"Kasszan Szaid Amer mesélte ezt a történetet egy előadóról, aki úgy kezdte az előadását, hogy fölmutatott egy húszdollárost, és megkérdezte:
- Ki kéri ezt a húszdollárost?
Kezek emelkedtek a magasba, de az előadó hozzátette:
- Mielőtt odaadom, tennem kell valamit.
Dühösen összegyűrte, aztán újra föltette a kérdést:
- Ki kéri még ezt a pénzt?
A kezek újra a levegőbe emelkedtek.
-És ha ezt csinálom?
A falhoz vágta, hagyta, hogy leessen a földre, szidalmazta, megtaposta, majd ismét felmutatta. Megismételte a kérdést, és a kezek megint a magasba lendültek.
-Hát akkor soha ne felejtsék el ezt a jelenetet. - mondta a hallgatóságnak. - Nem számít, mit csinálok ezzel a pénzzel, mindig ugyanaz a húszdolláros marad. Sokszor minket is összegyűrnek, megtipornak, bántanak, sértegetnek, de az értékünk nem változik."
Mint az áradó folyó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése