van a tűréshatár. Lehet, hogy nekünk valami belefér, másiknak nem. Ilyenkor lehet kompromisszumot kötni vajon? Vagy csak némi empátia is elég ahhoz, hogy az ember belássa, mi is az igazán fontos az életében.


"Egyik pillanatban úgy örülök neked, hogy valósággal fáj, a másik pillanatban meg jajgatnom kellene a félelemtől, hogy hátha még ez a pillanat se igaz, és a holnap még ennyire se lesz igaz... Ha bezárhatnálak egy nagy hegy tetején egy toronyba, hogy senki se jusson hozzád, csak én legyek neked a világ... de talán még akkor is félnék." (Sz. L.)

Kicsi idézetek

There are 3 things I want in a relationship:
Eyes that wont cry,
Lips that wont lie,
And LOVE that wont die...


"Igen. Olyan hirtelen tud megtörténni. Az élet, amit addig ismertünk, képes új fordulatot venni egy szempillantás alatt. Különös barátságok szöknek szárba. Fontos karrierek vettetnek sutba. Egy rég elvesztett remény élethet újjá. Mégis, legyünk hálásak minden fordulatért, amit az élet hoz elénk. Mert túl hamar eljön a nap, ahonnan már nincs több fordulat."


"Mindannyian keresünk valakit, azt a különleges személyt, aki majd megadja azt, ami hiányzik az életünkből. Valakit, aki képes társaságot nyújtani, vagy segítséget, vagy biztonságot, és néha, ha nagyon keressük, megtaláljuk azt, aki képes mindhármat nyújtani. Igen, mindannyian keresünk valakit, és ha nem találjuk, csak remélhetjük, hogy ő talál meg minket."

A stílus maga az ember

Egyszer volt, hol nem volt, egy férfit megbüntetett a parkoló-ellenőr. Cserébe az benyomott neki egyet, amiért ráadásul még közmunkára is ítélték. Azt mondta, hogy nem a büntetéssel volt baja, hanem a stílussal, ahogy elő lett neki adva.

Azóta ezen sokat gondolkodtam. Tényleg nem az emberekkel van problémám. Csak a stílussal, ahogy megnyilvánulnak, vagy amit képviselnek, vagy ahogy viselkednek, vagy ahogy az életüket élik. Azóta ez nálunk itthon már szállóige lett: "Nem a helyzettel van bajom, hanem a stílussal..." A világ minden baja a stílusból fakad, és a legegyszerűbb, hogy valakit figyelmeztessünk, ha felvesszük a stílusát. Igen, néha nem baj, ha felvesszük a rossz stílust, csak ne felejtsük el a sajátunkat, a saját személyiségünket, határainkat, és egyéniségünket az értékrendjeinkkel együtt.

Fogadom magyar előzetes

Annyira várom már ezt a filmet, tuti, hogy már első nap megnézem :D

Jon Bon Jovi - Have a little faith in me

Egy új kedvenc film, egy új kedvenc zene♥



"Álljunk meg, és emlékezzünk a mögöttünk álló évre! Emlékezzünk a sikereinkre és a kudarcainkra, a megszegett és betartott ígéreteinkre. Arra, amikor a legjobb kalandokban volt részünk, és amikor bezárkóztunk, hogy elkerüljük a csalódásokat. Valójában erről szól a Szilveszter. Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk, hogy jobbak legyünk, többet adjunk, többet szeressünk, éljünk. Ne töprengjünk azon, mi lett volna ha, örüljünk annak, ami jönni fog. Fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra, jót adjunk, és nem csak ma éjjel, hanem egész évben."

"Egyesek szerint minden szépség eltűnt az életünkből. Hogy lehet akkor, hogy szilveszterkor együtt ünneppel az egész világ? Mindenhol bulival köszöntjük az Új Évet."