A főiskolán volt egy olyan lehetőségünk, hogy németekkel együttműködve összehasonlítsuk a magyar és a német viszonyokat, ami az ENSZ fogyatékkal élő személyek jogait illeti. Nagyon érdekes volt, sokat tanultunk, mind a gyógypedagógia szintjén, mind pedig németül. Bár tény, hogy iszonyatosan elfáradtunk a végére, mégis maradandó élmény volt, és nagyon jól éreztük magunkat.
Úgyhogy ma az édes semmittevést választottam. Próbálom befejezni dr. Csernus Imre A nő című könyvét, ami számomra nem hozta meg a hozzá fűzött reményeket. Na azért nem annyira tragédia, csak annyira le van általánosítva minden, hogy nem szeretném, ha minden igaz lenne. Még akkor is, ha valahol egyet értek vele, és tudom, hogy igaza van. Meg hát az ő stílusa, bár nekem bejön, de egy idő után elég unalmas, és nem a vulgáris kifejezésekre gondolok, hanem arra, ahogyan magyaráz.
Jövőhéten egy nyugdíjas néni szerepébe kell bújnom, mert nem húzhatom tovább, muszáj ellátogatnom pár orvoshoz. Egyrészt ideje megejtenem az éves rákszűrést, másrészt sokszor nagyon nehezen kapok levegőt, ami egyre jobban frusztrál, és soha nem voltak ilyen tekintetben jó eredményeim. Tehát jövőhéten kicsit kihasználom a TB nyújtotta lehetőségeket.
Jövő hétvégén pedig egyik barátnőmmel meglátogatjuk a Balatont. Két éve februárban leruccantunk oda egy ebédre, csak úgy. Ezt szeretnénk megismételni, úgyhogy irány Balatonszárszó. Bár sajnos egy ideje valahogyan mindenhonnan érnek olyan ingerek, amik meg akarják utáltatni velem a Balatont, de a szép emlékeket a rosszak úgysem vehetik el.
Nemsokára pedig ismét bővül a család. Egyenlőre még nem tudni sokat az új jövevényről, de ahogy tudok, beszámolok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése