Nos, mivel ezer éve nem írtam, így nem is tudnék más címet adni, mint hogy új bejegyzés.
A hímzésen túl most azzal foglalatoskodom, hogy benépesítettem a lakást virággal. Főleg az erkélyen vannak a legtöbben, de gyönyörűek. Remélem sikerül jól nevelni őket, hogy minél több és szebb szirom legyen körülöttünk :)
Amivel pedig a leginkább foglalkozom, az a szakdolgozat. Szerencsére már az utolsó simításokat végzem rajta, így hamarosan fellélegezhetek. Ha pedig leadtam, nincs más dolgom, mint az államvizsgára való felkészülés.
Na de vannak tervek utána is. Először is, meg szeretnék tanulni horgolni. Szeptembertől pedig újra tanulni, de most nem főiskolán, hanem tanfolyamon. Erre konkrét tervek vannak, de ez legyen titok.
Decemberben meghalt a nagypapám. Nagyon szeretettem, és kimondhatatlanul hiányzik. Furcsa az élet nélküle. Most nagymamámban próbálom a lelket tartani, hol több, hol kevesebb sikerrel. Elmondása szerint 55 év után elszakadni valakitől, olyan, mintha az ember testének felét levágnák.
Papa után két héttel meghalt az öccse, Pista is. Hihetetlen volt ez a két tragédia egyszerre, még fel sem fogtuk az egyiket, még el sem temettük, már jött az újabb csapás. Máig emészthetetlen. Budavári fiúk, nagyon hiányoztok!
Újra elkezdtem nézni a Jóbarátokat! Még mindig ugyanolyan, mintha először látnám :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése