Mint már említettem, lázasan készülődtünk mamámék 50. házassági évfordulójára. Végül 45 ember jött össze. Mama és Papa az étterembe lépve először fel sem ismerték a tömeget, mama már éppen kezdett háborogni, hogy ha itt rendezvény van, vajon mi hova fogunk ülni. Aztán a zenész elkezdte játszani a Lakodalom van a mi utcánkban c. dalt, és ekkor a vendégsereg megindult feléjük. Nemhogy mama, de még papa is elsírta magát. Minden nagyon jól sikerült, volt menyasszonyi torta és menyasszony tánc is. Később elmondták, hogy nekik annak idején nem is volt lagzijuk. Egy átlagos pár életében a szertartást egyből a lakodalom követi, esetükben azonban eltelt 50 év. Papa pedig kiadta a feladatot, hogy intézzük el a templomi esküvőt. Ugyanis anno ez sem volt. Úgyhogy unokatesómmal összefogva, most ez a programunk :) Reméljük nemsokára esküvő lesz Budafokon!
Milyen szomorú, hogy sokan közülünk nemhogy az 50. házassági évfordulót, de még az esküvőnket sem éljük meg, ugyanis sosem jön el a nagy nap...
Amúgy olyan jó érzés, hogy egyáltalán akad valaki, aki elolvassa ezt a blogot. Jó, nem sokan, de épp elegen. Azért van egy kis hiányérzetem, jó lenne, ha néha az is elolvasná, akinek leginkább érdeklődnie kéne a dolgaim iránt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése