Egy igazán elhivatott ember

Pár évvel ezelőtt, amikor hosszabb időt a nagynénémnél Luxemburgban töltöttem történt ugyanis, hogy a főnökét áthelyezték másik részlegre. Ennek okán a saját házában tartott egy kis kerti mulatozást. A kollégák megtudakolták, hogy cseresznyefa-csemete lenne a legjobb ajándék számára, hiszen fát akar ültetni. Na Sybill és én beugrottunk a rendkívül tágas Opel Corsa-ba, és elmentünk egy faiskolába. Ki is választottuk a két szép facsemetét, már meg is vettük volna, amikor akadályba ütköztünk. Az eladó hölgy ugyanis közölte, hogy nem fogja eladni nekünk a cseresznyéket, mert azokat nem most kell elültetni, és mi úgysem fogunk rá hallgatni, és akkor a fa elpusztul. Abszolút kötötte az ebet a karóhoz, és nem volt hajlandó eladni. Pedig, ha belegondolunk, teljesen mindegy neki, hogy onnantól, hogy eladta mi történik a fával, azonban a növények iránti szeretete fontosabb volt. Hosszas kérlelés, ígérgetés után végül nagy nehezen eladta nekünk a csemetéket. Mivel kertész műveli a kertet, remélem, hogy az ígéretünk tényleg be lett tartva, és akkor még nem is említettem, hogy mekkora mutatvány volt elhozni őket a fent említett gépkocsiban :)