Esküvőláz

"Nem követelem meg, hogy az egész világ boruljon gyászba, ha én tudathasadt, depressziós, undok béka vagyok, de ilyenkor azért a minimumra kéne csökkenteni az örömködést, házasodást, kamatyolást. Illendőségből és tapintatból."
(Vavyan Fable)

Egyébként elmondanám, hogy boldoggá tesz, hogy idén ennyi ismerősöm úgy gondolta, hogy beadja a derekát. Komolyan. Csak ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy vajon ők miért tartanak már ott, én meg miért csak itt. Még csak féltékeny sem vagyok, csak amikor a barátnőim esküvőjét tervezzük, ruhákat és díszítő elemeket nézünk, meg amikor a zöld koszorúslány, nem pedig a fehér menyasszonyi ruhámban ülök, eszembe jut, hogy te jó ég, hol van még az én nagy napom? Nemhogy az esküvőm, de a lánykérés, meg úgy egyáltalán a kapcsolatba kerülés. Hány borzasztó randin kell még átesnem, és vajon még hány szakítás lesz az életemben, mire megtalálom az igazit. Azonban januárban kijelentettem, hogy én már innentől kezdve csak az igazival állok szóba. Na ez annyira jól sikerült, hogy azóta szóba sem áll velem senki ismerkedési szándékkal. Viszont még mindig azt mondom, hogy nekem már csak a nagy Ő kell, senki más. 

Erre a számra véletlenül kattintottam, de egyből a kedvenceim közé lépett elő:
https://www.youtube.com/watch?v=d5bSszkK1io

Az állandóság jelképe

Húsvétkor történt, hogy mama már nagyon lázadt a szokásos ünnepi süti, a hatlapos ellen. Tény, hogy minden karácsonykor, húsvétkor, és nagyobb családi ünnepekkor az asztal kötelező eleme. Egyébként én nem is szeretem igazán (persze, hogy szeretem, de nem a kedvencem). Tehát mama cirkuszolt egy sort, hogy ő nem akarja ezt sütni, ő már kinézett egy újat. Mondanom sem kell, minden egyes unoka (és dédunoka) egyből szívbajt kapott, hogy Úristen, most mi lesz. Aztán gyönyörűen elmagyaráztuk neki, amit gondolunk:
 A világ állandóan változik, folyton új dolgokba kell kezdeni, akár akarjuk akár nem. Az életünkben az emberi kapcsolatok jönnek-mennek, álmok megvalósulnak és meghiúsulnak, elválunk és munkahelyet váltunk, de amikor elmegyünk mamához az ünnepet megülni, akkor igenis minden évben ugyanazt a sütit akarjuk enni! Ez a mi családunk összetartozásának jelképe.
Mama sírt, és szó nélkül nekiállt sütni. Azt hiszem a jövőben egy szava sem lesz ellene :)

Hozzáteszem a biztonság kedvéért elmentem a másik mamámhoz is, és neki ugyan egyedül, de előadtam ugyanezen nemes gondolatot, csak hogy a bejgli is be legyen biztosítva, akár karácsony van, akár nem.

Csillag után osztálytalálkozó

Pénteken a Csillagbörtönben tettem látogatást. Regionális konferencia volt Szegeden, amin én is részt vettem. Nagyon érdekes előadások voltak szakmai szempontból, ebéd után pedig körbe vezettek minket a Csillagban. Egészen különleges élmény volt. Még a tényleges életfogytiglanosok részére is bemehettünk, és láthattunk egy ilyen cellát belülről. Lehet, hogy több embernek kéne mutogatni, és akkor kevesebben jutnának oda.

Tegnap tartottuk a 5 éves osztálytalálkozónkat a középiskolás osztálytársakkal. Ha jól emlékszem 11-en voltunk, ami sajnos a mi korosztályunkban (25-ös osztálylétszámból) elég jó aránynak minősül. Összefutottunk egy étteremben Csepelen, és szerintem mindenki jól érezte magát. Az osztályfőnökünk is eljött, hozta a leveleinket, amiket a szerenádon írtunk az 5 évvel későbbi önmagunkhoz. Részemről nem sok minden valósult meg: Nem mostanában fogok doktorálni, nincs saját lakásom, a szerelem pedig megtalált és el is múlt. Viszont tartom a kapcsolatot a középiskolás barátnőimmel, és ahogy a levél végén írtam, ha ezek közül semmi nem is jön be, akkor biztos valami jobb történt, és ez így van. :)

Slow Reading

A hétfői magyar érettségin kiderült számomra, hogy tudatomon kívül egész életemben egy mozgalomhoz tartoztam. Eszem ágában nincsen, hogy most én is írjak egy érvelést mellette, de egy dolog tény: Már jó pár éve koptatom az iskolapadot, és az egyik leglassabb olvasó voltam/vagyok tulajdonképpen az "ezt most mindenki olvassa el magában" kezdetű feladatoknak sosem jutottam a végére. Mindenki más persze igen, DE rajtam kívül nem is sokan tudták visszamondani, hogy miről olvastak!!! Nem tudták értelmezni a szöveget, csak végigsuhantak rajta. Na innen ered szerintem az, hogy a magyar gyerekek többsége gyenge szövegértésből. Én meg legalább fellélegeztem, hogy nem velem van a hiba. :)