Az első ember egy igazi "nehézfiú" volt. Magabiztos, kigyúrt ember. A második egy teljesen megtört férfi. Szinte rossz volt ránézni, a lelki bajai teljesen meglátszódtak mind a viselkedésén, mind a mozgásán. A harmadik férfi a lányát szeretné megtalálni, akit sosem látott. Arra a kérdésre, hogy molesztálták-e a börtönben, nemmel felelt, azonban egyértelmű volt, hogy hazudik. A negyedik férfi pedig azért hívott minket, mert tartoznak neki.
Nagyon kemény hely ez a Fegyház és Börtön, ugyanis amikor az ember megérkezik, egy templomot talál. Bizony, a templom és a börtön olyannyira tőszomszédságban állnak, hogy közös faluk van. Elgondoltam, hogy milyen lehet vajon abban - az egyébként gyönyörű templomban - esküdni, hiszen mikor a templom előtt fotózzák a jónépet, ott van a háttérben a fegyház. Se táskát, se telefont nem lehetett bevinni, egy személyivel a kezünkben léphettünk be. Szorosan egymás mellett, sok sok rácsos kapun át. Egyébként régen női börtön volt, és apácák végezték a nevelést. Nem volt visszaesés...
Amikor kijöttünk, beköszöntünk a pálos rendű szerzeteseknek. Két képet kaptam ajándékba, az egyik egy gyertyát, a másik egy keresztet ábrázol. Pontosan nem tudom, mi a neve ennek a technikának, de cérna van úgy ragasztva a papírra, hogy teljesen befedi körkörös vezetéssel, és egy színes képet alkot. Aztán az atya elmondta, hogy aki készítette valószínűleg 35 évig fog ülni. (Gondolom mindenki sejti, hogy mit követett el) Na ekkor jött rám egyfajta rossz érzés. Hiszen itt fogok a kezemben egy keresztet, melyet egy olyan kéz alkotott, aki gyilkolt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése