Az elmúlt hét nagy örömei

Végre bemutattam Mírát Barneynak. Hát nem lesznek barátok.... Szegény kiskutyámból előjött a vadászösztön, Míra a ketrecben volt, Barney meg csak állt mereven, és remegett. Azt hiszem ketrec nélkül sosem találkozhatnak. A cicám még nem találkozott vele, őt bonyolultabb lenne levinni mamához. Legjobban azonban Gergő és Máté arcát várom, amikor meglátják. Főleg ha tudnák, hogy ez a nyuszi idén nem megy vissza az erdőbe...

Lassan elkészül anyu szakdolgozata :) Ami azért jó, mert én gépelek neki, ugyanis ha ő gépelne 1 ujjal, akkor valószínűleg a következő 10 évben sem készülne el. Büszke vagyok rá, hogy munka, és 5 gyerek mellett bevállalta a suliját! Nem azt mondom, hogy nem voltak holtpontok, de már mindjárt itt a vége!

Én meg eldöntöttem, hogy szerzek még egy diplomát! Na nem mintha egy is lenne, de már féltávon vagyok a szociális munkában, és most nagyon vonz a gyógypedagógia, a kettő pedig tökéletes párost adna.

Egy újabb fantasztikus koncert...Valamint idén egy kitüntetés! Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata!  Ki gondolta volna, hogy éppen Petrás Jánost valaha kitüntetik ebben az országban! Bár szigorúan hozzá kell tenni (ő mondta) hogy ez nem Petrás János, hanem a Kárpátia együttes, és az őket kísérő rajongótábor érdeme. Az én szememben nagyon megérdemelte a díjat, én meg is értem, hogy miért kapta. Ugyanakkor ebben az országban azért furcsa az, hogy kitüntetnek valakit pusztán a munkássága okán, elvonatkoztatva minden mástól...

Az új családtag

Nos, igen. Végre megérkezett Míra, a törpenyúl. Ő az első kislány állatom, és színben is passzol a kutyámhoz és a macskámhoz. Sajnos egyenlőre mamánál lakik, ugyanis húsvéti nyuszi lesz, a kicsik még nem tudnak róla. Ezért is nincs fent még kép Facebookon, nehogy Máté megtalálja. Nagyon szelíd, barátkozós, azonban vigyázni kell vele, mert imád karmolászni és megrágcsálni az ember ruháit.

. 

Március 15.

Remélem sok emberen látok ma! Gyöngyből a legszebb! (Eredetiben is abból készült!)

Megosztok még egy dallamocskát, ami biztos, hogy sokak szívéhez közel áll. Viszont nem a videót, had kelljen egy kicsit küzdeni érteni:)

http://www.youtube.com/watch?v=6htgqDQtl9U

Nyugodj békében Cipő!!

"Elszállt a kismadár és nem repül a bálna,

a fekete szén is csak a bányászt várja.

Erdő közepében járva ég és föld között pedig 

minden csak kék és narancssárga.

Megállt most a szív többé nem dobog,

csillagok,csillagok szépen ragyogjatok!

 A hatvanhetes úton veszélyes a járás,

mert a felhők fölé nem ér a kiáltás.

Helikopteren sem jön már a kedvesem, 

mert a mi „Cipőnk” elment csendesen..."



Zsibbadt Mókus

Magyarország, Magyarország....

Ezt a képet az interneten találtam, de minden egyes nap hasonló állapotú szelektív hulladékgyűjtő szigetekbe botlok. Hova akarnak az emberek EU-s fizetést, eurót, meg egyáltalán jobb életet, mikor mi még a szemetet sem tudjuk oda rakni, ahova kell? Ha ez a kb. 10 év nem volt elég, akkor még mennyi kell? Szomorú, de minek nekünk egyáltalán Európai Unió, ha még egy ilyen apró kis dolgot sem tudunk megtenni, hogy a szemetet kiválogatjuk...Az meg, hogy mi egy ilyen undorító és trehány nép vagyunk, arról se jobbos, se balos nem tehet. Ez nem életszínvonal függvénye, csupán hozzáállás kérdése!

Nemzetközi tanulmányi hét

A főiskolán volt egy olyan lehetőségünk, hogy németekkel együttműködve összehasonlítsuk a magyar és a német viszonyokat, ami az ENSZ fogyatékkal élő személyek jogait illeti. Nagyon érdekes volt, sokat tanultunk, mind a gyógypedagógia szintjén, mind pedig németül. Bár tény, hogy iszonyatosan elfáradtunk a végére, mégis maradandó élmény volt, és nagyon jól éreztük magunkat.

Úgyhogy ma az édes semmittevést választottam. Próbálom befejezni dr. Csernus Imre A nő című könyvét, ami számomra nem hozta meg a hozzá fűzött reményeket. Na azért nem annyira tragédia, csak annyira le van általánosítva minden, hogy nem szeretném, ha minden igaz lenne. Még akkor is, ha valahol egyet értek vele, és tudom, hogy igaza van. Meg hát az ő stílusa, bár nekem bejön, de egy idő után elég unalmas, és nem a vulgáris kifejezésekre gondolok, hanem arra, ahogyan magyaráz.

Jövőhéten egy nyugdíjas néni szerepébe kell bújnom, mert nem húzhatom tovább, muszáj ellátogatnom pár orvoshoz. Egyrészt ideje megejtenem az éves rákszűrést, másrészt sokszor nagyon nehezen kapok levegőt, ami egyre jobban frusztrál, és soha nem voltak ilyen tekintetben jó eredményeim. Tehát jövőhéten kicsit kihasználom a TB nyújtotta lehetőségeket.

Jövő hétvégén pedig egyik barátnőmmel meglátogatjuk a Balatont. Két éve februárban leruccantunk oda egy ebédre, csak úgy. Ezt szeretnénk megismételni, úgyhogy irány Balatonszárszó. Bár sajnos egy ideje valahogyan mindenhonnan érnek olyan ingerek, amik meg akarják utáltatni velem a Balatont, de a szép emlékeket a rosszak úgysem vehetik el.

Nemsokára pedig ismét bővül a család. Egyenlőre még nem tudni sokat az új jövevényről, de ahogy tudok, beszámolok! :)

Egy kis költészet

Ma, teljesen letardált szellemi állapotomban megkért az unokaöcsém, hogy segítsek neki irodalomban. A feladat a következő: Szapphó szerelem ábrázolása az Úgy tűnik nékem, és a Sappho szerelmes éneke c. versek összehasonlítása alapján. Mindig is szerettem az irodalomórát, talán az volt az egyik kedvencem. Sokszor vissza is hallgatom vagy olvasom azokat a verseket, amik jobban felkeltették az érdeklődésemet. Meg aztán kicsit tanítgattam Tomit, hogy hogyan kell úgy fogalmazni, hogy az a pár mondat, amit összeszedtünk gondolatban rizsa nélkül kitegyen 2 A4-es oldalt. Szerintem nagyon ügyesek voltunk! :)