Tudom, már mindenki régen elfelejtette, de nem nagyon voltam gépközelben, telefonról pedig nem akartam ide írni. Tehát gratulálok a vízilabdás fiúk sikerének, én nagyon bíztam bennük, tudtam, hogy ez az olimpiai 5. helyezés, bár nagyon szép, de mégsem a mi helyünk a ranglistán. Úgyhogy fiúk csak így tovább, és okozzatok még nekünk sok boldog percet!!
A héten pedig Horvátországban jártam. Emlékszem, a középiskolában egyszer azt kérdezte a földrajz tanárnő: "Gondolom mindenki járt már Horvátországban, ugye?" Ezt persze legalább olyan könnyedén, mintha csak a Balatonról lenne szó. Na mondanom sem kell, a fél osztály még nem járt. Én sem, de ez nem is érdekelt soha, mert sokkal szebb tengerpartokon voltam. Viszont most nem a tenger volt az úticél, hanem a Plitvicei tavak. Mikor keresztanyám kérdezte, hogy van-e kedvem jönni, először még nem is hallottam róla, aztán megnéztem a képeket, és csak csodálkoztam, hogy ilyen gyönyörű hely van a szomszédoknál. A tónak valami leírhatatlan színe van, és az egész olyan átlátszó, hogy átlátszóbb már nem is lehetne. Iszonyú meleg volt, nagyon sokat kellett sétálni, és nagyon nagyon sokan voltak, de mindezek ellenére, aki mégis a horvátok felé veszi az irányt, ne hagyja ki a tavakat. Hazafelé pedig tettünk egy "kisebb" kitérőt a tenger felé. Az is fantasztikus látvány volt, bár kerestem a km hosszú, homokos tengerpartot, de nem találtam. Idő és legfőképpen pénz hiányában, csupán egy másfél napos kirándulást tettük, de jól sikerült. :)
Ui.: Mint mondani szoktam, a leglátványosabb sport a férfi vízilabda. Fiúk! Ne öltözzetek fel sosem....;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése