Van abban valami egészen szomorú, hogy mennyire nem érdekel minket már ez az ünnep. Miközben az üzlet zsúfolásig telve emberrel, egyedül vagyok, a kártyás terminál összeomlik a túlterheltségtől, összevesznek velem, hogy miért nem figyelek az ő kérdésére, órából szedek ki szemet, nyakláncot javítok csak úgy kedvességből, akkor jön még egy, akit leginkább az érdekel, hogy az ünnepek ALATT, hogy leszünk nyitva. Ilyenkor nem mondhatom azt, hogy persze, majd felállok a karácsonyfa alól, és bejövök, hogy tudjál nézelődni, te paraszt. Elég csúnya dolog, hogy amikor megtudják, hogy 24-én még nyitva vagyunk, akkor olyan örömmámor lesz az arcokon, hogy legszívesebben bemosnék egyet. Vagy hogy két ünnep között és szilveszterkor is nyitva vagyunk. Emlékszem régen mi két ünnep között is jártuk a családot, és karácsonyoztunk. Ma már kénytelenek vagyunk beleférni a három napba, mert sok szánalmas és magányos ember él a világban. Elhiszem, hogy nincs mindenkinek akkora családja, mint nekem, de akkor sem értem, hogy miért nem lehet 3 napig otthon ülni a fenekükön, és békén hagyni a kereskedelmi dolgozókat. Legalább abban a 3 napban!!!
Tudom, most ez a trendi, hogy mindenki az utolsó pillanatban akar mindent megvenni, mert jó nevetni azon, hogy "jajj nekem még semmi nincs meg". Igazán nagyon laza lesz mindenki ettől a hozzáállástól. Csak abba nem gondolnak bele, hogy a mi üzletünk is már félig üres, alig tudunk mit ajánlani, nincs választék az utolsó napokban. Persze ezért is az eladó a hülye...
Ez most csak azért fakadt ki belőlem, mert este csak két és fél órát voltam egyedül, de akkora tömeg volt, hogy sírhatnékom támadt, főleg mikor a kártya-rendszer feladta a harcot, és mindenki kártyázni akart.
Majd jön a második fele, az ünnep után, amikor jönnek cserélni, és mint tudjuk, a vásárlónak csak jogai vannak, kötelességei nincsenek. (Gondolok itt olyanra, hogy blokkot kell hozni a cseréhez)
2013. december 22., vasárnap
2013. december 18., szerda
Az élet pedig zajlik mégtovább...
Biztos mindenki volt már olyan helyzetben, hogy túl sok minden történt egyszerre, túl sok jó. Most azt kívánom, bárcsak minden anélkül jönne helyre, hogy én bármit is tennék, mondanék, vagy határoznék. Vagy még sem, mert az azt jelenti, hogy minden marad a maga helyén. Mégis valahogy...úgy szeretnék bűnbe esni...
Arra gondoltam, hogy lassan tényleg össze kéne írnom az aranyköpéseket a munkahelyemről. Ma például kilőttem egy ex-pornósztár kislányának a fülét. Vagy a következő párbeszéd:
Én: Felnőtt hölgynek lesz, vagy kislánynak?
Ő: Már felnőtt. Az a probléma, hogy meglévő ajándékok mellé szeretném, hogy passzoljon.
Én: Mik azok a meglévő ajándékok?
Ő: Latex szájpecek és fenekelőpálca...
Ilyenkor karácsonykor meg aztán főleg gyűlnek a sztorik, pláne, hogy most teljes munkaidős vagyok. Annyira szeretem ezt csinálni, de tudom, hogy mégsem maradhatok az üzletben életem végéig.
Erről jut eszembe, amin mostanában sokat gondolkodtam. Számtalan hölggyel beszélgetek eladás közben, és nagyon sok, főleg idősebb hölgy mondja, hogy mindkét gyereke külföldön él, az unokák is, és itthon már nincs is senkije. Ilyenkor nekem annyira evidensnek tűnik, hogy még ha az ember nem is menne magától külföldre, ha már ott van az egész család, az csak fontos. Azonban ők mindig azt bizonygatják, hogy ők el nem hagynák Magyarországot, ők itt élték le az életüket, itt is akarnak meghalni, szeretik a hazájukat. Nem is a hazaszeretet lep meg, hanem az, hogy ez felül tud kerekedni a család iránt érzett szereteten.
Nagymamám egyik barátnőjének a lánya Kanadába ment dolgozni, oda ment férjhez is. Aztán nagymamám barátnője kiment látogatóba, ahol megismerkedett a lánya férjének egy rokonával, és ő is ott maradt. Aztán hazajött, és kivitte az anyukáját is, hogy ne legyen itthon egyedül idős korára. Az anyukája viszont folyamatosan haza akar jönni, itthon akar élni, de sajnos az egészségügyi állapota ezt már nem engedheti meg.
Annyira furcsa, mert én is imádom a hazámat, de biztos vagyok benne, hogy a családomat jobban fogom :)
Arra gondoltam, hogy lassan tényleg össze kéne írnom az aranyköpéseket a munkahelyemről. Ma például kilőttem egy ex-pornósztár kislányának a fülét. Vagy a következő párbeszéd:
Én: Felnőtt hölgynek lesz, vagy kislánynak?
Ő: Már felnőtt. Az a probléma, hogy meglévő ajándékok mellé szeretném, hogy passzoljon.
Én: Mik azok a meglévő ajándékok?
Ő: Latex szájpecek és fenekelőpálca...
Ilyenkor karácsonykor meg aztán főleg gyűlnek a sztorik, pláne, hogy most teljes munkaidős vagyok. Annyira szeretem ezt csinálni, de tudom, hogy mégsem maradhatok az üzletben életem végéig.
Erről jut eszembe, amin mostanában sokat gondolkodtam. Számtalan hölggyel beszélgetek eladás közben, és nagyon sok, főleg idősebb hölgy mondja, hogy mindkét gyereke külföldön él, az unokák is, és itthon már nincs is senkije. Ilyenkor nekem annyira evidensnek tűnik, hogy még ha az ember nem is menne magától külföldre, ha már ott van az egész család, az csak fontos. Azonban ők mindig azt bizonygatják, hogy ők el nem hagynák Magyarországot, ők itt élték le az életüket, itt is akarnak meghalni, szeretik a hazájukat. Nem is a hazaszeretet lep meg, hanem az, hogy ez felül tud kerekedni a család iránt érzett szereteten.
Nagymamám egyik barátnőjének a lánya Kanadába ment dolgozni, oda ment férjhez is. Aztán nagymamám barátnője kiment látogatóba, ahol megismerkedett a lánya férjének egy rokonával, és ő is ott maradt. Aztán hazajött, és kivitte az anyukáját is, hogy ne legyen itthon egyedül idős korára. Az anyukája viszont folyamatosan haza akar jönni, itthon akar élni, de sajnos az egészségügyi állapota ezt már nem engedheti meg.
Annyira furcsa, mert én is imádom a hazámat, de biztos vagyok benne, hogy a családomat jobban fogom :)
2013. november 21., csütörtök
Phillips kapitány
Mostanában sokszor voltam moziban, és sokszor belefutottam a Phillips kapitány előzetesébe. Annyira izgalmasnak tűnt, hogy már ez alatt a pár perces bemutató alatt beleragadtam az ülésbe.
Úgyhogy ma fogtuk magunkat anyuval és az öcsémmel, és meg is néztük. Ha eddig azt gondoltam, hogy egy jó film, akkor nagyot tévedtem. A legjobb!! Nem is tudom, nem is akarom elmesélni a cselekményt, én nem csak könnyeztem, de már sírtam az izgalomtól, a meghatódottságtól, a félelemtől. Ennek ellenére nem egy hatásvadász film, hanem ahogy Tom Hankstől megszokott, a történet a fontos. Nem szabad spórolni a mozijegyen, ezt a filmet nagyban kell látni, amikor semmi nem vonja el a figyelmünket! Mindenkinek ajánlom!
(Tudom, hogy elfogult vagyok Tom Hanks-szel, de ezek után csak még inkább az leszek!)
Úgyhogy ma fogtuk magunkat anyuval és az öcsémmel, és meg is néztük. Ha eddig azt gondoltam, hogy egy jó film, akkor nagyot tévedtem. A legjobb!! Nem is tudom, nem is akarom elmesélni a cselekményt, én nem csak könnyeztem, de már sírtam az izgalomtól, a meghatódottságtól, a félelemtől. Ennek ellenére nem egy hatásvadász film, hanem ahogy Tom Hankstől megszokott, a történet a fontos. Nem szabad spórolni a mozijegyen, ezt a filmet nagyban kell látni, amikor semmi nem vonja el a figyelmünket! Mindenkinek ajánlom!
(Tudom, hogy elfogult vagyok Tom Hanks-szel, de ezek után csak még inkább az leszek!)
2013. november 10., vasárnap
Csodás álmok jönnek
Gondolom nem csak az én életemben vannak olyan szakaszok, amikor nem történik semmi jó, de rossz sem. Ilyet élek most is. Esténként elalvás előtt pedig azon epekedem, hogy legalább az álmomban történjen valami izgalmas, valami, amit nem élhetek meg a jelenben....
2013. november 3., vasárnap
Mindennapos bűneink
Érdekes lenne összeszámolni, hogy mondjuk egy nap alatt hányszor szegjük meg a törvényeket. Gondoljunk csak például a közlekedésre. Átszaladunk a piros lámpán, mert úgysem jön semmi, baj meg nem érhet. Vagy amikor az öcsém előre ül az autóban, mert hogy elég magas, de még nincs 12. Vagy amikor éppen tegnap járt le a bérletünk, de még leérünk a legközelebbi árusító helyhez, szem-rebbenéstelen tekintettel felmutatva a sofőrnek a lejárt szelvényt.
Bűn az is, amikor tudjuk, hogy ártunk magunknak, de mégis megtesszük. Például amikor megsózzuk a paradicsomot és a paprikát a vacsorához. Tudjuk nagyon jól, hogy kimarja a vitamint, tehát semmi értelme, hogy zöldséget eszünk, mégis mennyivel finomabb úgy...
Vagy amikor mi lányok buliból hazaérve, ahol amúgy is alkohollal pusztítottuk az agysejtjeinket, a jó hírünket, és ezáltal az önbecsülésünket, már képtelenek vagyunk lemosva a sminket, hiába tudjuk, hogy hamarabb leszünk ráncosak, valahogy már mégsem megy.
Na meg amikor a nézettséget adjuk azokhoz a műsorokhoz, amikről az a véleményünk, hogy egy ócskaság. Bele-bele lesnek az emberek például az Éjjel-nappal Budapestbe, ahogy én is olykor teszem. Nem azért, mert különösebben érdekel, hanem csupán azért, mert ez megy a tv-ben, FŐMŰSOR IDŐBEN. Tudom, hogy rosszat teszek azzal, hogy növelem a nézettséget, mert akkor soha nem hagyják abba a vetítését, mégis néha meglesem, és örülök annak, hogy én nem így élek.
Másik tipikus példa, hogy nézzük ezeket a tehetségkutató műsorokat. Régen jó volt. Mondjuk az első 3 Megasztár, és mondjuk az első 2 X-faktor. Na de mindannyian érezzük, hogy valami nagyon nincs jól, ha már a zsűriben is "korábbi felfedezett tehetségek" foglalnak helyet, és ha már a mezőny is tele van "korábban felfedezett tehetségekkel". Vajon idén már annyira nem találnak senkit, hogy kénytelenek mindig egy-egy régi/új arcot előkapni, és őket énekeltetni, csak hogy legyen valami nézettség? Ja meg a kedvencem, ahogy olvasom a pletykaoldalakat, már az X-et is feldobták pornóscsajjal. Jajj a régi jó öreg trükk. Derüljön ki valakiről, hogy pornózott, és akkor már csak kíváncsiságból is belenéznek a műsorba, és az újságíróknak is lesz miről írni--->reklám.
Végezetül pedig egy vélemény egy nőtől, akiről valaki valamikor valahol azt mondta nekem, hogy rendkívül intelligens. (Csak abból nem lenne fizetése, nem úgy, mint a naptárakból):
"Rossz lenne, ha bárki azt gondolná, hogy a pornófilmezés az egyedüli megoldás az anyagi problémákra, utána pedig következmények nélkül tovább lehet lépni. A mai világ eltorzult értékrendje szerint a drog, a cigaretta, az alkohol, az elkötelezettség és érzelem nélküli szex már amúgy is szerepel a kamaszok szótárában. Sajnos úgy látom, hogy napjainkban nem érték a tisztesség. Romantikus és érzelmes vagyok, szeretem, ha udvarolnak a férfiak. Én szerelem nélkül el sem tudom képzelni a testi kapcsolatot" (K. T.)
Bűn az is, amikor tudjuk, hogy ártunk magunknak, de mégis megtesszük. Például amikor megsózzuk a paradicsomot és a paprikát a vacsorához. Tudjuk nagyon jól, hogy kimarja a vitamint, tehát semmi értelme, hogy zöldséget eszünk, mégis mennyivel finomabb úgy...
Vagy amikor mi lányok buliból hazaérve, ahol amúgy is alkohollal pusztítottuk az agysejtjeinket, a jó hírünket, és ezáltal az önbecsülésünket, már képtelenek vagyunk lemosva a sminket, hiába tudjuk, hogy hamarabb leszünk ráncosak, valahogy már mégsem megy.
Na meg amikor a nézettséget adjuk azokhoz a műsorokhoz, amikről az a véleményünk, hogy egy ócskaság. Bele-bele lesnek az emberek például az Éjjel-nappal Budapestbe, ahogy én is olykor teszem. Nem azért, mert különösebben érdekel, hanem csupán azért, mert ez megy a tv-ben, FŐMŰSOR IDŐBEN. Tudom, hogy rosszat teszek azzal, hogy növelem a nézettséget, mert akkor soha nem hagyják abba a vetítését, mégis néha meglesem, és örülök annak, hogy én nem így élek.
Másik tipikus példa, hogy nézzük ezeket a tehetségkutató műsorokat. Régen jó volt. Mondjuk az első 3 Megasztár, és mondjuk az első 2 X-faktor. Na de mindannyian érezzük, hogy valami nagyon nincs jól, ha már a zsűriben is "korábbi felfedezett tehetségek" foglalnak helyet, és ha már a mezőny is tele van "korábban felfedezett tehetségekkel". Vajon idén már annyira nem találnak senkit, hogy kénytelenek mindig egy-egy régi/új arcot előkapni, és őket énekeltetni, csak hogy legyen valami nézettség? Ja meg a kedvencem, ahogy olvasom a pletykaoldalakat, már az X-et is feldobták pornóscsajjal. Jajj a régi jó öreg trükk. Derüljön ki valakiről, hogy pornózott, és akkor már csak kíváncsiságból is belenéznek a műsorba, és az újságíróknak is lesz miről írni--->reklám.
Végezetül pedig egy vélemény egy nőtől, akiről valaki valamikor valahol azt mondta nekem, hogy rendkívül intelligens. (Csak abból nem lenne fizetése, nem úgy, mint a naptárakból):
"Rossz lenne, ha bárki azt gondolná, hogy a pornófilmezés az egyedüli megoldás az anyagi problémákra, utána pedig következmények nélkül tovább lehet lépni. A mai világ eltorzult értékrendje szerint a drog, a cigaretta, az alkohol, az elkötelezettség és érzelem nélküli szex már amúgy is szerepel a kamaszok szótárában. Sajnos úgy látom, hogy napjainkban nem érték a tisztesség. Romantikus és érzelmes vagyok, szeretem, ha udvarolnak a férfiak. Én szerelem nélkül el sem tudom képzelni a testi kapcsolatot" (K. T.)
2013. október 25., péntek
Elmúlt illúziók
Kedden interjúztatni voltam a XXII. kerületi Szociális Szolgálatnál. Amikor a kiégésről kérdeztem a vezetőt, azt mondta, hogy aki régóta a szakmában van, az általában nyugdíjig marad. A fiatalok, akik frissen érkeznek általában 2 éven belül elhagyják vagy a területet, vagy az országot is.
Ezek után én abszolút nem tudom, hogy mit érek azzal, hogy szerzek egy szociális munkás diplomát. Eddig is tudtam, hogy nem fogunk sokat keresni, de valahogy csak mostanában esett le igazán, hogy mennyire is kevés az a kevés. A tanároktól mást sem hallani, mint önkéntesség, önkéntesség. Mondván, hogy abban nem a pénz motivál, hanem a segítés. Na de ezt egy életen át?? Úgyhogy kedd óta gondolkozom a B verzión. Mármint, az már megvan, hogy mi lesz/lenne a hivatásom, de az is fontos, hogy miből fogok megélni??
Egyik nap kitöltöttem egyik csoporttársam kérdőívét. Az utolsó kérdés az volt, hogy mi kell egy tartós kapcsolathoz? Milyen érdekes, hogy mennyit változott a véleményem. Például kihagytam a hűséget. Egyszerűen nem volt benne a top5-ben. (Ettől még elvárom és megadom!) Valahogy most fontosabbnak tűnt az őszinteség, tisztelet, bizalom, jó szex, valamint a sok sok mély beszélgetés. Igen, azt hiszem a többi már csak ráadás. Amikor kislány voltam azt hittem, hogy elsőre megtalálom az igazit, és minden tökéletes lesz. Milyen sokáig hittem, már nem is voltam annyira kislány. Na jó, itt még nem múltak el az illúzióim, tudom, hogy lesz majd, aki ha nem is tökéletes, de tökéletesen illik hozzám.
Annyira utálom magamban, hogy borzasztó rendetlen vagyok. Itt ülök egy hatalmas kupi kellős közepén, és egyszerűen nincs rá ingerem, hogy megcsináljam. Már pár hete halasztgatom, és már borzalmas, ami itt van. Úgyhogy holnap tartok egy nagytakarítást. Nem csak a szobámban, de magam körül is rendet kell raknom. Főleg a fejemben, hogy akkor most mit akarok, hova tartok, és mi lesz velem???
Ezek után én abszolút nem tudom, hogy mit érek azzal, hogy szerzek egy szociális munkás diplomát. Eddig is tudtam, hogy nem fogunk sokat keresni, de valahogy csak mostanában esett le igazán, hogy mennyire is kevés az a kevés. A tanároktól mást sem hallani, mint önkéntesség, önkéntesség. Mondván, hogy abban nem a pénz motivál, hanem a segítés. Na de ezt egy életen át?? Úgyhogy kedd óta gondolkozom a B verzión. Mármint, az már megvan, hogy mi lesz/lenne a hivatásom, de az is fontos, hogy miből fogok megélni??
Egyik nap kitöltöttem egyik csoporttársam kérdőívét. Az utolsó kérdés az volt, hogy mi kell egy tartós kapcsolathoz? Milyen érdekes, hogy mennyit változott a véleményem. Például kihagytam a hűséget. Egyszerűen nem volt benne a top5-ben. (Ettől még elvárom és megadom!) Valahogy most fontosabbnak tűnt az őszinteség, tisztelet, bizalom, jó szex, valamint a sok sok mély beszélgetés. Igen, azt hiszem a többi már csak ráadás. Amikor kislány voltam azt hittem, hogy elsőre megtalálom az igazit, és minden tökéletes lesz. Milyen sokáig hittem, már nem is voltam annyira kislány. Na jó, itt még nem múltak el az illúzióim, tudom, hogy lesz majd, aki ha nem is tökéletes, de tökéletesen illik hozzám.
Annyira utálom magamban, hogy borzasztó rendetlen vagyok. Itt ülök egy hatalmas kupi kellős közepén, és egyszerűen nincs rá ingerem, hogy megcsináljam. Már pár hete halasztgatom, és már borzalmas, ami itt van. Úgyhogy holnap tartok egy nagytakarítást. Nem csak a szobámban, de magam körül is rendet kell raknom. Főleg a fejemben, hogy akkor most mit akarok, hova tartok, és mi lesz velem???
2013. szeptember 30., hétfő
Baby boom :)
Ma hajnalban kaptam az SMS-t az unokatesómtól, Tomitól, hogy megszületett a kisfia, Kristóf. Már nagyon vártuk az úrfit, és így mamáék már 4 dédunoka büszke dédszülei! Mamát végül én hívtam fel előbb, úgyhogy tőlem tudták meg a nagy hírt, és hatalmas boldogság lett úrrá a telefonban. :)
Aztán a napom semmittevéssel telt. Este pedig anyu kopog, hogy megszületett egy közeli ismerősünk kislánya, Emma. Nagyon nagy öröm, hogy ő is jól van, nagyon veszélyes terhesség után egy egészséges kislány született. Egyenlőre inkubátorban van, mert még nagyon pici, de hamarosan már az sem kell.
Kristóf 10 nappal, Emma pedig 1 hónappal jött előbb. Biztos valami front van a levegőben, tehát nálunk ilyen hírekkel telt ez a hideg, unalmas hétfői nap. :)
Drága Emma és Kristóf!! Mit is kívánhatnánk mást nektek, mint rengeteg boldogságot és szeretetet az életetekben!! :)
Aztán a napom semmittevéssel telt. Este pedig anyu kopog, hogy megszületett egy közeli ismerősünk kislánya, Emma. Nagyon nagy öröm, hogy ő is jól van, nagyon veszélyes terhesség után egy egészséges kislány született. Egyenlőre inkubátorban van, mert még nagyon pici, de hamarosan már az sem kell.
Kristóf 10 nappal, Emma pedig 1 hónappal jött előbb. Biztos valami front van a levegőben, tehát nálunk ilyen hírekkel telt ez a hideg, unalmas hétfői nap. :)
Drága Emma és Kristóf!! Mit is kívánhatnánk mást nektek, mint rengeteg boldogságot és szeretetet az életetekben!! :)
2013. szeptember 9., hétfő
A legjobb születésnap
Hát hol is kezdjem, jajj. Rögtön az elején.
Kicsit szomorúan indítottam a születésnapomra való készülődést, ugyanis a barátnőim közül nem mindenki ért rá, hogy eljöjjön. Aztán a párom is közölte, hogy ő sem tud jönni....Azonban a munkahelyemen is kaptam egy 4 napos szabad hétvégét, így gondoltam semmi sem lehet akadály.
Pénteken, amikor igazából a születésnapom van, leutaztunk anyuval Velencére, Kárpátia koncertre. Mivel aznap volt a "nagy meccs", így elég kevesen voltunk, annak is a döntő többsége nő. Szerencsére a csapat eléggé uralta a hangulatot, így csak néha-néha esett szó a fociról, és inkább egy nagyon jó hangulatú, családias koncertet csaptak csupa pörgős számmal.
Másnap, azaz szombaton mamáknál ebédeltünk, mint családi szülinapi köszöntés. Ebéd után anyu mondta, hogy jöjjek haza, mert valamit meg kell néznem. Felcsalt a szobámba, benyitok, és ott álltak, a "nemráérő" barátnőim, pezsgővel, barbie tortával, és 50 héliumos lufival. Annyira nem számítottam emberekre a szobámban, hogy először akkorát sikítottam ijedtemben, hogy az csak na. A kis trükkösök csak idegesíteni akartak azzal, hogy nem érnek rá. A legjobb, hogy mindenki be volt avatva!!! Apa, anya, a tesóim, de még mama is ezért főzte az ebédet. Úgyhogy szépen felbontottuk a pezsgőket, a sangriát, megettük a tortát, aztán indultunk is bulizni, amire kaptam egy szalagot "szülinapos lány" felirattal.
Másnap pedig másik mamánál ebédeltünk párommal, és délután pedig barátokkal lementünk a borfesztiválra. Annyi szépet láttam, nagyon sok pénzt el tudtam volna költeni...vagyis hát, na, el is költöttem...
Azt hiszem, ez egy tökéletes hétvége volt, és itt is megköszönöm mindenkinek, aki ott volt, és mindenkinek, aki tudott az én nagy átverésemről.:)
Ja igen, 23 éves lettem:)
Kicsit szomorúan indítottam a születésnapomra való készülődést, ugyanis a barátnőim közül nem mindenki ért rá, hogy eljöjjön. Aztán a párom is közölte, hogy ő sem tud jönni....Azonban a munkahelyemen is kaptam egy 4 napos szabad hétvégét, így gondoltam semmi sem lehet akadály.
Pénteken, amikor igazából a születésnapom van, leutaztunk anyuval Velencére, Kárpátia koncertre. Mivel aznap volt a "nagy meccs", így elég kevesen voltunk, annak is a döntő többsége nő. Szerencsére a csapat eléggé uralta a hangulatot, így csak néha-néha esett szó a fociról, és inkább egy nagyon jó hangulatú, családias koncertet csaptak csupa pörgős számmal.
Másnap, azaz szombaton mamáknál ebédeltünk, mint családi szülinapi köszöntés. Ebéd után anyu mondta, hogy jöjjek haza, mert valamit meg kell néznem. Felcsalt a szobámba, benyitok, és ott álltak, a "nemráérő" barátnőim, pezsgővel, barbie tortával, és 50 héliumos lufival. Annyira nem számítottam emberekre a szobámban, hogy először akkorát sikítottam ijedtemben, hogy az csak na. A kis trükkösök csak idegesíteni akartak azzal, hogy nem érnek rá. A legjobb, hogy mindenki be volt avatva!!! Apa, anya, a tesóim, de még mama is ezért főzte az ebédet. Úgyhogy szépen felbontottuk a pezsgőket, a sangriát, megettük a tortát, aztán indultunk is bulizni, amire kaptam egy szalagot "szülinapos lány" felirattal.
Másnap pedig másik mamánál ebédeltünk párommal, és délután pedig barátokkal lementünk a borfesztiválra. Annyi szépet láttam, nagyon sok pénzt el tudtam volna költeni...vagyis hát, na, el is költöttem...
Azt hiszem, ez egy tökéletes hétvége volt, és itt is megköszönöm mindenkinek, aki ott volt, és mindenkinek, aki tudott az én nagy átverésemről.:)
Ja igen, 23 éves lettem:)
2013. augusztus 27., kedd
Mindennapi hősök
Ma munka után megvártam anyát, hogy együtt vásároljunk be és együtt menjünk haza. A cuccaimat az üzletben hagytam, és amikor mentünk visszafelé, látjuk, hogy egy kislány nagyon keservesen sír. Egyből odaléptem, megszólítottam: "nincs meg anya?" Bizony igazam lett, úgyhogy beszaladtam, hívtam a diszpécsert. Közben anya a padon megnyugtatta, és az anyuka is előbb meglett, mint ahogy a biztonsági őrök odaértek. Az anyuka 4 másik egész kicsi gyerekkel kereste. Én jót mosolyogtam rajta, mert tudom, hogy hogy van ez a nagycsaládban. Valaki mindig elveszik. Sajnos ezen sokan nem nevetnek, hanem hozzávágják, hogy minek annyi gyerek. Pedig mindenkinek szíve joga ezt eldönteni. A lényeg, hogy Luca megtalálta az anyukáját, mi meg egy pillanatra hősöknek érezhettük magunkat anyuval.
2013. augusztus 25., vasárnap
Hogyan is halt meg József Attila?
Ahogy egyre többet járok vonattal, és nézem ezeket a régi kék vonatokat, mindig az jut eszembe: milyen magas kerekük van! Akár el is lehetne alatta feküdni, a vonat még csak hozzánk se érne. A két vagon között pedig néhány másodpercig tartana átmászni. Innen jött tehát a gondolat, hogy hogy lehet az, hogy egyik legnagyobb költőnk mégis ilyenfajta baleset áldozata lett? Tehát meghánytam-vetettem a dolgot:
1. A vonat a Balatonszárszói megállóban állt, tehát nem indulhatott el annyira gyorsan.
2. Vajon a vonat minden jelzés nélkül elindult?
3. Az akkori rendszernek miért volt jobb öngyilkosságnak álcázni egy balesetet?
Szerény irodalmi tudásom számtalan kérdést vet fel bennem. Ha József Attila nyíltan baloldali volt, akkor miért szolgálta a hatalom hasznát, hogy öngyilkosságnak álcázzák a halálát? Így kelthette a rendszerből kiábrándult költő látszatát is. Aztán ott vannak a gyermekkori traumák, a viszonzatlan szerelmek, és a Szabad ötletek jegyzéke. Egy teljesen épp elméjű ember nem ír ilyet. Amiken ő átment, nekem már a fele is bőven elég lett volna ahhoz, hogy a vonat előtt végezzem.
Mindent összevetve, fordítva logikusabb lenne: A rendszer elterjeszti, hogy vonatbaleset áldozata lett. Aztán az új, "megváltó" rendszer pedig lerántja a leplet, hogy valójában tele volt lelki problémákkal, és öngyilkos lett, és különben is, hogy az előző rendszer annyira rossz volt, hogy többen is inkább végeztek magukkal.
1. A vonat a Balatonszárszói megállóban állt, tehát nem indulhatott el annyira gyorsan.
2. Vajon a vonat minden jelzés nélkül elindult?
3. Az akkori rendszernek miért volt jobb öngyilkosságnak álcázni egy balesetet?
Szerény irodalmi tudásom számtalan kérdést vet fel bennem. Ha József Attila nyíltan baloldali volt, akkor miért szolgálta a hatalom hasznát, hogy öngyilkosságnak álcázzák a halálát? Így kelthette a rendszerből kiábrándult költő látszatát is. Aztán ott vannak a gyermekkori traumák, a viszonzatlan szerelmek, és a Szabad ötletek jegyzéke. Egy teljesen épp elméjű ember nem ír ilyet. Amiken ő átment, nekem már a fele is bőven elég lett volna ahhoz, hogy a vonat előtt végezzem.
Mindent összevetve, fordítva logikusabb lenne: A rendszer elterjeszti, hogy vonatbaleset áldozata lett. Aztán az új, "megváltó" rendszer pedig lerántja a leplet, hogy valójában tele volt lelki problémákkal, és öngyilkos lett, és különben is, hogy az előző rendszer annyira rossz volt, hogy többen is inkább végeztek magukkal.
2013. augusztus 24., szombat
Szigliget
Bár tavaly nem voltam, idén viszont annál jobban sikerült a szigligeti kiruccanásunk. Egyedül azt sajnáltam, hogy egyrészt túl jó időnk nem volt, másrészt, hogy nem maradhattam végig. Először kicsit tartottam tőle, hogy vajon hogy fogom bírni, milyen lesz, de sokkal jobban éreztem magam, mint azt gondoltam.
Hazafele a vonatozást viszont nagyon élveztem. Egészen közel mentünk a parthoz, és nagyon sok városhoz köthető emlékem. A jó öreg Balatonakali, hát aki nem volt Gádoros, annak kár is magyarázni. Utólag nagyon bánom, hogy csak kétszer voltam, pedig milyen jó is volt!
Aztán Balatonfüred. Többször is nyaraltunk itt, és mindig nagyon élveztük. Strandolás, esti séta, kirándulások....
Meg aztán, ahova csak kirándulni mentünk: Tihany, Zánka, Badacsony, Tapolca, meg aztán Balatonkenese, ahol először vagy éppen utoljára pillantjuk meg a Magyar tengert :)
Mivel Badacsonyban 1 nappal korábban van a tűzijáték, így a budapestit tévében megnéztük. Nekem nagyon tetszett, nem lenne ez a nap ugyanolyan, ha spórolni akarnánk rajta. Utána megnéztük az István, a királyt, Alföldi rendezésében. Nem vagyok az a fajta, akinek csak az eredeti felállás tetszik, de azért ez tényleg gyenge volt...
Sokat társasoztunk, amit szintén nagyon élveztünk, mondjuk én Activityben brillíroztam, azt hiszem, a többiek soha többet nem fognak velem játszani :)
Az aranyköpés:
F: Mi a csokoládé?
P: Édesség!
F: Mi van a sarkon?
P: Bolt!
F: Mondd egybe!
P: Cukrászda!
Valamint egy dal, ami a "nagy sláger" volt Szigligeten, tehát mostmár megtudtam, hogy ez egy híres szám, csak a mi társasunk volt tudatlan.
http://www.youtube.com/watch?v=WInepUIXsIU
Hazafele a vonatozást viszont nagyon élveztem. Egészen közel mentünk a parthoz, és nagyon sok városhoz köthető emlékem. A jó öreg Balatonakali, hát aki nem volt Gádoros, annak kár is magyarázni. Utólag nagyon bánom, hogy csak kétszer voltam, pedig milyen jó is volt!
Aztán Balatonfüred. Többször is nyaraltunk itt, és mindig nagyon élveztük. Strandolás, esti séta, kirándulások....
Meg aztán, ahova csak kirándulni mentünk: Tihany, Zánka, Badacsony, Tapolca, meg aztán Balatonkenese, ahol először vagy éppen utoljára pillantjuk meg a Magyar tengert :)
Mivel Badacsonyban 1 nappal korábban van a tűzijáték, így a budapestit tévében megnéztük. Nekem nagyon tetszett, nem lenne ez a nap ugyanolyan, ha spórolni akarnánk rajta. Utána megnéztük az István, a királyt, Alföldi rendezésében. Nem vagyok az a fajta, akinek csak az eredeti felállás tetszik, de azért ez tényleg gyenge volt...
Sokat társasoztunk, amit szintén nagyon élveztünk, mondjuk én Activityben brillíroztam, azt hiszem, a többiek soha többet nem fognak velem játszani :)
Az aranyköpés:
F: Mi a csokoládé?
P: Édesség!
F: Mi van a sarkon?
P: Bolt!
F: Mondd egybe!
P: Cukrászda!
Valamint egy dal, ami a "nagy sláger" volt Szigligeten, tehát mostmár megtudtam, hogy ez egy híres szám, csak a mi társasunk volt tudatlan.
http://www.youtube.com/watch?v=WInepUIXsIU
2013. augusztus 15., csütörtök
Egy igazán elhivatott ember
Pár évvel ezelőtt, amikor hosszabb időt a nagynénémnél Luxemburgban töltöttem történt ugyanis, hogy a főnökét áthelyezték másik részlegre. Ennek okán a saját házában tartott egy kis kerti mulatozást. A kollégák megtudakolták, hogy cseresznyefa-csemete lenne a legjobb ajándék számára, hiszen fát akar ültetni. Na Sybill és én beugrottunk a rendkívül tágas Opel Corsa-ba, és elmentünk egy faiskolába. Ki is választottuk a két szép facsemetét, már meg is vettük volna, amikor akadályba ütköztünk. Az eladó hölgy ugyanis közölte, hogy nem fogja eladni nekünk a cseresznyéket, mert azokat nem most kell elültetni, és mi úgysem fogunk rá hallgatni, és akkor a fa elpusztul. Abszolút kötötte az ebet a karóhoz, és nem volt hajlandó eladni. Pedig, ha belegondolunk, teljesen mindegy neki, hogy onnantól, hogy eladta mi történik a fával, azonban a növények iránti szeretete fontosabb volt. Hosszas kérlelés, ígérgetés után végül nagy nehezen eladta nekünk a csemetéket. Mivel kertész műveli a kertet, remélem, hogy az ígéretünk tényleg be lett tartva, és akkor még nem is említettem, hogy mekkora mutatvány volt elhozni őket a fent említett gépkocsiban :)
2013. augusztus 12., hétfő
Könyvek a közelmúltból
Ahogy már egyszer régen ígértem, ajánlok (vagy nem ajánlok) pár könyvet, amiket a közelmúltban olvastam.
Sheila Hocken - Emma és én
Karácsony előtt megakadt a szemem a könyvesboltban ezen a köteten. Két ok miatt vonzott rettenetesen: A kedvenc nevem az Emma, Emma pedig egy labrador. Hogy miért imádom a labradorokat, arra van egy 30 kg-os, zsemle színű indokom. Tehát a főhősünk egy vak lány, aki életében először kap vakvezető kutyát. A könyv egy nagyon jól szerkesztett, mindig a lényegre térő alkotás, amiben megismerhetjük, hogy milyen a kiképzés, hogyan lehet sminkelni magunkat és a körmünket festeni vakon, és hogyan lesz a könyv vége mégis boldog? Bátorság, akarat, barátság, és szerelem is átszövi a történetet. :)
Singer Magdolna - Áldatlan állapot
Talán nem mindenki vevő az ilyen dolgokra, de nekem borzasztóan tetszett a könyv, és egy életre el is bizonytalanított. A könyv a fejlődési rendellenséggel foglalkozik, melyek még a terhesség alatt kiderülnek - egyeseknél. Ilyenkor jön a nagy kérdés: Elvetetni vagy megtartani? Mind a kettőhöz bátorság kell, anyák, nőgyógyászok, szociális munkás is elmesél egy-egy történetet. Személy szerint, számomra megosztóak voltak a történetek, hiszen a legtöbbel együtt sírtam, míg másokon felháborodtam. A témához hozzászól Geréb Ágnes is, akiben kellemeset csalódtam. A legszomorúbb azonban az volt, hogy az egyik történetben, ahol egy Down-szindrómás kisfiú született a családba 7. gyermekként, felfedeztem, hogy én ezzel a családdal együtt nyaraltam régen. Peti akkor 7 hónapos volt, én 11 éves, és megengedték, hogy megfogjam. Mivel imádom a gyerekeket, ez nekem nagy élmény volt. Akkor még csak hárman voltunk testvérek, és pár év múlva teljesen véletlenül találkoztunk velük Erdélyben. Mi akkor mosolyogva mondtuk, hogy bizony mi már 4-en vagyunk, ők akkor már 8-an voltak testvérek. A szörnyű a történetben az volt, hogy ez a gyönyörű kisfiú, akit a karomban tartottam, megtudtam a könyvből, hogy 3 évesen meghalt. Annyira, de annyira szomorú voltam. Vesz az ember egy könyvet, és rátalál egy régi ismerősre, aki meghalt.
A szomorú történetektől eltekintve mindenkinek ajánlom, aki kicsit is érzékeny a fogyatékosok élete iránt, vagy aki gondolkozott már azon, hogy mit tenne, ha beteg baba fejlődne a testében. Én már tudom :)
Rhonda Byrne - A Titok
Na ezt soha, senkinek eszébe ne jusson elolvasni. Komolyan! Nagyjából fél oldalban az egész történetet meg lehetett volna írni, és abban részletesen benne lenne minden. A többi olyan, mint néhány ihlettelen beadandóm: önismétlő, unalmas, rizsázás. Az írónőnek volt esze, mert sok buta ember (mint én) megvette ezt a rendkívül amatőr stílusban íródott szemfényvesztő valamit, és írt még ugyanerről vagy három könyvet. Tehát amikor elkezdte bizonygatni, hogy ha erősen akarom, akkor a szemem magától is megjavul, vagy ha jól koncentrálok ötösöm lesz a lottón, azt hittem, kihajítom az egészet. Persze, aki gondolja olvassa el, de időpazarlás...
Lackfi János - Milyenek a magyarok?
Azt hittem, hogy most aztán magamba szívok némi nemzeti öntudatot, humoros formában. Hát ez inkább ironikus volt, "tipikus magyar mentalitás" szerint. Volt benne egy két jó gondolat, meg néhány érdekes történet, ami tetszett. Mindezt összevetve, mint a filmeknél, olyan "egyszerelolvasós".
Nyáry Krisztián - Így szerettek ők
Megint csak egy könyv, amiben csak a lényeg van. Így szerettek az irodalmi nagyok. Annyi minden "bulvár" volt benne, amiről az irodalom órákon nem esett szó. Egyszerűen imádtam. Volt tragikus és komikus szerelmi történet, volt aki házasodott, vagy elvált, félreléptek, és hűek voltak, meg persze olyan is, aki élete végéig csak remélt...Ahogy az életben, nekik sem ment egyszerűen, de a néhány kivétel mindig erősít minden szabályt, és azt a hitet, hogy létezik igaz és örök szerelem, de nem mindannyian találjuk meg.
Egyébként ezeket az irományokat bárki elolvashatja ingyen a facebookon is, érdemes követni a szerzőt.
Csernus Imre - A Nő
Hasonló nézeteket vallok sok mindenben, azonban a dolgokat szerintem nem lehet ennyire leegyszerűsíteni, és általánosítani. Amióta ezt a könyvet olvasom, már elolvastam néhány másikat, mert egyszerűen nehezen veszem rá magam a folytatásra. Egy ideig nagyon élvezhető, aztán a magyarázó stílus unalmas, végül pedig idegesítő válik. Egyébként jó gondolatok vannak benne, csak némi stílushiba beleszólt ezek élvezhetőségébe.
Louisa May Alcott - Kisasszonyok
Rachel kedvenc könyve a Jóbarátokban. Gyorsan megrendeltem az interneten, azonban gyanús volt, hogy olyan kevésnek tűnik árban is, és oldalszámban is. Úgyhogy elmentem érte az átvevő pontra, ahol a kezembe kaptam egy gyönyörű szép mesekönyvet. Mivel szép a borítója, meg szép rajzok vannak benne, és mert nem akartam leégetni magamat, hogy ilyen béna vagyok, elhoztam. Végülis szép volt így is, filmben mondjuk szívesebben megnézném.
Majd ha bővül még a lista, írok még, mert nagyon szeretem az ilyen könyves élménybeszámolókat, írok majd egy filmeset is egyik nap. Meg persze lelkesen gyűjtögetem azokat a dolgokat, amikhez már öreg vagyok. :)
Sheila Hocken - Emma és én
Karácsony előtt megakadt a szemem a könyvesboltban ezen a köteten. Két ok miatt vonzott rettenetesen: A kedvenc nevem az Emma, Emma pedig egy labrador. Hogy miért imádom a labradorokat, arra van egy 30 kg-os, zsemle színű indokom. Tehát a főhősünk egy vak lány, aki életében először kap vakvezető kutyát. A könyv egy nagyon jól szerkesztett, mindig a lényegre térő alkotás, amiben megismerhetjük, hogy milyen a kiképzés, hogyan lehet sminkelni magunkat és a körmünket festeni vakon, és hogyan lesz a könyv vége mégis boldog? Bátorság, akarat, barátság, és szerelem is átszövi a történetet. :)
Singer Magdolna - Áldatlan állapot
Talán nem mindenki vevő az ilyen dolgokra, de nekem borzasztóan tetszett a könyv, és egy életre el is bizonytalanított. A könyv a fejlődési rendellenséggel foglalkozik, melyek még a terhesség alatt kiderülnek - egyeseknél. Ilyenkor jön a nagy kérdés: Elvetetni vagy megtartani? Mind a kettőhöz bátorság kell, anyák, nőgyógyászok, szociális munkás is elmesél egy-egy történetet. Személy szerint, számomra megosztóak voltak a történetek, hiszen a legtöbbel együtt sírtam, míg másokon felháborodtam. A témához hozzászól Geréb Ágnes is, akiben kellemeset csalódtam. A legszomorúbb azonban az volt, hogy az egyik történetben, ahol egy Down-szindrómás kisfiú született a családba 7. gyermekként, felfedeztem, hogy én ezzel a családdal együtt nyaraltam régen. Peti akkor 7 hónapos volt, én 11 éves, és megengedték, hogy megfogjam. Mivel imádom a gyerekeket, ez nekem nagy élmény volt. Akkor még csak hárman voltunk testvérek, és pár év múlva teljesen véletlenül találkoztunk velük Erdélyben. Mi akkor mosolyogva mondtuk, hogy bizony mi már 4-en vagyunk, ők akkor már 8-an voltak testvérek. A szörnyű a történetben az volt, hogy ez a gyönyörű kisfiú, akit a karomban tartottam, megtudtam a könyvből, hogy 3 évesen meghalt. Annyira, de annyira szomorú voltam. Vesz az ember egy könyvet, és rátalál egy régi ismerősre, aki meghalt.
A szomorú történetektől eltekintve mindenkinek ajánlom, aki kicsit is érzékeny a fogyatékosok élete iránt, vagy aki gondolkozott már azon, hogy mit tenne, ha beteg baba fejlődne a testében. Én már tudom :)
Rhonda Byrne - A Titok
Na ezt soha, senkinek eszébe ne jusson elolvasni. Komolyan! Nagyjából fél oldalban az egész történetet meg lehetett volna írni, és abban részletesen benne lenne minden. A többi olyan, mint néhány ihlettelen beadandóm: önismétlő, unalmas, rizsázás. Az írónőnek volt esze, mert sok buta ember (mint én) megvette ezt a rendkívül amatőr stílusban íródott szemfényvesztő valamit, és írt még ugyanerről vagy három könyvet. Tehát amikor elkezdte bizonygatni, hogy ha erősen akarom, akkor a szemem magától is megjavul, vagy ha jól koncentrálok ötösöm lesz a lottón, azt hittem, kihajítom az egészet. Persze, aki gondolja olvassa el, de időpazarlás...
Lackfi János - Milyenek a magyarok?
Azt hittem, hogy most aztán magamba szívok némi nemzeti öntudatot, humoros formában. Hát ez inkább ironikus volt, "tipikus magyar mentalitás" szerint. Volt benne egy két jó gondolat, meg néhány érdekes történet, ami tetszett. Mindezt összevetve, mint a filmeknél, olyan "egyszerelolvasós".
Nyáry Krisztián - Így szerettek ők
Megint csak egy könyv, amiben csak a lényeg van. Így szerettek az irodalmi nagyok. Annyi minden "bulvár" volt benne, amiről az irodalom órákon nem esett szó. Egyszerűen imádtam. Volt tragikus és komikus szerelmi történet, volt aki házasodott, vagy elvált, félreléptek, és hűek voltak, meg persze olyan is, aki élete végéig csak remélt...Ahogy az életben, nekik sem ment egyszerűen, de a néhány kivétel mindig erősít minden szabályt, és azt a hitet, hogy létezik igaz és örök szerelem, de nem mindannyian találjuk meg.
Egyébként ezeket az irományokat bárki elolvashatja ingyen a facebookon is, érdemes követni a szerzőt.
Csernus Imre - A Nő
Hasonló nézeteket vallok sok mindenben, azonban a dolgokat szerintem nem lehet ennyire leegyszerűsíteni, és általánosítani. Amióta ezt a könyvet olvasom, már elolvastam néhány másikat, mert egyszerűen nehezen veszem rá magam a folytatásra. Egy ideig nagyon élvezhető, aztán a magyarázó stílus unalmas, végül pedig idegesítő válik. Egyébként jó gondolatok vannak benne, csak némi stílushiba beleszólt ezek élvezhetőségébe.
Louisa May Alcott - Kisasszonyok
Rachel kedvenc könyve a Jóbarátokban. Gyorsan megrendeltem az interneten, azonban gyanús volt, hogy olyan kevésnek tűnik árban is, és oldalszámban is. Úgyhogy elmentem érte az átvevő pontra, ahol a kezembe kaptam egy gyönyörű szép mesekönyvet. Mivel szép a borítója, meg szép rajzok vannak benne, és mert nem akartam leégetni magamat, hogy ilyen béna vagyok, elhoztam. Végülis szép volt így is, filmben mondjuk szívesebben megnézném.
Majd ha bővül még a lista, írok még, mert nagyon szeretem az ilyen könyves élménybeszámolókat, írok majd egy filmeset is egyik nap. Meg persze lelkesen gyűjtögetem azokat a dolgokat, amikhez már öreg vagyok. :)
2013. augusztus 11., vasárnap
Újra világbajnokok vagyunk :)
Tudom, már mindenki régen elfelejtette, de nem nagyon voltam gépközelben, telefonról pedig nem akartam ide írni. Tehát gratulálok a vízilabdás fiúk sikerének, én nagyon bíztam bennük, tudtam, hogy ez az olimpiai 5. helyezés, bár nagyon szép, de mégsem a mi helyünk a ranglistán. Úgyhogy fiúk csak így tovább, és okozzatok még nekünk sok boldog percet!!
A héten pedig Horvátországban jártam. Emlékszem, a középiskolában egyszer azt kérdezte a földrajz tanárnő: "Gondolom mindenki járt már Horvátországban, ugye?" Ezt persze legalább olyan könnyedén, mintha csak a Balatonról lenne szó. Na mondanom sem kell, a fél osztály még nem járt. Én sem, de ez nem is érdekelt soha, mert sokkal szebb tengerpartokon voltam. Viszont most nem a tenger volt az úticél, hanem a Plitvicei tavak. Mikor keresztanyám kérdezte, hogy van-e kedvem jönni, először még nem is hallottam róla, aztán megnéztem a képeket, és csak csodálkoztam, hogy ilyen gyönyörű hely van a szomszédoknál. A tónak valami leírhatatlan színe van, és az egész olyan átlátszó, hogy átlátszóbb már nem is lehetne. Iszonyú meleg volt, nagyon sokat kellett sétálni, és nagyon nagyon sokan voltak, de mindezek ellenére, aki mégis a horvátok felé veszi az irányt, ne hagyja ki a tavakat. Hazafelé pedig tettünk egy "kisebb" kitérőt a tenger felé. Az is fantasztikus látvány volt, bár kerestem a km hosszú, homokos tengerpartot, de nem találtam. Idő és legfőképpen pénz hiányában, csupán egy másfél napos kirándulást tettük, de jól sikerült. :)
Ui.: Mint mondani szoktam, a leglátványosabb sport a férfi vízilabda. Fiúk! Ne öltözzetek fel sosem....;)
A héten pedig Horvátországban jártam. Emlékszem, a középiskolában egyszer azt kérdezte a földrajz tanárnő: "Gondolom mindenki járt már Horvátországban, ugye?" Ezt persze legalább olyan könnyedén, mintha csak a Balatonról lenne szó. Na mondanom sem kell, a fél osztály még nem járt. Én sem, de ez nem is érdekelt soha, mert sokkal szebb tengerpartokon voltam. Viszont most nem a tenger volt az úticél, hanem a Plitvicei tavak. Mikor keresztanyám kérdezte, hogy van-e kedvem jönni, először még nem is hallottam róla, aztán megnéztem a képeket, és csak csodálkoztam, hogy ilyen gyönyörű hely van a szomszédoknál. A tónak valami leírhatatlan színe van, és az egész olyan átlátszó, hogy átlátszóbb már nem is lehetne. Iszonyú meleg volt, nagyon sokat kellett sétálni, és nagyon nagyon sokan voltak, de mindezek ellenére, aki mégis a horvátok felé veszi az irányt, ne hagyja ki a tavakat. Hazafelé pedig tettünk egy "kisebb" kitérőt a tenger felé. Az is fantasztikus látvány volt, bár kerestem a km hosszú, homokos tengerpartot, de nem találtam. Idő és legfőképpen pénz hiányában, csupán egy másfél napos kirándulást tettük, de jól sikerült. :)
Ui.: Mint mondani szoktam, a leglátványosabb sport a férfi vízilabda. Fiúk! Ne öltözzetek fel sosem....;)
2013. július 22., hétfő
Kék vagy rózsaszín?
A mai napon shoppingolás közben nem tudtam eldönteni, hogy egy ruhát kék vagy rózsaszínben vegyek-e meg. Végül a kék mellett döntöttem. Akkor most trendi vagyok?? :)
(Gondolat a mai izgalmak és a végkifejlet okán)
Gratulálok!!!
(Gondolat a mai izgalmak és a végkifejlet okán)
Gratulálok!!!
2013. május 24., péntek
Szivárványcsalád
Egy érdekes cikk, egy elképesztő családról:
(Konzervatív vagyok a témában, de ez a cikk annyira érdekes, hogy a könyvet is szívesen elolvasnám)
http://index.hu/belfold/2013/05/17/szivarvanycsalad/
(Konzervatív vagyok a témában, de ez a cikk annyira érdekes, hogy a könyvet is szívesen elolvasnám)
http://index.hu/belfold/2013/05/17/szivarvanycsalad/
2013. május 20., hétfő
Pünkösd
Végre egy kis pihenés. Bár számomra nem volt annyira hosszú a hétvége, mint másoknak, mégis sikerült magamat kipihennem. A félév is véget ért, még egy vizsga van hátra. A legjobb azonban, hogy nem voltunk nyitva két napig! Aztán mit látok a városban? Emberek sétálnak kézen fogva, beszélgetnek, bicikliznek, gyereket és kutyát sétálnak. Hogy egyszerűen fejezzem ki magam, szociális életet élnek, friss levegőt szívnak, és nem költik a pénzüket felesleges dolgokra. Ez a szép a pünkösdben, hogy kapunk egy szabad hétfőt az élettől. Nem kell semmit csinálni, nincsenek hagyományok, rokonlátogatás, egyéb, egyszerűen azt lehet csinálni, amit csak akarunk. (Na nem mintha nekem a hagyományok és a rokonlátogatás nehezemre esne). Én is találkoztam a barátnőimmel, tervezgettük a nyarat. Egyszerűen jól éreztem magam.
Végre Míra is kezd megszelídülni. Nem akarom elkiabálni, de ez a két hónap, amióta szenvedek vele, úgy látom, lassan kezdi elérni a hatását. Szerencsére egyre jobban tudja, hogy mire való a wc, egyre kevesebb bogyó van mellette. Ami pedig a legjobb, hogy egyre kevesebbszer karmol és harap meg. Először nagyon rossz volt, hogy szinte csak etetni lehetett, mert nem hagyta magát megérinteni. Biztos érzi rajtam, hogy szeretem, és lassan megadja magát. Sokan mondták, hogy a nyuszikat nevelni kell, és rengeteg idő és türelem kell hozzájuk. Nos ez tényleg így van, legalább annyi törődést igényelnek, mint egy kutya.
Én olyan boldog voltam ByeAlex sikere kapcsán. Jó hát nem az én ízlésvilágom a dal, de becsülöm, amiért magyarul énekelt, és úgy látszik ez még Európában is értékelve lett. Ráadásul úgy sajnáltam szegényt a kritikák kapcsán, legalább magának bizonyított. Mondják, hogy az egész a politikáról szól, igen, így van, de végülis miért baj, ha vannak országok, akik szimpatizálnak egymással, és összeszavaznak? Ha a testvérem indul egy versenyen, akkor is neki szurkolok, ha nem ő a legjobb. Nekünk sajnos nem így alakult a történelmünk. Meg azért mi is tudunk 4.-ek is meg utolsók is lenni. Remélem minél több ország fog a saját nyelvén énekelni, számomra sokkal értékesebb, ha akkor is tetszik a dal, ha egyébként nem értem. Akkor "jött át" igazán.
Lassan már tervezem, hogy írok egy kis összegzést azokból a könyvekből, amiket az utóbbi időben elolvastam. Készül, készül, csak túl sokat olvasok mostanában ahhoz, hogy megírjam.
A szemem még mindig csodálatos. Már a jogsimból is törölték a korlátozást, már szemüveg nélkül is vezethetek! Már több, mint fél éve, mégis még nagyon sokszor könnybe lábad a szemem, ha eszembe jut, hogy mennyire jól látok, és milyen rosszul láttam anno. Egyszerűen fantasztikus. Ha nem is tart életem végéig (bár azt ígérték), akkor is megérte!
Végre Míra is kezd megszelídülni. Nem akarom elkiabálni, de ez a két hónap, amióta szenvedek vele, úgy látom, lassan kezdi elérni a hatását. Szerencsére egyre jobban tudja, hogy mire való a wc, egyre kevesebb bogyó van mellette. Ami pedig a legjobb, hogy egyre kevesebbszer karmol és harap meg. Először nagyon rossz volt, hogy szinte csak etetni lehetett, mert nem hagyta magát megérinteni. Biztos érzi rajtam, hogy szeretem, és lassan megadja magát. Sokan mondták, hogy a nyuszikat nevelni kell, és rengeteg idő és türelem kell hozzájuk. Nos ez tényleg így van, legalább annyi törődést igényelnek, mint egy kutya.
Én olyan boldog voltam ByeAlex sikere kapcsán. Jó hát nem az én ízlésvilágom a dal, de becsülöm, amiért magyarul énekelt, és úgy látszik ez még Európában is értékelve lett. Ráadásul úgy sajnáltam szegényt a kritikák kapcsán, legalább magának bizonyított. Mondják, hogy az egész a politikáról szól, igen, így van, de végülis miért baj, ha vannak országok, akik szimpatizálnak egymással, és összeszavaznak? Ha a testvérem indul egy versenyen, akkor is neki szurkolok, ha nem ő a legjobb. Nekünk sajnos nem így alakult a történelmünk. Meg azért mi is tudunk 4.-ek is meg utolsók is lenni. Remélem minél több ország fog a saját nyelvén énekelni, számomra sokkal értékesebb, ha akkor is tetszik a dal, ha egyébként nem értem. Akkor "jött át" igazán.
Lassan már tervezem, hogy írok egy kis összegzést azokból a könyvekből, amiket az utóbbi időben elolvastam. Készül, készül, csak túl sokat olvasok mostanában ahhoz, hogy megírjam.
A szemem még mindig csodálatos. Már a jogsimból is törölték a korlátozást, már szemüveg nélkül is vezethetek! Már több, mint fél éve, mégis még nagyon sokszor könnybe lábad a szemem, ha eszembe jut, hogy mennyire jól látok, és milyen rosszul láttam anno. Egyszerűen fantasztikus. Ha nem is tart életem végéig (bár azt ígérték), akkor is megérte!
2013. május 14., kedd
Amihez már túl öreg vagyok
Tegnap, miközben a Ferenciek terén siettem a metróhoz, egy kirakatban megpillantottam egy rakás borzalmas színű harisnyát. Az volt a gondolatom, hogy na ehhez én már öreg vagyok. Aztán eszembe jutott, hogy írni kéne egy listát azokból a dolgokból, amikhez bizony én már idős vagyok. Még nincs kész, ugyebár gőzerővel tanulok, hogy a félév méltó lezárásban, én pedig méltó ösztöndíjban részesüljek. Ha kész lesz, felrakom ide is :)
2013. április 16., kedd
Végre tavasz van!
Végre tavasz van, és Budafokon kezdődnek a vasárnapi bográcsosok. Mindig is imádtam, amikor hétvégente elmentünk biciklizni, és az egész kerület a kertben ücsörgött, beszélgetett, vagy éppen valami nagyon finomat főzött. A jó időkben természetesen mi is szinte minden vasárnap bográcsban készítjük el az ebédet. Az a hagyományunk, hogy a karácsonyfánk kiszáradt ágain gyúló tűzön kell, hogy megsüljön az első szalonna vagy éppen paprikás krumpli. Ahogy egyik barátnőm mondta, most már tavasz illat van.
Míra is kiköltözött az erkélyemre. Friss levegőn van, ott aztán akkora felfordulást csinálhat, amekkorát akar. Apa bedeszkázta az erkély alját, hogy ne férjen ki, nehogy leessen. Amúgy nem is olyan könnyű nyulat nevelni. Igen, szó szerint nevelni kell őket. Míg egy macskának odarak az ember egy almot, és egyből tudja mit kell csinálni, addig egy nyulat szépen lassan rá kell szoktatni, mégpedig azzal, hogy az ember napjában többször is összesöpri a bogyókat, bele a nyuszi wc-be. Viszont! Én ilyet még nem láttam, de Míra nagylány lett, annak minden látható jelével. Nagyon izgi. Ki tudja, talán egyszer majd találunk egy jó képességű bakot neki.
Míra is kiköltözött az erkélyemre. Friss levegőn van, ott aztán akkora felfordulást csinálhat, amekkorát akar. Apa bedeszkázta az erkély alját, hogy ne férjen ki, nehogy leessen. Amúgy nem is olyan könnyű nyulat nevelni. Igen, szó szerint nevelni kell őket. Míg egy macskának odarak az ember egy almot, és egyből tudja mit kell csinálni, addig egy nyulat szépen lassan rá kell szoktatni, mégpedig azzal, hogy az ember napjában többször is összesöpri a bogyókat, bele a nyuszi wc-be. Viszont! Én ilyet még nem láttam, de Míra nagylány lett, annak minden látható jelével. Nagyon izgi. Ki tudja, talán egyszer majd találunk egy jó képességű bakot neki.
2013. április 11., csütörtök
A magyar költészet napja
Pár éve a 2-es villamoson utaztam éppen április 11-én. Azért emlékszem ennyire pontosan, mert a villamos vezetője nagyon jó kedvében volt, és egy rögtönzött, de iszonyú vicces városnézést tartott, minden utas szakadt a nevetéstől. Mint tudjuk erről a vonalról elég sok nevezetességet meg lehet tekinteni, így volt miről beszélnie. Aztán a Kossuth-térre érve ezt mondta: "Hát itt aztán költenek tőlünk balra is, azonban itt ül egy igazi költő is! Boldog szülinapot, Ati!"
Még mindig megvan az a furcsa szokásom, hogy verseket hallgatok a youtube-on. Most megosztok néhányat a kedvenceim közül:
Arany János - Híd-avatás
http://www.youtube.com/watch?v=roAR4FYQIpI
(Ezt fogalmam sincs miért, de úgy megtetszett még anno)
Márai Sándor - Menyből az angyal
http://www.youtube.com/watch?v=5S4Jwsj-sw8
(Mert Márai Sándor is ma ünnepel)
Juhász Gyula - Anna örök
http://www.youtube.com/watch?v=PJaHlHo7eR4
(Ha kedvenc verset kell választanom, ezt választanám)
Heltai Jenő - Szabadság
http://www.youtube.com/watch?v=4DQK2o8b11A
(Előadja: Pál Eszter, ügyes kislány, talán még hallunk róla)
Ady Endre - Elbocsátó szép üzenet
http://www.youtube.com/watch?v=gBvLoKsf8gk
(Adyt nem lehet kihagyni, főleg mivel őt húztam az érettségin)
Wass Albert - Adjátok vissza a hegyeimet
http://www.youtube.com/watch?v=aDSZfCPsRlA
(Selmeczi Rolandot érdemes közben figyelni, hatalmas tehetség, így kell egy verset előadni)
Petőfi Sándor - Itt van az ősz, itt van újra
http://www.youtube.com/watch?v=-drbGHTbslk
(Ez nekem olyan, mint József Attilának a Születésnapomra)
József Attila - Nem, nem soha
http://www.youtube.com/watch?v=jKQJkqNs_qs
(Egy sokáig tilott revizionista vers, egy nyíltan baloldali költőtől)
Azt hiszem, sokkal többet találtam, mint amennyi megfelel a "kedvenc" szócskával megjelölt mennyiségnek. Megint annyira jól belelendültem a versekbe, hogy azt hiszem keresek magamnak egy középiskolás szöveggyűjteményt.
Még mindig megvan az a furcsa szokásom, hogy verseket hallgatok a youtube-on. Most megosztok néhányat a kedvenceim közül:
Arany János - Híd-avatás
http://www.youtube.com/watch?v=roAR4FYQIpI
(Ezt fogalmam sincs miért, de úgy megtetszett még anno)
Márai Sándor - Menyből az angyal
http://www.youtube.com/watch?v=5S4Jwsj-sw8
(Mert Márai Sándor is ma ünnepel)
Juhász Gyula - Anna örök
http://www.youtube.com/watch?v=PJaHlHo7eR4
(Ha kedvenc verset kell választanom, ezt választanám)
Heltai Jenő - Szabadság
http://www.youtube.com/watch?v=4DQK2o8b11A
(Előadja: Pál Eszter, ügyes kislány, talán még hallunk róla)
Ady Endre - Elbocsátó szép üzenet
http://www.youtube.com/watch?v=gBvLoKsf8gk
(Adyt nem lehet kihagyni, főleg mivel őt húztam az érettségin)
Wass Albert - Adjátok vissza a hegyeimet
http://www.youtube.com/watch?v=aDSZfCPsRlA
(Selmeczi Rolandot érdemes közben figyelni, hatalmas tehetség, így kell egy verset előadni)
Petőfi Sándor - Itt van az ősz, itt van újra
http://www.youtube.com/watch?v=-drbGHTbslk
(Ez nekem olyan, mint József Attilának a Születésnapomra)
József Attila - Nem, nem soha
http://www.youtube.com/watch?v=jKQJkqNs_qs
(Egy sokáig tilott revizionista vers, egy nyíltan baloldali költőtől)
Azt hiszem, sokkal többet találtam, mint amennyi megfelel a "kedvenc" szócskával megjelölt mennyiségnek. Megint annyira jól belelendültem a versekbe, hogy azt hiszem keresek magamnak egy középiskolás szöveggyűjteményt.
2013. április 4., csütörtök
El condor Pasa
Ma egyfelől nagyon jókedvű lettem mikor az üzenőfalamat nézegettem, ugyanis több ismerősöm családjában is járt a nyuszi, és kisbabát hozott. Bár nem közeli ismerőseim, de mindig úgy örülök, ha valahol kisbaba születik.
Amikor kicsi voltam, meg néha még most is(!), mi esténként énekeltünk anyuval. Van egy kis dalos füzetünk abban, vannak musical dalok, magyar katonadalok, rajzfilm betétdalok, népdalok, ballagási dalok, gyerekdalok. Ilyenkor duetté válunk, és minden nemlétező hangunkat kiengedjük. Még Norbi is be szokott ülni meghallgatni. Ezek közül néhány A börtön ablakába, Gyertyafény keringő, Ugye gondolsz néha rám, Egy rózsaszál szebben beszél, Ott ahol zúg az a négy folyó, Lakodalom van a mi utcánkban, A felkelő nap háza és ami talán a kedvencem, egy perui népdal magyar feldolgozása, az El condor pasa:
http://www.youtube.com/watch?v=5gQSF6uUFqM
(A daloskönyvünk volt az egyik, ami nagyon nagyon hiányzott nyáron)
2013. március 24., vasárnap
Az elmúlt hét nagy örömei
Végre bemutattam Mírát Barneynak. Hát nem lesznek barátok.... Szegény kiskutyámból előjött a vadászösztön, Míra a ketrecben volt, Barney meg csak állt mereven, és remegett. Azt hiszem ketrec nélkül sosem találkozhatnak. A cicám még nem találkozott vele, őt bonyolultabb lenne levinni mamához. Legjobban azonban Gergő és Máté arcát várom, amikor meglátják. Főleg ha tudnák, hogy ez a nyuszi idén nem megy vissza az erdőbe...
Lassan elkészül anyu szakdolgozata :) Ami azért jó, mert én gépelek neki, ugyanis ha ő gépelne 1 ujjal, akkor valószínűleg a következő 10 évben sem készülne el. Büszke vagyok rá, hogy munka, és 5 gyerek mellett bevállalta a suliját! Nem azt mondom, hogy nem voltak holtpontok, de már mindjárt itt a vége!
Én meg eldöntöttem, hogy szerzek még egy diplomát! Na nem mintha egy is lenne, de már féltávon vagyok a szociális munkában, és most nagyon vonz a gyógypedagógia, a kettő pedig tökéletes párost adna.
Egy újabb fantasztikus koncert...Valamint idén egy kitüntetés! Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata! Ki gondolta volna, hogy éppen Petrás Jánost valaha kitüntetik ebben az országban! Bár szigorúan hozzá kell tenni (ő mondta) hogy ez nem Petrás János, hanem a Kárpátia együttes, és az őket kísérő rajongótábor érdeme. Az én szememben nagyon megérdemelte a díjat, én meg is értem, hogy miért kapta. Ugyanakkor ebben az országban azért furcsa az, hogy kitüntetnek valakit pusztán a munkássága okán, elvonatkoztatva minden mástól...
Lassan elkészül anyu szakdolgozata :) Ami azért jó, mert én gépelek neki, ugyanis ha ő gépelne 1 ujjal, akkor valószínűleg a következő 10 évben sem készülne el. Büszke vagyok rá, hogy munka, és 5 gyerek mellett bevállalta a suliját! Nem azt mondom, hogy nem voltak holtpontok, de már mindjárt itt a vége!
Én meg eldöntöttem, hogy szerzek még egy diplomát! Na nem mintha egy is lenne, de már féltávon vagyok a szociális munkában, és most nagyon vonz a gyógypedagógia, a kettő pedig tökéletes párost adna.
Egy újabb fantasztikus koncert...Valamint idén egy kitüntetés! Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata! Ki gondolta volna, hogy éppen Petrás Jánost valaha kitüntetik ebben az országban! Bár szigorúan hozzá kell tenni (ő mondta) hogy ez nem Petrás János, hanem a Kárpátia együttes, és az őket kísérő rajongótábor érdeme. Az én szememben nagyon megérdemelte a díjat, én meg is értem, hogy miért kapta. Ugyanakkor ebben az országban azért furcsa az, hogy kitüntetnek valakit pusztán a munkássága okán, elvonatkoztatva minden mástól...
2013. március 22., péntek
Az új családtag
Nos, igen. Végre megérkezett Míra, a törpenyúl. Ő az első kislány állatom, és színben is passzol a kutyámhoz és a macskámhoz. Sajnos egyenlőre mamánál lakik, ugyanis húsvéti nyuszi lesz, a kicsik még nem tudnak róla. Ezért is nincs fent még kép Facebookon, nehogy Máté megtalálja. Nagyon szelíd, barátkozós, azonban vigyázni kell vele, mert imád karmolászni és megrágcsálni az ember ruháit.
. 
2013. március 15., péntek
Március 15.
Remélem sok emberen látok ma! Gyöngyből a legszebb! (Eredetiben is abból készült!)
Megosztok még egy dallamocskát, ami biztos, hogy sokak szívéhez közel áll. Viszont nem a videót, had kelljen egy kicsit küzdeni érteni:)
http://www.youtube.com/watch?v=6htgqDQtl9U
2013. március 12., kedd
Nyugodj békében Cipő!!
"Elszállt a kismadár és nem repül a bálna,
a fekete szén is csak a bányászt várja.
Erdő közepében járva ég és föld között pedig
minden csak kék és narancssárga.
Megállt most a szív többé nem dobog,
csillagok,csillagok szépen ragyogjatok!
A hatvanhetes úton veszélyes a járás,
mert a felhők fölé nem ér a kiáltás.
Helikopteren sem jön már a kedvesem,
mert a mi „Cipőnk” elment csendesen..."
Zsibbadt Mókus
a fekete szén is csak a bányászt várja.
Erdő közepében járva ég és föld között pedig
minden csak kék és narancssárga.
Megállt most a szív többé nem dobog,
csillagok,csillagok szépen ragyogjatok!
A hatvanhetes úton veszélyes a járás,
mert a felhők fölé nem ér a kiáltás.
Helikopteren sem jön már a kedvesem,
mert a mi „Cipőnk” elment csendesen..."
Zsibbadt Mókus
2013. március 11., hétfő
Magyarország, Magyarország....
Ezt a képet az interneten találtam, de minden egyes nap hasonló állapotú szelektív hulladékgyűjtő szigetekbe botlok. Hova akarnak az emberek EU-s fizetést, eurót, meg egyáltalán jobb életet, mikor mi még a szemetet sem tudjuk oda rakni, ahova kell? Ha ez a kb. 10 év nem volt elég, akkor még mennyi kell? Szomorú, de minek nekünk egyáltalán Európai Unió, ha még egy ilyen apró kis dolgot sem tudunk megtenni, hogy a szemetet kiválogatjuk...Az meg, hogy mi egy ilyen undorító és trehány nép vagyunk, arról se jobbos, se balos nem tehet. Ez nem életszínvonal függvénye, csupán hozzáállás kérdése!
2013. március 9., szombat
Nemzetközi tanulmányi hét
A főiskolán volt egy olyan lehetőségünk, hogy németekkel együttműködve összehasonlítsuk a magyar és a német viszonyokat, ami az ENSZ fogyatékkal élő személyek jogait illeti. Nagyon érdekes volt, sokat tanultunk, mind a gyógypedagógia szintjén, mind pedig németül. Bár tény, hogy iszonyatosan elfáradtunk a végére, mégis maradandó élmény volt, és nagyon jól éreztük magunkat.
Úgyhogy ma az édes semmittevést választottam. Próbálom befejezni dr. Csernus Imre A nő című könyvét, ami számomra nem hozta meg a hozzá fűzött reményeket. Na azért nem annyira tragédia, csak annyira le van általánosítva minden, hogy nem szeretném, ha minden igaz lenne. Még akkor is, ha valahol egyet értek vele, és tudom, hogy igaza van. Meg hát az ő stílusa, bár nekem bejön, de egy idő után elég unalmas, és nem a vulgáris kifejezésekre gondolok, hanem arra, ahogyan magyaráz.
Jövőhéten egy nyugdíjas néni szerepébe kell bújnom, mert nem húzhatom tovább, muszáj ellátogatnom pár orvoshoz. Egyrészt ideje megejtenem az éves rákszűrést, másrészt sokszor nagyon nehezen kapok levegőt, ami egyre jobban frusztrál, és soha nem voltak ilyen tekintetben jó eredményeim. Tehát jövőhéten kicsit kihasználom a TB nyújtotta lehetőségeket.
Jövő hétvégén pedig egyik barátnőmmel meglátogatjuk a Balatont. Két éve februárban leruccantunk oda egy ebédre, csak úgy. Ezt szeretnénk megismételni, úgyhogy irány Balatonszárszó. Bár sajnos egy ideje valahogyan mindenhonnan érnek olyan ingerek, amik meg akarják utáltatni velem a Balatont, de a szép emlékeket a rosszak úgysem vehetik el.
Nemsokára pedig ismét bővül a család. Egyenlőre még nem tudni sokat az új jövevényről, de ahogy tudok, beszámolok! :)
Úgyhogy ma az édes semmittevést választottam. Próbálom befejezni dr. Csernus Imre A nő című könyvét, ami számomra nem hozta meg a hozzá fűzött reményeket. Na azért nem annyira tragédia, csak annyira le van általánosítva minden, hogy nem szeretném, ha minden igaz lenne. Még akkor is, ha valahol egyet értek vele, és tudom, hogy igaza van. Meg hát az ő stílusa, bár nekem bejön, de egy idő után elég unalmas, és nem a vulgáris kifejezésekre gondolok, hanem arra, ahogyan magyaráz.
Jövőhéten egy nyugdíjas néni szerepébe kell bújnom, mert nem húzhatom tovább, muszáj ellátogatnom pár orvoshoz. Egyrészt ideje megejtenem az éves rákszűrést, másrészt sokszor nagyon nehezen kapok levegőt, ami egyre jobban frusztrál, és soha nem voltak ilyen tekintetben jó eredményeim. Tehát jövőhéten kicsit kihasználom a TB nyújtotta lehetőségeket.
Jövő hétvégén pedig egyik barátnőmmel meglátogatjuk a Balatont. Két éve februárban leruccantunk oda egy ebédre, csak úgy. Ezt szeretnénk megismételni, úgyhogy irány Balatonszárszó. Bár sajnos egy ideje valahogyan mindenhonnan érnek olyan ingerek, amik meg akarják utáltatni velem a Balatont, de a szép emlékeket a rosszak úgysem vehetik el.
Nemsokára pedig ismét bővül a család. Egyenlőre még nem tudni sokat az új jövevényről, de ahogy tudok, beszámolok! :)
2013. március 7., csütörtök
Egy kis költészet
Ma, teljesen letardált szellemi állapotomban megkért az unokaöcsém, hogy segítsek neki irodalomban. A feladat a következő: Szapphó szerelem ábrázolása az Úgy tűnik nékem, és a Sappho szerelmes éneke c. versek összehasonlítása alapján. Mindig is szerettem az irodalomórát, talán az volt az egyik kedvencem. Sokszor vissza is hallgatom vagy olvasom azokat a verseket, amik jobban felkeltették az érdeklődésemet. Meg aztán kicsit tanítgattam Tomit, hogy hogyan kell úgy fogalmazni, hogy az a pár mondat, amit összeszedtünk gondolatban rizsa nélkül kitegyen 2 A4-es oldalt. Szerintem nagyon ügyesek voltunk! :)
2013. február 26., kedd
Pár gondolat az autizmusról
Nézzétek meg ezt a videót, az előadó igencsak megfogja a lényeget :)
http://www.ted.com/talks/lang/hu/faith_jegede_what_i_ve_learned_from_my_autistic_brothers.html
Sajnálom, hogy csak a linket tudtam berakni, nem pedig a videót megosztani, de szerintem érdemes sokat olvasni erről a dologról, hiszem világunkban egyre gyakoribb, és az okok egyenlőre ismeretlenek.
http://www.ted.com/talks/lang/hu/faith_jegede_what_i_ve_learned_from_my_autistic_brothers.html
Sajnálom, hogy csak a linket tudtam berakni, nem pedig a videót megosztani, de szerintem érdemes sokat olvasni erről a dologról, hiszem világunkban egyre gyakoribb, és az okok egyenlőre ismeretlenek.
2013. február 19., kedd
Lagzi 50 év után
Mint már említettem, lázasan készülődtünk mamámék 50. házassági évfordulójára. Végül 45 ember jött össze. Mama és Papa az étterembe lépve először fel sem ismerték a tömeget, mama már éppen kezdett háborogni, hogy ha itt rendezvény van, vajon mi hova fogunk ülni. Aztán a zenész elkezdte játszani a Lakodalom van a mi utcánkban c. dalt, és ekkor a vendégsereg megindult feléjük. Nemhogy mama, de még papa is elsírta magát. Minden nagyon jól sikerült, volt menyasszonyi torta és menyasszony tánc is. Később elmondták, hogy nekik annak idején nem is volt lagzijuk. Egy átlagos pár életében a szertartást egyből a lakodalom követi, esetükben azonban eltelt 50 év. Papa pedig kiadta a feladatot, hogy intézzük el a templomi esküvőt. Ugyanis anno ez sem volt. Úgyhogy unokatesómmal összefogva, most ez a programunk :) Reméljük nemsokára esküvő lesz Budafokon!
Milyen szomorú, hogy sokan közülünk nemhogy az 50. házassági évfordulót, de még az esküvőnket sem éljük meg, ugyanis sosem jön el a nagy nap...
Amúgy olyan jó érzés, hogy egyáltalán akad valaki, aki elolvassa ezt a blogot. Jó, nem sokan, de épp elegen. Azért van egy kis hiányérzetem, jó lenne, ha néha az is elolvasná, akinek leginkább érdeklődnie kéne a dolgaim iránt...
Milyen szomorú, hogy sokan közülünk nemhogy az 50. házassági évfordulót, de még az esküvőnket sem éljük meg, ugyanis sosem jön el a nagy nap...
Amúgy olyan jó érzés, hogy egyáltalán akad valaki, aki elolvassa ezt a blogot. Jó, nem sokan, de épp elegen. Azért van egy kis hiányérzetem, jó lenne, ha néha az is elolvasná, akinek leginkább érdeklődnie kéne a dolgaim iránt...
2013. február 6., szerda
Készülődés a szerelemre
Készülődés, mert jövőhét vasárnap ünnepeljük nagyszüleim 50. házassági évfordulóját. Összegyűlik az egész család, mindenki ott lesz. Mindez persze meglepetés, kíváncsi leszek nagyon, hogy mit szólnak majd. Elgondolkodtam, hogy vajon hány manapság házasulandó éli majd meg az aranylakodalmát. Annyira szép, hogy két ember le tud élni egymás mellett ennyi sok időt. Főleg a tragédiák után, hogy a három gyermekük közül, csak 1 él már...Ott lesznek a testvérek, a gyerekük, a vejeik, unokák, dédunokák, unokaöcs és unokahúgok serege. Bár anyukám szüleiről van szó, de természetesen meghívtuk apu maroknyi családját is. Tehát egy kisebbfajta esküvőt tartunk. (Én azért még papából megpróbálok kialkudni egy templomi esküvőt!)
Szerelem, mert mindjárt itt a Valentin-nap. Nem sok olyan Valentin-nap volt, amikor volt barátom, de nem is erre emlékszem vissza legszívesebben. Az eddigi legjobb Bálint-nap az volt, mikor Gergő útnak indult, hogy meglássa a napvilágot. Végül február 15-én született meg. Úgyhogy őt senki nem tudja überelni. A legszebb, legboldogabb, legizgalmasabb Valentin egész életemben.
Január közepén egy 80 fele járó bácsi jött be az üzletbe, és azt mondta, hogy már most elkezd körülnézni, hogy mivel is lepje meg a feleségét. Erre mondtam azt, hogy végülis miért lázad annyi ember? Nem újkeletű ünnep, nagyon is európai, és nagyon is katolikus. Ha úgy vesszük a szerelem az élet alapja. Jár neki az ünneplés!
A volt általános iskolámban pedig beindult a farsangi készülődés. Aki Gádoros volt, az tudja, hogy ez a tanév legfontosabb napja. A kislány, akit németből felzárkóztatok is lelkesen készül, egész nap nem tudtam elérni a telefonján. Megtörtént a szokásos bálkirály és bálkirálynő választás is. Ezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy van nekünk beöltözős ünnepünk, szerencsére tőlem eddig sem várta senki, hogy vámpírnak öltözzek, és ezután sem fogok. Rémisztő volt, mikor Halloweenkor az én kis édes Gergőm hazajött művérrel befestett fejjel. Hogy a jelmezzel gonosz szellemeket űznék-e el vagy a telet? Nos, a tél elég valóságosnak tűnik, és tényleg elég bosszantó, én rá szavazok. Hess! Meg azért még van egy érvem a farsang mellett: ilyenkor szerencsére nálunk fánkot szokás enni, nem pedig "halott baba ujját". Remélem nagymamáim már izzítják is a konyhát a fánksütéshez. Jó kis házi barackbefőttel...Isteni!
Szerelem, mert mindjárt itt a Valentin-nap. Nem sok olyan Valentin-nap volt, amikor volt barátom, de nem is erre emlékszem vissza legszívesebben. Az eddigi legjobb Bálint-nap az volt, mikor Gergő útnak indult, hogy meglássa a napvilágot. Végül február 15-én született meg. Úgyhogy őt senki nem tudja überelni. A legszebb, legboldogabb, legizgalmasabb Valentin egész életemben.
Január közepén egy 80 fele járó bácsi jött be az üzletbe, és azt mondta, hogy már most elkezd körülnézni, hogy mivel is lepje meg a feleségét. Erre mondtam azt, hogy végülis miért lázad annyi ember? Nem újkeletű ünnep, nagyon is európai, és nagyon is katolikus. Ha úgy vesszük a szerelem az élet alapja. Jár neki az ünneplés!
A volt általános iskolámban pedig beindult a farsangi készülődés. Aki Gádoros volt, az tudja, hogy ez a tanév legfontosabb napja. A kislány, akit németből felzárkóztatok is lelkesen készül, egész nap nem tudtam elérni a telefonján. Megtörtént a szokásos bálkirály és bálkirálynő választás is. Ezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy van nekünk beöltözős ünnepünk, szerencsére tőlem eddig sem várta senki, hogy vámpírnak öltözzek, és ezután sem fogok. Rémisztő volt, mikor Halloweenkor az én kis édes Gergőm hazajött művérrel befestett fejjel. Hogy a jelmezzel gonosz szellemeket űznék-e el vagy a telet? Nos, a tél elég valóságosnak tűnik, és tényleg elég bosszantó, én rá szavazok. Hess! Meg azért még van egy érvem a farsang mellett: ilyenkor szerencsére nálunk fánkot szokás enni, nem pedig "halott baba ujját". Remélem nagymamáim már izzítják is a konyhát a fánksütéshez. Jó kis házi barackbefőttel...Isteni!
2013. január 27., vasárnap
Sweet home Alabama
A minap hallgattam egy dalt. A címe pedig: Sweet home Alabama, amit csak jobban megfűszerezett a videó készítője azzal, hogy közben a Forrest Gump című film jól ismert képsorai élénkültek meg. Arra gondoltam, vajon miért van annyi világszerte ismert zene az amerikai hazaszeretetről? Miért annyira meggyőzőek ezek a zenék, hogy már majdnem én is elhiszem, hogy Alabama az otthonom. Tehát, ott van Sweet home Alabama, Nekünk van egy Balassink: Édes Hazám, te jó Magyarország! Ott pedig az üvölt: Born in the USA! Nálunk pedig: Magyarnak születtem!
Diósdon voltam Kárpátia koncerten. Ismerem minden számukat, a többségüket fejből tudom. Mind egytől egyik a hazaszeretetről, a magyarságról, a történelemről szólnak. Egyikben sincsenek olyan jelzők, mint amivel a zenekart szokás illetni. Az persze, hogy koncerten két szám között mi hangzik el, az más kérdés. Nem tudom, hogy miért van az, hogy ha valaki szereti a hazáját, esetleg egy magyar jelképet visel az öltözékén, akkor egyből megdobáljuk mindenféle náci, antiszemita, rasszista, homofób jelzőkkel. Nem akarok ebbe belemenni, nagyon szeretem a Kárpátia együttes zenéjét és koncertjeit, már bújom is a weboldalt, hogy hol lesz legközelebb elérhető helyen koncert. Mivel egész évben minden hétvégén koncerteznek szerte Nagy-Magyarországon, így talán akad még. :)
Kiemelek néhány dalt, amik a kedvenceim:
(Nem mintha lenne olyan, amit nem lehet szeretni)
http://www.youtube.com/watch?v=6IZqh6OrgEY
http://www.youtube.com/watch?v=i24u2ZDFu08
http://www.youtube.com/watch?v=TCBz5FANs6Y
http://www.youtube.com/watch?v=VajMxQVFYbQ
http://www.youtube.com/watch?v=GKR5PcFtkw0
Nem, ez rossz ötlet volt. Legalább 50 számot kitennék ide kapásból. Gyönyörűek. Rengeteg katonadalt is feldolgoztak. Nálunk is a családban mindenkinek megvan a kedvence. Egyébként még mindig ledöbbent, hogy milyen vegyes a koncerten a közönség. Nyilván vannak olyan bőrfejűek is, mint az öcsém, és mint amilyet az ember elképzel az ilyen koncerteken. Mind korosztályban, mind stílusban rettentő vegyes. Gyerekektől az idősekig, csinos nőktől az egész nagy rockerekig.
Amikor pedig nem zenét hallgatok, két dologgal töltöm a szabadidőm. Az egyik a filmek és a színház. Nemrégiben elkezdték játszani a mozik A nyomorultak legújabb adaptációját. A tetszésemet iszonyatosan elnyerte, imádtam! Nem emlékeztem már a történetre, mert gyerekként láttam csak mesében. A legtöbb filmet 3 mondatban el tudom mesélni, hogy miről szólt. Na de ezt a történetet, nem is lehet, és nem is érdemes. Ha akad olyan jelentkező, aki szívesen megnézné, de nincs kivel, én megnézném még egyszer! Vagy még tízszer. Amúgy is szívesen nézek klasszikusokat, azt hiszem A nyomorultak az alapműveltség része, és nagyon sajnálom, hogy eddig nem ismertem, és nem is láttam színházban. EDDIG! Úgyhogy most színházi előadás formájában is levadászom.
Egy kis ízelítő:
http://www.youtube.com/watch?v=z6Xi4xoXQU4
http://www.youtube.com/watch?v=xnQmYBbdCFc
http://www.youtube.com/watch?v=k6YwuqWFTbc
http://www.youtube.com/watch?v=h8J0va2w5fY
A másik pedig könyvek. Újra rákaptam az olvasásra, rengeteg könyvet olvasok, ennek pedig nagyon örülök! Boldoggá tesz, és az utóbbi időben olvasottakból, majd kicsit később fogok is írni egy ajánlót. Hátha valaki ihletet talál benne.
Tehát szóltam egy kicsit Amerikáról, egy kicsit Magyarországról, megemlékeztem a francia forradalomról is "britül". A napokban értesültem róla, hogy nemrégiben a Luxemburgi Nagyhercegség trónörököse, Vilmos herceg is megnősült. A rossz hír hölgyeim, hogy lassan elfogynak a leendő államfők, nem nagyon leszünk már koronás királynők és nagyhercegnők. A jó hír azonban, hogy rengeteg koronázatlan herceg szaladgál még akár Budapest utcán is, és csak fel kell ismerni, hogy ki kinek lesz a hercege.
Diósdon voltam Kárpátia koncerten. Ismerem minden számukat, a többségüket fejből tudom. Mind egytől egyik a hazaszeretetről, a magyarságról, a történelemről szólnak. Egyikben sincsenek olyan jelzők, mint amivel a zenekart szokás illetni. Az persze, hogy koncerten két szám között mi hangzik el, az más kérdés. Nem tudom, hogy miért van az, hogy ha valaki szereti a hazáját, esetleg egy magyar jelképet visel az öltözékén, akkor egyből megdobáljuk mindenféle náci, antiszemita, rasszista, homofób jelzőkkel. Nem akarok ebbe belemenni, nagyon szeretem a Kárpátia együttes zenéjét és koncertjeit, már bújom is a weboldalt, hogy hol lesz legközelebb elérhető helyen koncert. Mivel egész évben minden hétvégén koncerteznek szerte Nagy-Magyarországon, így talán akad még. :)
Kiemelek néhány dalt, amik a kedvenceim:
(Nem mintha lenne olyan, amit nem lehet szeretni)
http://www.youtube.com/watch?v=6IZqh6OrgEY
http://www.youtube.com/watch?v=i24u2ZDFu08
http://www.youtube.com/watch?v=TCBz5FANs6Y
http://www.youtube.com/watch?v=VajMxQVFYbQ
http://www.youtube.com/watch?v=GKR5PcFtkw0
Nem, ez rossz ötlet volt. Legalább 50 számot kitennék ide kapásból. Gyönyörűek. Rengeteg katonadalt is feldolgoztak. Nálunk is a családban mindenkinek megvan a kedvence. Egyébként még mindig ledöbbent, hogy milyen vegyes a koncerten a közönség. Nyilván vannak olyan bőrfejűek is, mint az öcsém, és mint amilyet az ember elképzel az ilyen koncerteken. Mind korosztályban, mind stílusban rettentő vegyes. Gyerekektől az idősekig, csinos nőktől az egész nagy rockerekig.
Amikor pedig nem zenét hallgatok, két dologgal töltöm a szabadidőm. Az egyik a filmek és a színház. Nemrégiben elkezdték játszani a mozik A nyomorultak legújabb adaptációját. A tetszésemet iszonyatosan elnyerte, imádtam! Nem emlékeztem már a történetre, mert gyerekként láttam csak mesében. A legtöbb filmet 3 mondatban el tudom mesélni, hogy miről szólt. Na de ezt a történetet, nem is lehet, és nem is érdemes. Ha akad olyan jelentkező, aki szívesen megnézné, de nincs kivel, én megnézném még egyszer! Vagy még tízszer. Amúgy is szívesen nézek klasszikusokat, azt hiszem A nyomorultak az alapműveltség része, és nagyon sajnálom, hogy eddig nem ismertem, és nem is láttam színházban. EDDIG! Úgyhogy most színházi előadás formájában is levadászom.
Egy kis ízelítő:
http://www.youtube.com/watch?v=z6Xi4xoXQU4
http://www.youtube.com/watch?v=xnQmYBbdCFc
http://www.youtube.com/watch?v=k6YwuqWFTbc
http://www.youtube.com/watch?v=h8J0va2w5fY
A másik pedig könyvek. Újra rákaptam az olvasásra, rengeteg könyvet olvasok, ennek pedig nagyon örülök! Boldoggá tesz, és az utóbbi időben olvasottakból, majd kicsit később fogok is írni egy ajánlót. Hátha valaki ihletet talál benne.
Tehát szóltam egy kicsit Amerikáról, egy kicsit Magyarországról, megemlékeztem a francia forradalomról is "britül". A napokban értesültem róla, hogy nemrégiben a Luxemburgi Nagyhercegség trónörököse, Vilmos herceg is megnősült. A rossz hír hölgyeim, hogy lassan elfogynak a leendő államfők, nem nagyon leszünk már koronás királynők és nagyhercegnők. A jó hír azonban, hogy rengeteg koronázatlan herceg szaladgál még akár Budapest utcán is, és csak fel kell ismerni, hogy ki kinek lesz a hercege.
2013. január 23., szerda
Ameddig a fantázia terjed...
A pszichológia tanárom mondta az egyik előadásán: "Az emberi fantázia nem terjed odáig, ami a valóságban megtörténik."
Erre tökéletes példa Szita Bence meggyilkolása. Ha valaki fél évvel ezelőtt megkérdezte volna tőlem, hogy el tudom-e képzelni, hogy egy ilyen kegyetlen gyerekgyilkosság Magyarországon, vagy egyáltalán bárhol a világban megtörténhet, akkor azt mondom, ugyan már ez lehetetlen! Én tényleg nem gondoltam, hogy van olyan ember, aki képes ilyesmire! Annyira megrázó volt az az eset, és akkor még a csapból is ez folyt, nem akartam megírni az érzéseimet. Felháborító viszont az, hogy mi van azóta??? Nagy és mély hallgatás!!! Ráadásul olyannak esett áldozatul, akiben megbízott, akiben az apja is megbízott. Katasztrófa!
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem az az érzésem, hogy az élet nem megy már ugyanúgy tovább...
Erre tökéletes példa Szita Bence meggyilkolása. Ha valaki fél évvel ezelőtt megkérdezte volna tőlem, hogy el tudom-e képzelni, hogy egy ilyen kegyetlen gyerekgyilkosság Magyarországon, vagy egyáltalán bárhol a világban megtörténhet, akkor azt mondom, ugyan már ez lehetetlen! Én tényleg nem gondoltam, hogy van olyan ember, aki képes ilyesmire! Annyira megrázó volt az az eset, és akkor még a csapból is ez folyt, nem akartam megírni az érzéseimet. Felháborító viszont az, hogy mi van azóta??? Nagy és mély hallgatás!!! Ráadásul olyannak esett áldozatul, akiben megbízott, akiben az apja is megbízott. Katasztrófa!
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem az az érzésem, hogy az élet nem megy már ugyanúgy tovább...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)