Végre bemutattam Mírát Barneynak. Hát nem lesznek barátok.... Szegény kiskutyámból előjött a vadászösztön, Míra a ketrecben volt, Barney meg csak állt mereven, és remegett. Azt hiszem ketrec nélkül sosem találkozhatnak. A cicám még nem találkozott vele, őt bonyolultabb lenne levinni mamához. Legjobban azonban Gergő és Máté arcát várom, amikor meglátják. Főleg ha tudnák, hogy ez a nyuszi idén nem megy vissza az erdőbe...
Lassan elkészül anyu szakdolgozata :) Ami azért jó, mert én gépelek neki, ugyanis ha ő gépelne 1 ujjal, akkor valószínűleg a következő 10 évben sem készülne el. Büszke vagyok rá, hogy munka, és 5 gyerek mellett bevállalta a suliját! Nem azt mondom, hogy nem voltak holtpontok, de már mindjárt itt a vége!
Én meg eldöntöttem, hogy szerzek még egy diplomát! Na nem mintha egy is lenne, de már féltávon vagyok a szociális munkában, és most nagyon vonz a gyógypedagógia, a kettő pedig tökéletes párost adna.
Egy újabb fantasztikus koncert...Valamint idén egy kitüntetés! Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata! Ki gondolta volna, hogy éppen Petrás Jánost valaha kitüntetik ebben az országban! Bár szigorúan hozzá kell tenni (ő mondta) hogy ez nem Petrás János, hanem a Kárpátia együttes, és az őket kísérő rajongótábor érdeme. Az én szememben nagyon megérdemelte a díjat, én meg is értem, hogy miért kapta. Ugyanakkor ebben az országban azért furcsa az, hogy kitüntetnek valakit pusztán a munkássága okán, elvonatkoztatva minden mástól...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése