Húsvétkor történt, hogy mama már nagyon lázadt a szokásos ünnepi süti, a hatlapos ellen. Tény, hogy minden karácsonykor, húsvétkor, és nagyobb családi ünnepekkor az asztal kötelező eleme. Egyébként én nem is szeretem igazán (persze, hogy szeretem, de nem a kedvencem). Tehát mama cirkuszolt egy sort, hogy ő nem akarja ezt sütni, ő már kinézett egy újat. Mondanom sem kell, minden egyes unoka (és dédunoka) egyből szívbajt kapott, hogy Úristen, most mi lesz. Aztán gyönyörűen elmagyaráztuk neki, amit gondolunk:
A világ állandóan változik, folyton új dolgokba kell kezdeni, akár akarjuk akár nem. Az életünkben az emberi kapcsolatok jönnek-mennek, álmok megvalósulnak és meghiúsulnak, elválunk és munkahelyet váltunk, de amikor elmegyünk mamához az ünnepet megülni, akkor igenis minden évben ugyanazt a sütit akarjuk enni! Ez a mi családunk összetartozásának jelképe.
Mama sírt, és szó nélkül nekiállt sütni. Azt hiszem a jövőben egy szava sem lesz ellene :)
Hozzáteszem a biztonság kedvéért elmentem a másik mamámhoz is, és neki ugyan egyedül, de előadtam ugyanezen nemes gondolatot, csak hogy a bejgli is be legyen biztosítva, akár karácsony van, akár nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése