Abba a nem túl szerencsés korba léptem, amikor nyaranta - esküvő-szezonban - a női ismerőseim fele lecserélődik a közösségi portálon. Mármint böngészem az üzenőfalat és fogalmam sincs, hogy ki az a Kovács Éva, és mit keres az ismerőseim között. Az adatlapra kattintva rögtön rájövök, hogy Kovács Éva tulajdonképpen Szabó Éva, csak hát férjhez ment és hát na, az ember mégsem maradhat ugyanaz a személy, ha már ilyen nagylány lett.
Szóval azt veszem észre, hogy nagyon divatossá vált a friss házas nők körében a vezetéknév csere. Az én kérdésem az, hogy miééééért??? Most őszintén, mi értelme van, hogy valaki lecseréli a családnevét, amikor ebből még csak ki sem derül, hogy házas? Ráadásul az ismeretlen emberek számára - akik felé egyébként értelmet nyert az "asszonynév" viselése - bizonytalanságot kelt, hogy az előtte álló férfi és nő vajon testvérek vagy házasok...
Tudom, hogy vannak olyan nők, akiknek az apjuk nem volt jelen az életükben, vagy ha volt is, abban nem volt köszönet. Ezekben az esetekben teljesen megértem a névváltoztatást. Azonban rengeteg képet látok, ahol a menyasszony vígan ropja a táncot az esküvőn az édesapjával, és az jár a fejemben, hogy hát akkor mi bajod a neveddel, ha az apáddal semmi?
Szóval Kovács Éva (sz. Szabó Éva) akár Kovács Sándorné is lehetne, mert kb. ugyanolyan nehéz beazonosítani, hogy kiről is van szó. Aki meg pont azt keresi, hogy ne lehessen azonosítani, nekik üzenem, hogy az ismerőseid úgyis tudják, az idegeneket pedig nem érdekli, hogy mi a háttered. Szóval el szoktam azon gondolkodni, hogy vajon azok a nők készen állnak-e a házasságra, akiknek még rendes identitás-tudatuk sincs...Elvégre a születésnapjukat sem fogják a férjükén tartani.
Mai modern házasságokban egyáltalán nem tartom szükségesnek a házassági névviselés semmilyen formáját. Iszonyatos macera ezt mindenhol elintézni, és úgyis kibukik, hogy valahol a régi név maradt. A férj iránti tisztelet pedig egyáltalán nem abból fakad, hogy mi van a személyinkbe írva! Mai felfogás szerint a házasság csak egy darab papír, ami eléggé ellentétben áll ezzel a rengeteg név-cserével...
Ha már mindenképpen családhoz tartozást szeretnék majd egyszer a nevemmel kifejezni, az biztos, hogy a kötőjeles megoldást választom. Feltéve, hogy a névváltoztatási procedúrát lesz kedvem elintézni, meg hogy szívesen viselném-e. Nagyon tetszik az a gondolat, hogy így életem két legfontosabb férfijának nevét viselhetem, és látszik, hogy kinek vagyok a felesége, és kinek a testvére vagy a lánya. No meg a későbbiekben az is kiderül, hogy mégiscsak házasságba született a gyermek, ami úgy gondolom, manapság egyáltalán nem fontos, de előnyös.
U.I.: Válás után pedig nem kell a mű-méltóság, mely szerint "jól van ez már így". Nem, nincs jól. Ha nem vagy a felesége, ne viseld a nevét, ilyen egyszerű. Egy nőnek legyen igazi méltósága, és ne fejezzen ki összetartozást olyan férfival, akihez már nem köti semmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése